A villám elektromos gázkisülés, ami felhőn belül, felhők között vagy a talaj és a felhők között jön létre. Keletkezése a felhők vízcseppjeinek, jégkristályainak súrlódására, széttöredezésére vezethető vissza. A kisülés az ún. elővillám által több lépésben ionizált, ezáltal elektromos vezetővé tett légi ioncsatornán keresztül megy végbe, a hőmérséklet eléri a 30 000 Celsius-fokot, az átlagosan 0,2 másodpercig tartó jelenség során 30-40 ezer amperes áramerősség mérhető. Az emberi szív megállításához untig elegendő a fél Amper, de akár ennek az áramerősségnek az egytizede is... A kisülés, akárcsak bármelyik szikra, a két egymáshoz legközelebb álló, potenciálkülönbséggel bíró pont között jön létre, a villámcsapás elhárítása során ezt a felfedezést alkalmazzuk.
Radioaktív maggal működő villámhárító az egyetemi kampuszban (Fotó: Dávid Csilla)
A villámhárító működési elvét Benjamin Franklin amerikai feltaláló szabadalmaztatta 1749-ben, néhány évvel korábban egy európai feltalálót is megemlít a történelem.
A védett létesítmény környezetében keletkező kisülés a felfogón keresztül földelődik le, ez általában egy acélrúd, megfelelő, villamosan vezető korrózióvédő anyaggal bevonva. A rudat egy mechanikailag megfelelően erős tartószerkezet rögzíti az épület tetejének tartószerkezetéhez, a levezető többnyire acélsodrony, amely az épített földelő-rendszer kivezetéseihez csatlakozik.
A villámhárítót méret és elrendezés tekintetében az adott épület villámvédelmi besorolása, tűzvédelmi előírásai szerint kell tervezni. A múlt század nyolcvanas éveiben hazánkban szinte mindegyik nagyobb épület, üzem és közintézmény tetejére hatékonyság tekintetében kifogástalan, ellenben az egészségre nézve bizonyítottan káros, veszélyes radioaktív maggal működő villámhárítókat szereltek. Ezeknek a szerkezeteknek a működési elve azon alapszik, hogy az Európiumból készült mag ionizálja a villámhárító körüli légteret, sokszorosan megnövelve ezzel annak lehetőségét, hogy a kisülést a villámhárító acélrúdján keresztül nyelje el a föld, ne pedig a környező tévéantennákon, épületkorlátokon, vagy tetőszerkezeten keresztül földelődjön le. A radioaktív sugárzást kibocsátó villámhárítók alkalmazását 1991-ben betiltották, a vonatkozó döntéssel elrendelték a már felszerelt villámhárítók leszerelését. Ez Újvidéken mostanáig csak részben történt meg, az 1986. után felszerelt 240 radioaktív villámhárító többsége továbbra is működik. Eleve 86 villámhárítót lakóépületek tetején állítottak fel, 38 áruházak, irodaházak tetejére került, 116 gyárak, üzemek villámcsapás-védelmét látta el. A leszerelés ütemét mindenekelőtt a nyomor lassítja, a sugárzó villámhárítók eltávolításának művelete még nem is annyira drága, ellenben a helyükre kerülő, új technológiával működő szerkezetek nagyon sokba kerülnek.
Az eltávolítási munkálatokat koordináló Stan közvállalatban elmondták, hogy az új villámhárítók védelmi hatóköre nagyjából fele akkora, mint a radioaktív maggal működőké, amíg az utóbbiak akár 300 méteres körzetből is képesek biztonságosan a földbe vezetni a kisülést, addig az új típusúak védelme 150 méterre terjed ki. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindegyik leszerelt villámhárító helyett legalább kettő újat kell felszerelni, egy-egy ilyen berendezés nagyjából 7000-8000 euróba kerül. Ehhez kell hozzáadni azt az összeget is, amelyet a Vinča Nukleáris Tudományos Intézetnekkell fizetni a kiszerelt sugárzó mag szakszerű tárolásáért, ez korábban – néhány évvel ezelőtt – nagyjából 2000 euró volt. Tatjana Dojčinović, a közvállalat igazgatóhelyettese egyelőre nem tudja, hogy az idén mekkora lesz ez a tétel.
- Az 1999-es bombázások idején 11 villámhárító megsemmisült, vagy leszerelték őket. 2006. és 2009. között a mi munkásaink szereltek le 63 villámhárítót, ezek helyett új típusúakat szereltek fel – egy helyett egyet, tehát ezekre az épületekre még egy villámhárítót kellene telepítenünk ahhoz, hogy a védelmi hatás megfelelő legyen. Mindez tervezést, projektumot követel meg, ez is sokba kerül. Az újvidéki lakóépületek tetején tehát jelenleg 12 radioaktív villámhárító sugároz, ezeket a terv szerint még az idén, valószínűleg októbertől az év végéig leszereljük. Az irodaházakról jövőre távolítjuk el a radioaktív villámhárítókat, az ipari létesítményeket védő 116 villámhárító 2015-ben kerül majd sorra – hallottuk.
A Stan közvállalat az eltávolításra az önkormányzattól kapja meg a szükséges pénzt, az előzetes számítások szerint 24-30 millió dinárt, elkészítették a munkatervet, pontosan bejelölték, hogy hol, melyik épületeken vannak még ilyen villámhárítók. A listát azonban a pánikkeltés megelőzésének érdekében nem hozzák nyilvánosságra.
A villámhárítók lecserélésénél nagy gondot jelent az, hogy amennyiben helyükre nem szerelnek azonnal másikat – azaz legalább két gyöngébbet –, az épületet az építkezési felügyelőség veszélyesnek minősíti, és kiköltözteti a lakókat. Villámhárító nélkül tehát nem lehet lakni, még ha ártalmasak is az egészségre, nem szabad bántani őket mindaddig, ameddig nem szerzik be az újakat. Újvidéken egyelőre nem történt olyan eset, hogy azokba az épületekbe – vagy lakóikba – amelyekről leszerelték a radioaktív villámhárítót, és helyükre fele akkora kapacitású villámhárítót szereltek, belecsapott volna a villám, ilyen jellegű kár nem történt.
