Félix és a lipicaiak

Lajkó Félix ismét meglepte közönségét. Kishegyesi koncertjén a lipicai lovak is szerepeltek. Zenére táncolnak, mozognak ugyan a lovak, de olyan koncertet még sehol sem szerveztek, ahol élő zenére mozognak, sőt az előadó a lovak között muzsikál. A rendkívüli élményben a Dombos Fest közönségének lehetett része a hét elején.

Lajkó Félixnek és feleségének három saját lova van. Az első úgy került hozzájuk, hogy Félix megszánta az állatot, akit gazdája a vágóhídra akart küldeni. Ő így fogalmaz: azért vette meg, hogy ne legyen belőle kolbász. Aztán kiderült, a halálos ítélettől megmentett paci vemhes volt.

– Nagyon szeretek kimenni a tanyára, és csak nézni őket – mondja a hegedűművész. S eszébe jut, amikor először lépett fel a szabadkai Könyvtárban, volt egy Fehér ló nevet viselő száma. Azt mondja, lehet, hogy mostanra ért be ez a fehér lovas történet. Lajkó Félix ördöngös improvizációjához nagyon nehéz elképzelni, hogyan tud a féktelen művész együttműködni az állatokkal, amelyek azért mégiscsak fegyelmezetten végzik, amit oktatójuk kér tőlük. A koncerten láthattuk, hogy nemcsak együttműködött a hegedű virtuóz velük, hanem együtt olyan fergeteges hangulatot voltak képesek teremteni, ami egyszerre volt felemelő, bámulatos, csodálatos. Mert harmonikus volt. Olyan intim viszony alakult ki a hegedűművész, a lovasoktató és a lovak között, ami kihatott a közönségre is.

Örömpercek voltak a közönség számára a frenetikus zene, a lovak kecses mozgása és Kappel Edit elegáns mozdulatai. Kifinomult rezdülésekből értették egymást. A vágtázó lovak látványa mellé dinamikus zenét hallott a közönség, és a lassú mozgást is követte a zene.

Félixtől tudom, nem sokat próbáltak, inkább csak a technikai dolgokat próbálták el, meg kellett szokniuk a lovaknak az élő zenét, meg azt, hogy ő is közöttük van. Edit azt mondja, amikor először találkoztak, szinte magától adódott, hogy megpróbálják a közös fellépést. Sorsszerű volt a találkozásuk. Ez továbblépés a neves lovasedző és a hegedűvirtuóz számára is. S láthattuk, felejthetetlen produkció született.

És hát mindez a löszfal tövében. A Dombos Fest a legvarázslatosabb fesztiváli helyszín itt nálunk. Kappel Edit, a szilvásváradi állami ménes lovasoktatója azt mondja, a kültéri fellépés mindig nehezebb. Sokkal több a zaj meg a zavaró körülmény a lovak számára. Az ő feladata megteremteni azt a bizalmas viszonyt a lovakkal, hogy mindezek ellenére rá figyeljenek. Lajkó Félix számára is különleges a Hegyalja utca vége. Kisgyermekként itt játszott, fenn a löszfalon, meg a vasúti töltésen. Kishegyesen járt iskolába. Negyedikes volt, amikor édesanyjától a jó bizonyítványért megkapta első citeráját. Innen indult karrierje. A fellépés előtt azt nyilatkozta, Kishegyesen játszani, mindig különleges élmény.

Aki ott volt a koncerten, csupa elégedett embert láthatott: Félix – mint mindig – elbűvölte hegedűjét, Edit az előadás alatt végig mosolygott. Nem kényszerítette a lovakat, csak jelezte, mit szeretne kérni tőlük, és láthatóan a lovak is élvezték a produkciót, és hát persze főleg a közönség, akinek ez szólt. A harmónia olyan erővel ömlött a karámból kifelé, hogy valamennyiünket hatalmába kerített. S ez jó volt. Többen is mondták körülöttem, hogy Lajkó Félix egyik legjobb koncertje volt a lipicai lovakkal előadott produkció, ami improvizáció is volt, meg a lovak kiszolgálása is. De ez a kiszolgálás kölcsönösen működött, s ettől volt nagyon, nagyon szép és élvezetes.