A Civil Társadalom-fejlesztési Központ (CRCD), partnerségben a tartományi Oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkársággal és a tartományi ombudszmannal, a Tartományi Képviselőház védnöksége mellett és a Fenntartható közösségek intézetének (ISC) támogatásával kampányt szervezett a vajdasági fiatalok körében a tolerancia erősítése céljából. A kampányban bekapcsolódtak a VRTV Državni posao (Állami munka) nevet viselő, az intoleranciát kipellengérező sorozatának a színészei is.
A projektum keretében A tolerancia nem idegen szó elnevezéssel tribünt tartottak Újvidéken (a Tartományi Képviselőház nagytermében), Nagybecskereken és Szabadkán.
Mondhatnánk: sajnálatos, hogy ilyen projektumokra szükség van már Vajdaságban is, amelyet – nyilván jobb példa híján – továbbra is a nemzetek békés egymás mellett élésének a példájaként emlegetnek. Kellenek az ilyen projektumok a temerini, szabadkai, óbecsei incidensek miatt, mert ezek a különböző nemzetekhez tartozó fiatalok közötti viszonyok drasztikus megromlásáról tanúskodnak. Ezt támasztja alá a középiskolások körében az utóbbi években végzett minden felmérés is. Egyre élesebb a nemzeti alapú megosztottság a fiatalok között, de szerencsére egyes „problematikus” megnyilvánulások ellenére is a diákok többsége toleráns, társadalmi szempontból elfogadott álláspontokat képvisel.
Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy a középiskolások egyötöde úgy érzi, valamilyen alapon diszkriminálja a környezete. Ugyanennyien gondolják azt, hogy jobb lenne, ha a különböző nemzetiségű diákok egymástól elkülönített iskolákba járnának. Az elkülönülés legfőbb oka pedig a nyelv. Mert a kisebbségiek sok esetben tízévi tanulás után sem ismerik a hivatalos nyelvet, a kisebbségi környezetben tanuló többségi nemzetből való diákok pedig úgy érettségiznek le, hogy egy mondatot sem tudnak mondani az illető környezet nyelvén. Sajnos szélsőséges példák is vannak: a különböző nemzetiségű fiatalok más-más szórakozóhelyekre járnak, esetenként pedig két különböző tannyelvű osztály focimeccsét is kockázatos megszervezni.
A médiumok és a politika a 2011-es évet Vajdaságban az etnikai hátterű gyűlölet, a diszkrimináció, az emberi és a kisebbségi jogok megsértésének az évévé nyilvánították. Úgy tűnik, hogy az etnikai hátterű incidensek alábbhagytak ugyan, de a legújabb projektum tapasztalata nem mutatott látványos előbbre lépést ezen a téren. A probléma annál nagyobb, mert a fiatalokról van szó, akiktől a leginkább függ, hogy milyen szintű lesz mondjuk ötven év múlva a tolerancia Vajdaságban.
– A beszélgetéseken több mint háromszáz (zömében szerb és magyar) középiskolás vett részt, jóval többen, mint amennyire számítottunk. Az volt a célunk, hogy a fiatalok elmondják véleményüket a toleranciáról, az etnikumok közötti viszonyokról, a kisebbségi jogokról, a patriotizmusról, a nemzeti tudatról. Mint ahogy lenni szokott, rendszerint a tribün vége felé kezdtek polarizálódni és sokszor radikalizálódni is az álláspontok. A toleráns és korrekt vélemények mellett sajnos nem voltak ritkák az olyan álláspontok sem, melyek szerint a kisebbségek túlzásba viszik a nemzeti identitásuk megőrzését, másrészt pedig a többségi nemzet túlságosan is toleráns. Mindez csak alátámasztja, hogy van értelme beszélgetni az emberi és kisebbségi jogokról, a nemzeti identitás kérdéseiről, a különbözőségekről egy olyan specifikus közegben, mint amilyen a vajdasági. Mert a társadalom legerősebb rombolója a tudatlanág, mondja Snežana Ilić a CRCD végrehajtó igazgatója.
Annak ellenére, hogy Vajdaság történelmének alapjait a nemzeti, vallási és kulturális különbözőségek képezik - melyek fennmaradásának az alapfeltételei is – a fiatalokkal folytatott beszélgetések arról tanúskodnak, hogy ezek az értékek összeomlóban vannak. Meglepően rideg vélemények hangzottak el azzal kapcsolatban, hogy mondjuk az utcán valaki más nyelven beszél és „nem csak Szerbia hivatalos nyelvén”. Az egyik szabadkai fiatal szerint be kellene tiltani a kisebbségi nyelveken folyó iskoláztatást, mert ha mindenki szerb nyelven tanul, akkor majd mindenki megtanul(na) szerbül, és akkor szerinte nem lennének etnikumok közötti viszályok. Egy másik vélemény szerint „a kisebbségieknek nem volna szabad túlzásba vinniük a jogaik követeléseit”.
– Sajnos a szabadkai példa nem egyedülálló, ilyen álláspontok elhangzottak más környezetekben is. Ebből arra lehet következtetni, hogy a vajdasági tolerancia igencsak megroggyant. Vajdaság pedig olyanná lesz amilyenné mi idősebbek vagy a középkorúak tesszük, de még inkább a fiatalok teszik. Nagyon unalmas lenne, ha mindenki egyforma ruhát viselne, egy nyelven beszélne. Ezért a fiatalokban tudatosítani kell, hogy egy ilyen több nemzetiségű környezetből elkerülve a világ más részén is értékesebbek, szociálisan intelligensebbek, alkalmazkodóbbak lesznek, mondja Snežana Ilić.
A toleranciára pedig szükség van, ha továbbra is egymás mellett akarunk élni Vajdaságban. Mint ahogy Pavel Domonyi politológus mondta az egyik tribünön, a tolerancia magában véve még nem teszi ugyan jobbá, sem szebbé az életünket – de elviselhetővé igen.
