Molnár Péter a Duna mellett nőtt fel, Nyergesújfaluban. Szeret a folyó mellett, az erdőben, természethez közeli helyeken futni, de elkeseríti az a hihetetlen mennyiségű ipari hulladék és szemét, amit az emberek szétszórnak a települések mellett. Hét országot érintő, június 29-éig, a nemzetközi Duna-napig tartó, Európai Kék Szalag futásával a 34 éves sportoló a magyar EU-elnökség idején elfogadott Duna-stratégia cselekvéstervére akarja felhívni a figyelmet, úgy véli, hogy egy kis összefogással javíthatnánk a helyzeten.
Azt szeretné, ha a dunai országokban élő emberek tisztelnék, tudatosabban óvnák környezetük természeti értékeit. Péter valójában csak futni szeretne, de mivel ez így „magában” nem eladható mese, szenvedélyét párosította a környezetvédelemmel. A romániai tulceai kikötőből indult, s ahol csak mód van rá, a Duna menti kerékpárúton szalad, naponta átlagban 60-80 kilométert tesz meg. Újvidékre kedden érkezett meg, pár órát pihent városunkban, idejéből lapunkra is rászánt egy bő órát.
- Hét évvel ezelőtt egy görögországi hosszútávfutó versenyen vettem részt, másfél nap alatt 245 kilométert kellett teljesíteni, a dunai futás ötlete akkor fogant meg bennem. 34 és fél óra alatt fejeztem be ezt a versenyt, úgy gondoltam, hogy jó dolog sokat futni, de valahogy kényelmesebbé kellene ezt tenni. A többnapos futások felé kezdtem kacsingatni, először egy 48 órás futamot látogattam meg, tavaly egy hatnapos futóversenyen vettem részt. Ez már sokkal inkább hasonlított a mostani futásomhoz – futottunk, aludtunk, futottunk, aludtunk... Tulajdonképpen a hat nap csak erről szólt, akkor azonban naponta sokkal többet kellett szaladni, mint itt. A mostani futásban megvannak a napi adagjaim, 60-80 km közötti távok, az utak hosszát részben az időjárás befolyásolja, részben az, hogy igyekszem valamennyire igazodni az előre meghatározott útitervhez. Próbálom tartani az útvonalat, ez nem mindig sikerül, néha le kell térni. Romániában már az első nap 500 méternyi szintkülönbséget tettem meg, dűne-szerű dombokon, 5-10 százalékos lejtőkön, emelkedőkön kellett haladni, 40 fokos melegben. Annyi lovat, meg lovas kocsit, mint ott, még életemben nem láttam! Egy nagyobb városban eltévedtünk, nem kerültünk vissza a Duna jobb partjára, így a bolgár határig a bal parton haladtunk. Bulgáriában két napot töltöttünk el, akadályokba ütköztünk – a térkép nem felelt meg a valóságnak. A településről kiérve az út helyett szántóföld várt bennünket, a kijelölt kerékpárút sem volt kiépített út. Ilyen esetekben az a legnagyobb baj, hogy időt vesztünk, és nem biztos, hogy sikerül teljesíteni a kitűzött napi célt. Amikor Bulgáriából visszamentünk Romániába, Giurgiu településénél várt a romániai magyar konzul, vele futottam 10 kilométert. Romániában Szörényvárig maradtunk, ott is várt egy magyar diplomata, ő nem futott velünk, helybeli atléták követtek egy darabig, egészen a hídig, amelyiken átjöttünk Szerbiába – mesélte.
Újvidékre érkezésekor a kilométer-számláló már átfordult az ezresen, ez a távnak nagyjából egyharmada. A Duna 2872 kilométer hosszú, Péter tervezett útja nagyjából 100 kilométerrel hosszabb. Nem tudja előre megmondani, hogy ebből pontosan hány kilométert fog lefutni, de hiszi, hogy bőven 2500 fölött fejezi majd be. Ahhoz, hogy 3000-et teljesítsen, nagyon el kellene tévednie. Az időjárás a hét elejéig meglehetősen változatos volt, nem éppen kedvezett a sportolónak. Az első héten 40 fok körüli, sőt feletti hőmérsékletek kísérték, volt olyan éjszakája, amikor vízbe áztatott takaróval kellett betakaróznia, hogy lehűthesse szervezetét. Bulgáriában elmúlt a jó idő, 30 fok alatti, kellemes „futóidőjárás” követte, Szerbiába érkezésekor fordult esősre, hidegre az időjárás – elővette téli futóruháját.
A futó egy számítástechnikai zálogházban dolgozik becsüsként, szervizesként, eladóként, útja miatt egyéves fizetetlen szabadságot vett ki, „eltávot” kapott. Nős, egyelőre gyermektelen. Paratriatlon Európa-bajnok, négyszer teljesítette az Ironmant, 27-szer a maratont, nyolcszor a 24 órás futást, egyszer pedig a 6 napos futást, utóbbin 621 kilométert tett meg. Péternek születési rendellenesség következtében bal karja könyök alatt véget ér, fogyatékossága azonban sohasem gátolta meg abban, hogy teljes életet éljen. 12 éves hosszútávfutó tapasztalat áll mögötte, mint már említettük, hat éve tervezi, hogy végigfut Európa „kék szalagja”, a Duna mentén. Beszélt arról is, hogy technikailag mi szükséges a futam teljesítéséhez:
– Igyekszem betartani a napi nyolc óra pihenést, azaz alvást, ha úgy alakul, az időjárás úgy dönt, hogy nem futhatok egész nap folyamatosan, olyankor meg kell szakítanom. Reggelire általában tojásrántottát eszek, zöldséggel, sok kenyérrel. A szénhidrátok fontosak, a tojással elég sokáig el tudok kocogni, mondjuk 2-3 órát. Utána általában jön egy adag gyümölcs, dél körül, egy óra tájban rizst szoktam enni, joghurttal, gyümölccsel, ezzel már kihúzom délutánig. Banánt, aszalt gyümölcsöt, pékárut is eszek, kis falatokat, hogy ne terheljem meg nagyon a gyomrom. Elvileg azt mondják, hogy 10 kilométerenként 7 gramm szénhidrátot kell bevinni, ezt azért nem követem annyira, általában úgy eszek, ahogy érzem, hogy igényeli a szervezetem. A reggel 6 órási keléshez 10-kor le kell feküdni, hogy meglegyen a 8 óra! Az elalvással nincs gondom – lefekszem, és már alszok is. Lakóbuszban alszunk, de 3-4 naponta megszállunk hotelben. A lakóbuszban is van zuhanyozó és tisztálkodási lehetőség, de ez mégsem az igazi. Aludni jót lehet a lakóbuszban, ha jó helyen állunk meg, akkor még csönd is van.
Az utazáson unokaöccse a lakóbuszt vezeti, felváltva Molnár Ferenccel, a futó édesapjával. Olyan helyeken, ahol a futót nem követhetik autóval, öccse biciklire ül, és a nyomában marad. Vizet, ételt visznek utána. Megtörtént, hogy a futó és kísérői elveszítették egymást, de hárman háromfelé még sohasem tévedtek el. Apja nem először kíséri fiát futásaira, az Európai Kék Szalag futáson a logisztikai hátteret biztosítja, az ő feladata az élelmezés, beszerzés.
