A májusi eső aranyat ér, tartja a mondás, az idei, nyári monszuni éghajlatot idéző mennyisége azonban a legkevésbé sem ért aranyat a termelőknek. Tavaly az aszály és a késői fagy miatt volt terméskiesés, idén a víz és a jég tette tönkre a növényeket. Holott kora tavasszal még úgy tűnt, végre bő termésben lesz részünk. A jég elsősorban a gyümölcsfák terméseit tizedelte meg, az eső pedig a zöldségek egy részét, illetve a gabonaföldeken okozott károkat. A vásárlók szempontjából azonban az olyan szezonális gyümölcsök jelentik a legnagyobb veszteséget, mint a földieper. A piacokról elsősorban a gyümölcsöket hiányolják. Elvétve lehet találni olyat, aki korai barackot vagy földiepret árul, s a hiány bizony megmutatkozik az árak alakulásában is. A földieper a termelők elmondása szerint nem tartozik a kényes növények közé, idén azonban meg kellett szenvedniük a gyümölccsel. Különösen érvényes volt ez a horgosi termelőkre, kiknek földjét az esőzés mellett a jég is sújtotta.
A horgosi Sárkány család évek óta foglalkozik gyümölcsészettel, 4 mérésnyi földterületen 15000 bokor epret termesztenek. Elmondásuk szerint az idei év sok kihívást tartogatott a számukra. Májusban közvetlenül az első szedés után végig kellett nézniük, ahogyan a jég hófehér foltokban betemeti az eperágyást. Akkor azt hitték, oda az egész termés.
- Az epret alulról és felülről is fóliázzuk, hogy a melegebb hőmérséklet következtében előbb beérjen. Márciusban táppal töltöttük fel a földet, és idén rekordmennyiségre számítottunk, de a jég a termésnek legalább felét elverte. Az ember ezek után azt hinné, ennél nagyobb baj már nem érheti, de nagyot csalódtunk. Pár hét múlva néhány centiméteres vízben úszott az egész ültetvény. A kertünk végében árkot ástunk, hogy a víz lefolyjon, de ez sem volt elég, le kellett szivattyúzni a vizet róla, hogy mentsük a menthetőt – meséli Sárkány Mária, aki állítása szerint még sosem kínlódott ennyit az eperrel. A család a bánáti piacokat járja, ott szokták értékesíteni terményeiket.
- Bánátban nagyobb a kereslet a földieperre, valószínűleg ott még ennyi sem maradt a termésből, mert főleg más településekről hozott epret árulnak. S így az ára is jóval magasabb, mint itt a környéken.
Amíg Magyarkanizsa községben átlagosan 180 dinárba kerül egy kiló eper, addig Nagykikindán ugyanennyit már 300 dinárért lehet vásárolni.
Dobróka József és Melinda szintén horgosi termelők, ők a korai epret május elején még 240 dinárért tudták értékesíteni a községi piacokon. Ők nem túl régóta, mindössze három éve foglalkoznak földieper-termesztéssel, egyelőre kisebb területen, ezért a szélsőséges időjárás ellenére is sikerült több epret termeszteniük, mint az előző években. Bár tény, hogy a termés egyharmadát így is ki kellett dobni.
- A jégeső mennyiségét látva meg voltunk győződve, hogy idén egy szem sem lesz, de szinte csodával határos módon nem így történt. A sok eső az ültetvényen nem okozott akkora kárt, de a gyümölcsön meglátszik, hogy megszívta magát vízzel, ezért a közepe nem olyan szép, tömött – meséli Melinda.
A magyarkanizsai csütörtöki piacon már nincs hiány földieperből, több ládányi eper van az árusoknál, majd gyorsan kiderül, hogy mindannyian viszonteladók, Tavankútról vásárolják a gyümölcsöt. Egyetlen termelő akad, aki a saját termését értékesíti, s ő is arról számol be, hogy a válogatásnál átlagosan három szem földieperből kettőt kidobott.
Az eperszezon a végéhez közeledik, a termelők könnyedén értékesítik azt a kevés gyümölcsöt, de elégedetlenek, ahogyan a vásárlók közül is bizonyára sokan akadnak, akik idén nem engedhetik meg maguknak, hogy friss gyümölcsöt tegyenek az asztalra.
