A topolyai Katona Boglárka, Katalin és Ágnes nemes foglalatosságot űznek, a tökéletességre való törekvés jellemzi őket a nyelvhasználatban, sőt egyikőjük a formai-grafikai nyelvezet finomításában is jeleskedik. Bátyjukat, Katona Gábort, aki ugyan nem foglalkozik előadó- vagy pódiumművészettel, képzőművészeti tevékenységgel, az utóbbi mégis jellemzi: faldekoratőrként is dolgozik, kreativitását így juttatva kifejezésre.
Az április 19-ével induló hosszú hétvége a siker és a felszabadult öröm, a szeretetteljes érzelemmegnyilvánulások jegyében telt Katonáéknál. Április 19-én, Szécsányban, a 44. Tartományi Szavalóversenyen a család legfiatalabb gyermekét, a tíz és fél éves Boglárkát K. László Szilvia A kis Lajhár Alajos című költeményének tolmácsolásáért aranyoklevéllel tüntették ki. Kategóriájában, az alsós kisdiákok között az ötvenhárom résztvevőből az első kilenc kiemelt szavaló közé sorolták. Boglárka jogot szerzett arra, hogy - ha tartományunkból lehetőségük lesz az ifjú szavalóknak az országos szintű megmérettetésen való szerepvállalásra is - májusban, Valjevóban ismét bizonyíthasson. A topolyai ifjú tehetség nem első alkalommal állna porondra előadóként a valjevói döntőben. Szécsányban a zsűri immáron harmadszor értékelte kiemelkedőnek Bogi szavalói szereplését, Valjevóban pedig elsős kisdiákként már állt korábban színpadon.
- Elsősorban azért szavalok, hogy másoknak örömet szerezzek előadásommal. Természetesen annak is örülök, hogy én magam is gyarapodom a verstanulás, versmondás által, fejlődöm. A siker is örömmel tölt el, de mindenekelőtt úgy érzem, a jellemem formálódik pozitív irányban, gyarapodnak az ismereteim. Az évek múltával, az ismereteim szaporításával egyre jobban sikerül a versek átélése, értelmezése. A korosztályom képviselőinek szavalatait figyelve is tanulok, egy-egy verseny alkalmával a zsűritagok, például Fazekas Katalin tanárnő utasításaira, javaslataira is összpontosítok. Nagyon élvezem a hangommal, az arckifejezéseimmel való játék lehetőségét versmondás közben. A versválasztásban és tanulásban a tanító nénim, Cirok Csilla, valamint anyukám és a nővérem vannak a segítségemre. Leginkább az állatos témájú versek keltik fel az érdeklődésem, például K. László Szilvia lajhárja a mássága, különcsége által megragadó, bizonyos értelemben magamat is hasonítani tudom hozzá – vallotta Boglárka, amikor a minap édesanyja, Katona Marianna társaságában szerkesztőségünkbe látogatott. A fiatal lányka korát meghazudtoló érettséggel, szelíd, alázatos magatartást közvetítve, mégis magabiztosan fejtette ki gondolatatait.
- Véleményem szerint az előadóművészettel való sikeres, lelkileg is emelő foglalkozáshoz hitbéli megalapozottság is szükségeltetik. A szövegmondások sorában, velük való bemutatkozások alkalmával az emelkedések sorát követheti egy-egy bukás is. A bukást túl kell élni, a sikertől nem megrészegülni.... - tolmácsolom gondolataim elsősorban az édesanyának, aki iskolai hitoktatóként nevel, fejleszt.
