Ismét költözik a Bethesda Szeretetszolgálat

Tízéves lesz idén szeptemberben a topolyai Bethesda Szeretetszolgálat, és igen méltatlan helyzetbe került ahhoz viszonyítva, hogy az elmúlt egy évtized alatt mi mindent tett a fogyatékossággal élők ügyében szűkebb és tágabb környezetünkben. Az első székhelye, egy átalakított családi ház az új szociális védelmi törvény értelmében nem felelt meg az előírásoknak, ezért 2011. októberében, ideiglenesen a Vöröskereszt székházába költöztek, és most ismét költözni kényszerülnek. 

A fogyatékossággal élő gyerekek és fiatalok napközijének munkája tíz éve folyamatos, a házi látogató, ápoló és fejlesztő szolgáltatás immár hároméves, amely kizárólag pályázati pénzekből valósul meg, és a kliensek utaztatását is megszervezik. A napközis programokat szinte képtelenség felsorolni: azon ritka szervezetek közé tartoznak, ahol állataszissztált foglalkozásokat tartanak, de gyógytorna is van, kirándulásokat szerveznek, nagy hangsúlyt fektetnek az önállósításra, az érintett szülőkkel való foglalkozásra, integrációs programokat szerveznek, mindezt igen kevés emberrel: öten, minimálbérért dolgoznak a civil szervezetben. Önkéntesek nélkül a töredékét sem tudnák elvégezni mindennapi tevékenységüknek. Körülbelül húsz volontőr munkájára számíthatnak, másrészt pályázati pénzekből valósul meg sok minden.

– Ez nem panasz, ez tény – mondja Cipó Rózsa, a szervezet titkára, akitől azt is megtudjuk, hogy jelenleg huszonhét kliensük van, ez napi szinten 8–12 fiatalt jelent, emellett hetet látogatnak. Pályázat útján sikerült saját járműhöz jutni néhány éve, amivel a szállítást is megszervezik.

A székházprobléma nem új keletű, mindig meghatározta az életeteket...

– Bonyolult és összetett kérdésről van szó. Aki a Bethesda múltját ismeri, tudja, hogy egy kedves házaspár felajánlásából voltunk nyolc éven át a városközpontban található családi házban. Azt az épületet felújítottuk, megvásárolni viszont nem tudtuk, s miután az állam részéről egyre szaporodnak a követelmények, úgy ítéltük meg, hogy oda már nincs értelme befektetni, így aztán megtettük azt a lépést, hogy átköltöztünk a Vöröskereszt épületébe, ami minden feltételnek eleget tesz. Másfél évvel ezelőtt szerződést kötöttünk a Vöröskereszt igazgatóbizottságával, s döbbenten álltunk a tény előtt, hogy idei év április elsejéig hosszabbították meg az itt tartózkodásunkat a további szerződéshosszabbítás lehetősége nélkül.

Mit tettetek, amikor megtudtátok, hogy ismét költöznötök kell?

– Tavaly októberben, amikor megtudtuk, hogy a Vöröskereszt székházában nem maradhatunk, beadtuk a kérvényt az önkormányzatnak, s tavasszal értesítettek bennünket, hogy a topolyai helyi közösség a Fehér Rózsa vendéglőt, az egykori Proleter tagozati otthont a rendelkezésünkre bocsátják.

– A helyi közösségtől kaptuk el az épületet, ami teljes felújításra szorul: a nyílászárók cseréje, a kőműves munkák, a villanyhálózat felújítása, a fűtés, a vízvezeték stb., ez mind komoly összeg. Kezdetben úgy volt, hogy harmadoljuk a költségeket, az önkormányzat, a Bethesda és a helyi közösség között. Önmagában már az kuriózum, hogy civil szervezet ad ki komoly összeget ilyen célra. Viszont az önkormányzat a megvalósulás pontján az ő hozzájárulásától visszalépett. Azt gondoljuk, hogy részt kellene vállalnia a megoldásból. Mivel községi szervezet vagyunk, így a 15 helyi közösségbe is elküldtük kérvényünket, eddig kettőből kaptunk választ, hogy szerényen, de hozzájárulnak az építkezéshez – mondja a napközi koordinátora, Huber Varmuzsa Anikó.

– Ez egy lényegi kérdés. A Bethesda soha nem volt az a civil szervezet, amelyik csak a markát tartotta, hanem tett is azért, hogy ezeket a szolgáltatásokat fenn tudja tartani, és újakat tudjon beiktatni. Természetesen igyekszünk takarékosan élni, és így tudunk az építkezéshez is hozzájárulni. Nyilván próbálunk még pályázati pénzekhez jutni, de ha nem sikerül, akár a fennmaradásunk is kérdésessé válhat – mondja Rózsa, és hozzáteszi:

– Pontosan kimutatható, hogy költségvetésünk milyen finanszírozási forrásokból táplálkozik. Például a terepi munka teljesen pályázati forrásokból valósul meg. A szállítást és a napközit pályázatokból, önkormányzati támogatásból, kotizációkból és adományokból tartjuk fenn. Az önkormányzat ugyan folyamatos támogatásban részesít bennünket, de a havi 140 000 dinárból a törvény által előírt minimális követelményeknek sem tudunk eleget tenni. A Soros Alapítványnál ötödik éve, hogy pozitívan értékelik a munkánkat, de a BCIF-nél is több nyertes pályázatunk volt, az MNT, a tartomány, az illetékes minisztérium szintén támogatja tevékenységünket, valamint a szabadkai bírósággal van egy megállapodásunk, hogy azok a személyek, akikre pénzbüntetést mondanak ki, választhatnak a civil szervezetek sorából, és ezen az alapon is jutunk eszközökhöz. Az adományozók sora is népes. Mindemellett tudni kell azt is, hogy az önkormányzat feladata lenne működtetni az intézményt, ahogyan ez több környező községekben meg is valósul.  Ezért érezzük mostohagyereknek a szervezetünket, ám nem kizárólag a szervezeten van a hangsúly, hanem ennek a populációnak a diszkriminációján. Nem célunk, hogy elképzeléseinket kiszolgálják anyagilag, hanem az, hogy a törvények által előírt feltételeink meglegyenek. Szeretnénk végre látni, hogy közös megoldásokat keresünk.

Jelenleg mi történik, milyen a tanévzárásotok?

– Pillanatnyilag építkezünk, miközben a Vöröskereszt épületében a napközi működik. A nyílászárókat a Bethesda vásárolta, a kőművesek munkadíját, a villanyszerelői és vízvezeték-szerelői anyag- és munkadíjat is szervezetünk állja, a helyi közösség pedig építkezési anyaggal járul hozzá a székhely felújításához. Ugyanakkor meg kell említeni a rengeteg önkéntes munkát, és az adakozás fontosságát. Nap mint nap tapasztaljuk a jóakaratú emberek segítségét. Az udvar igen nagy, így azt is rendezni kell. Hatalmas energiákat követel a részünkről az építkezés, de reményeink szerint az új iskolaévet az új székházban fogjuk elkezdeni. Augusztusban lesz nyári szünet a gyerekeknek, mi pedig költözünk. - fejtette ki végül a napközi koordinátora.