Amiről egykor azt hitték, hogy olcsó és praktikus megoldás, arról kiderült, hogy mérgeket rejtő problémaforrás. Természetesen az azbesztről van szó, és a belőle készült csövekről, építőelemekről. Németországban már a második világháború alatt tudtak az azbeszt káros hatásairól, ám Európában csak az 1980-as években születtek törvények az azbeszt használata ellen. 2006-ban az Európai Unió teljesen betiltotta az azbeszt alkalmazását, ehhez Szerbia is csatlakozott. A hazai törvénykezésben létezik egy rendelet, amely előírja az azbesztcsövek cseréjét, elismerve ezzel károsságát. Sajnos, az ügyben semmi sem történt a rendelet meghozatala óta, egyelőre sem tervek, sem források nem léteznek a probléma felszámolására.
A Verbászi Környezetvédelmi Mozgalom a közelmúltban nyílt levélben kért segítséget, ugyanis ebben a városban nagy gondot okoznak az azbeszt vízvezeték-csövek. Ratko Đurđevac, a mozgalom elnöke elmondta lapunknak, hogy Verbászon az ivóvíz minősége egyáltalán nem kielégítő. A községhez tartozó falvakban tilos inni a vezetékes vízből, mert kimutatták benne az arzén jelenlétét.
- Az embereknek szükségük van hozzáférhető, jó minőségű ivóvízre. A palackozott víz nem mindenki számára elérhető, mert fizetni kell érte, és ezerszer drágább, mint a csapvíz. Sajnos, arról is egyre több információ jut el hozzánk, hogy egyes palackozott vizek baktériumokat tartalmaznak, és minőségük igencsak megkérdőjelezhető – mondta el az elnök.
A város tehát nem rendelkezik minőséges, vezetékes vízzel, de emellett a csőhálózat kb. 30 százaléka azbesztcementből készült, tudtuk meg Đurđevactól. A víz fertőtlenítéséhez használt anyagok reakcióba lépnek a csövek belsejében lévő azbeszttel, és ezáltal az egészségre káros anyagok juthatnak az emberi szervezetbe.
A környezetvédelmi mozgalom a közelmúltban nyílt levelet küldött a kormánynak és Verbász önkormányzatának, amelyben azt sürgetik, hogy a címzettek határozottabban lépjenek fel az azbesztcsövek problémája ellen, hiszen igen komoly egészségügyi veszélyforrásról van szó.
- Nagyon sok betegségnek a rossz minőségű ivóvíz a forrása. A víz esszenciálisan fontos az emberi élethez, épp ezért komoly prioritással kell rendelkeznie, főként az önkormányzatoknál. Mi arra kértük Verbász önkormányzatát, hogy pontosan térképezze fel a városi vízhálózat állapotát, s ennek alapján határozza meg az azbesztcsövek eltávolításnak fázisait – mondta el Đurđevac, majd hozzáfűzte, hogy ez a probléma nemcsak Verbászon van jelen, hanem egész Szerbia területén, ezért küldtek nyílt levelet a kormánynak is. Válasz azóta nem érkezett, sem az önkormányzattól, sem a kormánytól.
- Őszintén szólva a kormánytól nem számítottunk válaszra, mert véleményünk szerint igen felelőtlenül viselkedik számos környezetvédelmi probléma kapcsán. Levelünkkel azért fordultunk mégis közvetlenül a kormányhoz, mert kételkedünk a környezetvédelmi és energetikai minisztérium kompetenciájában. Az elmúlt időszakban csak a Srbijagas átszervezésével foglalkoznak, s úgy tesznek, mintha más probléma nem is létezne. Ennek komoly következményei lesznek, hiszen a gondok egyre csak halmozódnak. Az önkormányzattal jó kapcsolatot ápolunk, és nem akarom mentegetni, de úgy hiszem, hogy nem jut ideje a problémánkra, hiszen óriási szociális nyomás nehezedik rá. Sajnos, olyan súlyos a szociális helyzet, hogy minden problémát háttérbe szorít, de ennek ellenére reméljük, hogy hamarosan történnek lépések ez ügyben. Szükség lesz szakemberekre, akik pontosan megállapítják, hogy mi a helyzet, majd ki kell dolgozni egy programot, amivel állami eszközökre pályázhatunk– véli az elnök.
Verbász számára tehát igen súlyos probléma a szennyezett ivóvíz, Đurđevac meglátása szerint élen járnak a szív- és érrendszeri, valamint bizonyos rákos megbetegedések számában, s ennek a rossz minőségű víz az oka. A Verbászi Környezetvédelmi Mozgalom véleménye szerint a megoldás csakis a veszélyes és elöregedett csövek cseréje lehet.
- A polgároknak joguk van minőséges és tiszta csapi vizet fogyasztani, senki sem kényszeríteni őket arra, hogy palackozott vizet vásároljanak – hangoztatta az elnök.