- Mindegyik gyermekemnek azt mondom, a tehetség Isten ajándéka, nem személyes érdem. Neki saját érdeme és felelőssége az, hogy ezen dolgozzon. A tehetség egy ajándék, amiért hálásnak kell lenni, és nem dicsekedni vele. Arra a kérdésre, hogy miért is kell színpadra állni szavalóként, a válasz tömören megfogalmazva talán így hangozna: azért, hogy másoknak örömet szerezzünk előadásunkkal. Az elismerés ezért a ténykedésért nem mérhető díjazás formájában. Azt tudatosítom a gyermekeimben, hogy törekedjenek elvárásaik szerint a maximumot nyújtani, így érezni, és örömet szerezni. Amikor kiáll szavalni, a következő tudással a tarsolyában tegye: én most valakit viszek a közönségem számára, a Szeretet Istenét adom át, örömet csalva a szemekbe, nevetést az arcokra. A hit segít abban, hogy az előadói tapasztalatok során is szerzett magabiztosság ne forduljon gőgbe. Ha nem a fentebb soroltak szerint jár el az előadó, meglátásom szerint beleesik abba a hibába, hogy elkezdi önmagát isteníteni, amely út sehová sem vezet – fejtette ki Marianna, aki budapesti születésűként az ottani középiskolás évek alatt maga is a szép beszéd kitüntetettje lett, Kazinczy-díjat érdemelt ki, valamint színjátszással is foglalkozott. Magyarországi főiskolai tanulmányait követően, teológiai egyetemi tanulmányai végeztével 1998-ban diplomázott a Kateketikai Intézetben, Újvidéken.
Az édesanya is a szép szó elkötelezettje, nem véletlen és váratlan tehát gyermekeinek ez irányú érdeklődése és sikere. A Szécsányban szervezett 44. Tartományi Szavalóversennyel egy időben rendezték meg Győrött, az idei évben immár 48.alkalommalaKazinczyFerencrőlelnevezettSzépMagyarBeszédországosversenyét. Ezen a felolvasási versenyen Katonáék legidősebb leánygyermeke 2007-ben és 2009-ben is Kazinczy-érmet szerzett. A most huszonnégy éves Ágnes öt éve tanul Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 2011-től Magyartanár, Nyelv- és Beszédfejlesztő Tanár Szakon, 2008-tól 2011-ig pedig Magyar Szakon, valamint Kommunikáció és Médiatudomány Szakon szerzett felsőfokú képesítést. Az idei évtől fejlesztőpedagógus szakirányú továbbképzést is folytat, továbbá nyelv- és beszédfejlesztő foglalkozásokat tart a Ward Mária Általános Iskolában és Gimnáziumban. Több éve szakmai fejlődését segíti az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékén és az ELTE BTK Szakmódszertani Központjában végzett gyakornoki munkája. Katona Ágnes 2011-ben és 2012-ben Tóthfaluban, a Tornác Színpad Bábtáborában is vállalt szervezői, előadói és nevelői munkát, többek között húga, Boglárka akkor is ifjú tanítványai között volt. Sajnos a héten zajlott beszélgetésünkön sem a Budapesten élő Ágnes, sem az Újvidéken, az ottani Bogdan Šuput Formatervezői Szakközépiskolában most harmadikos, tizenhét és fél éves Katalin nem lehetett jelen, kötelezettségeik ugyanis elszólították őket.
- A következő nagycsaládos együttlét alkalmával Boglárka sikerei mellett a képzőművészeti tanulmányokat folytató Katalin legfrissebb kimagasló eredményeit is ünnepelhetik Katonáék. A tartományi szavalóversennyel egy időben vette át ugyanis Katalin Óbecsén a Középiskolások Művészeti Vetélkedője 46. döntőjének gálaműsora keretében a vetélkedő plakátpályázata első helyezettjének járó elismerést – jegyzem meg.
- Másodikos középiskolásként az elmúlt évben lányom grafikai munkáját díjazták Óbecsén, az általa megzenésített, gitárral kísért vers előadásáért ugyanott különdíjban részesült. Az idei évben a plakáttervével jeleskedett. Ő is vonzalmat érzett a szavalás irányában. Foglalkozott vele, de hamar kiderült: ehhez a tevékenységhez nincsenek meg benne kellő mértékben bizonyos szükséges adottságok. Más az útja az önkifejezésének. Kati mindenekelőtt Budapesten, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen képzeli el a jövőjét, elsősorban a média design szakon való továbbtanulás iránt mutat érdeklődést – osztotta meg velünk az édesanya, Katona Marianna.
