Nagy érdeklődés kísérte a Topolyáról elszármazott Tóth Csaba hegymászó minapi előadását a topolyai Népkönyvtár padlástermében. A vetítéssel színezett élménybeszámolón szinte átélhette a közönség is az expedíció szépségeit, küzdelmes hétköznapjait, buktatóit.
Az előadás címében (Topolya – Himalája Express) frappánsan jellemezte ennek a kalandos küldetésnek a közép-bácskai kisvároshoz kapcsolódó jellegét.
Tóth Csaba ötvenéves fejjel döntött úgy, hogy az európai csúcsokra való feljutás után megpróbálkozik egy komolyabb lépéssel, mégpedig nem is akárhol, hanem a Himalájában. A Magyar Hidden Peak Expedíció 2012. tagjaként Kiss Jánossal, Suhajda Szilárddal és Babcsán Gáborral azt a célt tűzte ki maga elé, hogy felkéredzkedik („Nem szeretem azt a kifejezést, hogy meghódítani, inkább azt mondanám, hogy oda megy az ember, és felkéredzkedik a hegyre” – mondja Tóth Csaba) a Krakorum-Himalája 8068 méteres Gasherbrum I (Hidden Peak, vagy G1) nevű csúcsára.
Több hónapos előkészület, szervezés előzte meg a túrát. Csaba nyakába szakadt az expedíció vezetésének nem éppen hálás feladata. A terveket már induláskor módosítani kellett, hiszen anyagi okok miatt nem utazhatott velük egy tapasztalt mászó, Ács Zoltán, így négyen vágtak bele az expedícióba. A pakisztáni körülmények, a nem mindig irigylésre méltó utazási föltételekkel való megbarátkozás után következett a hegy.
A kisebb egészségügyi problémákkal, sérülésekkel, könnyebb balesetekkel küszködő hegymászók két tábort építettek ki. Az egyiket 5800, a másodikat 6300 méteres magasságban. A tervek szerint a harmadik tábor 7100 méteren lett volna, de az időjárási körülmények ennek felépítését már nem tették lehetővé. A gyakori lavinaveszély miatt úgy döntöttek, hogy biztonsági okokból 6400 méteres magasságból visszafordulnak, annál is inkább, mert már az expedícióra tervezett időbe is nehezen fértek volna bele. Álmukat azonban, hogy feljussanak a csúcsra, nem adták fel, és várják a következő alkalmat, amikor megvalósíthatják.
Hogyan készül fel egy alföldi ember ilyen nagy feladatra? – kérdeztem Csabától.
- Nem könnyű a felkészülés, de ha látjuk magunk előtt a kitűzött célt, akkor túl tudjuk tenni magunkat minden nehézségen. Természetesen túl voltam már jó néhány európai expedíción, amikor úgy döntöttem, hogy következhet a Himalája. Erőnléti edzéseket futással, kerékpározással, úszással tartottam. Először minden harmadik, majd minden negyedik karcsapásnál vettem levegőt a medencében, azután következett a medence víz alatti átúszása, hogy a szervezetem hozzászokjon az oxigénszegény környezethez. Mászásra pedig Ausztriában találtunk alkalmas csúcsokat. Vannak azonban olyan körülmények, mint esetünkben az egészségügyi gondok, de még inkább az időjárás alakulása, amiket nem tudunk úgy modellezni, tervezni, ahogyan az majd az expedíció során alakul. Annak ellenére, hogy nem jutottunk fel a 8000 feletti magasságba, nem érzem sikertelennek az expedíciót, legalábbis olyan szempontból nem, hogy mi mindent kaptam általa. Céljaink között ugyanis nem csupán a végső terv megvalósítása szerepel, hanem hirdetjük a szellemi és testi kihívásokban gazdag, aktív érett életkort is.
*Részlet Csaba naplójegyzeteiből: A folyamatosan tomboló hóvihar mindenkit beszorított a sátrába. Nagyjából ezt volt programon két napig, mikor megelégeltük, és utolsóként a szlovénekkel, a teljes fehérség körülményei, követhető nyomok nélkül, levonultunk az egyes táborba, sátorostul, felszerelésestül. Kiszámítottuk ugyanis, hogy ha az időjárás abba is hagyná a tombolást, ha nem akarnánk úgy járni, mint a kanadai-amerikai-lengyel-orosz-iráni ötös – akik szerencsésen ugyan, de lelkileg megroggyanva úszták meg a találkozást a lavinával – meg kell várnunk, amíg a hegyen feltorlódott irdatlan mennyiségű hó vagy lecsúszik, vagy összetöpped. Ez nagyjából 4 nap. Ezután lehet elkezdeni építeni a biztonsági kötélrendszert, ami más expedíció segítségével is még néhány nap, és ha még mindig kitartana a jó idő, akkor lehetne elkezdeni a csúcstámadást. Mivel számunkra a repülő indulása miatt és az Islamabadba tartó hosszú út miatt nem áll rendelkezésre elegendő idő, sajnos be kell látnunk – a Hidden Peak az idén nem szándékozik fogadni bennünket. Sajnos ez az összes pakisztáni 8000-esre igaz – a szomszédos Gasherbrum II-ről is levonult az osztrák, a spanyol, a svájci, a koreai és az összes többi expedíció; a Broad Peakre sem jutott fel senki, a K2-n pedig már évek óta nem járt senki az iszlám ország oldaláról közelítve. Egyedül a Nanga Parbaton volt az idén két angol hegymászó, de a hírek szerint lefelé jövet ők is eltűntek.
Mérnöki végzettségéhez kapcsolódó munkaköre ellensúlyaként a természetes vizeken és a hegyekben töltött idő biztosítja számára a harmóniát.
Fiatal korában versenyszerűen díjlovagolt és díjugratott, felnőttként különféle szabadtéri sportok kötötték le a szabadidejének jelentős részét – szörf, snowboard, tenisz, búvárkodás, tereplovaglás, az utóbbi években pedig elsősorban a hegymászás. Előbb sziklafalak sportmászása vonzotta a hegyek közé, majd a nagy próbatétellel járó csúcsok felé fordult. Az Alpok legmagasabb csúcsait követően egy Karakoram expedícióba való meghívás elfogadása nem volt számára kérdés. Földünk legmagasabb hegyeinek megismerése és az aktív érettkor hirdetése motiválja a várható nehézségek leküzdésére.
Néhány hegymászó-teljesítménye:
Lyskamm (4527m), Parrotspitze (4432), Grossglockner Pallacivinirinne (3798m), Castor (4226), Mont Blanc (4808m), Dom (4545m), Dufourspitze via Zumsteinspitz (4634m).
