Részben megcsappant a fesztiválok száma, másrészt egészen biztosan megnövekedett a kisebb falusi rendezvények száma. Mi is történik valójában a fesztiválok területén? Erre próbáltunk választ kapni Horváth Lászlótól, a Dombos Fest szervezőjétől.
Sokan azt mondják, hogy a fesztiválok ideje lejárt. Ez-e a helyzet? Magad mit tapasztalsz a fesztiválszervezés folyamán?
– Tegnap akadt a kezembe egy nyári fesztiválkalauz, igaz, csak magyarországi események vannak benne, de ebből is kiderül, hogy rengeteg fesztivál van, szinte minden város, régió, közösség igyekszik magát egy fesztiválban definiálni, szebbik, jobbik arcát így bemutatni. E kimutatás szerint a fesztiválpiac virágzik, szükség van rájuk, mivel identitást adó szerepük, közösségi élményt generáló mivoltuk, művészi élményeik, hasznos nyári időtöltésben betöltött szerepük megkérdőjelezhetetlenek – legalább is Magyarországon.
Itthon Vajdaságban teljesen más a kép. Kénytelen vagyok vitatkozni Lovas Ildikónak a Magyar Szó hasábjain kifejtett véleményével, amelyben azt halljuk, hogy mindenkit lehetőséghez kell juttatni, illetve az sem baj, ha egy-egy évben a már bejáratott események, fesztiválok nem kapnak pénzt – majd megoldják valahogy. Ilyen hozzáállás miatt az elmúlt 1 évben elbúcsúztunk a civil és tömegrendezvény határán lavírozó Zentai Nyári Ifjúsági Játékoktól, az értékeket közvetítő magyarkanizsai jazz fesztiváltól, és picin múlott, hogy a Dombos Fest is bejelentse, ez volt az utolsó eseménye…
Itt Vajdaságban összekeverjük a közművelődést a művészettel, amit nem lenne szabad! És az elit vagy legalább is Lovas Ildikó azt szeretné, hogy legyen sok-sok esemény, zsibongás, bármi, csak történjen már valami.
Ez irodalmi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy minden író könyvét jelentessük meg, adjuk ki, szinte azonnal, amikor az megíródott. Ez, mint tudjuk, az irodalmi berkekben sem működik, mert ott a fontos, lényeges kérdés: a könyv milyen értéket képvisel, milyen művészi élmény várható tőle. Ezt a kérdést kell feltennünk minden esemény, fesztivál kapcsán is.
Ezért fájó, hogy 13 évi Dombos Fest után is magyarázni kell, hogy olyan értékeket tudunk ide elhozni, amit más nem igazán, olyan helyszínünk van, amitől a mai napig berosálnak az ide először érkezők, olyan művészeti értékek generálódnak, amik hónapokra erőt adnak. Idén például az iráni Mortazavi koncert, vagy Lajkó Félix lovas eseménye volt mércén felüli – ezek még a piaci szóbeszéd tárgyát is képezik Kishegyesen, ami azért nagy szó, mert igazi művészeti élményekről beszélünk – és elérte, kizökkentette a kisembereket is a mindennapjaikból! Kérdés, hogy maradjunk meg a Durindó és Gyöngyösbokréta hazája, nézzünk csak Tanyaszínházat – ezt szeretnénk, ez jár garantáltan, évről-évre a vajdasági magyar közönségnek!?
Tudjuk-e mi, hogy milyen költségvetést rendelnek a tartomány vezetői egy-egy szerb eseményhez? Ehhez képest az MNT által kijelölt kiemelt rendezvények viccesen kevés pénzekhez juthatnak csak – már ha juthatnak. Egy palicsi filmfesztivál vagy egy újvidéki tamburafesztivál éves költségéből szinte 6-8 évi Dombos Fest is finanszírozható lenne, erre nekünk az adatott, hogy örülnünk kell, hogy túlélünk megint egy évet…Fesztivál-finanszírozásból, annak megítélésében, értékelésében, tervezhetőségben rengeteget kell fejlődnünk, nékünk vajdasági magyaroknak!
Milyen mértékben befolyásolják az adott közeg, a kishegyesi közönség érdeklődését a programok?
- A kishegyesi emberek az elmúlt 13 évben akkora dózist kaptak kultúrából, hogy szinte már nem is kérik, nem tudják már feldolgozni – amit meg is értenek, mivel több száz eseményt, koncertet, irodalmi felolvasást megemészteni nem egy egyszerű feladat. A kérdés az, akarja-e Kishegyes, hogy a Dombos-fogalom és brend jelölje ki számára az urbanizálódás, a szellemi felemelkedés, a kisvárosi lét felé, az örömtelien megélhető mindennapok felé vezető utat, akarja-e, hogy ez az eseménye legyen a kiemelt turisztikai élménye, helyszíne.
Jelen pillanatban mi miatt kellene, hogy idegenek, turisták Kishegyesre látogassanak? A Kátai tanyán kívül nincs egy működő, élhető, tartalmat szolgáltató turisztikai, vendéglátó-ipari egységünk, sem sporteseményünk, szinte már csapatunk sem. Közösségi szintű összefogásra van szükség, ezt a Dombos Fest saját eszközeivel meg is teszi, függetlenül attól, hogy az esemény már sokszor inkább a verbászi, topolyai, szabadkai közönségnek jelent szabad, örömteli és tartalmas időtöltést!
Van-e esély arra, hogy a kisebb fesztiválok is fenntartsák magukat, vagy csak a támogatások tükrében kell szervezniük programjaikat?
- A nagyfesztiválok is csak támogatásoknak köszönve tudnak fennmaradni. Nézzük meg az Exitet, mit tudna a közösség, azaz a tartomány pénzei nélkül csinálni. 40-60 millió dinár évente – ez a minimum, ami jár nekik, a kisebbek meg örülhetnek, ha kapnak 200 000 dinárt. Támogatások nélkül nem megy, az európai fesztiválok zöme sem piaci alapon szerveződik, mindenhol van egy régiós támogatás, a piaci bevételek sehol sem érik el a költségvetés 50%-át. Kishegyesen például a 10%-ot sem.
Van-e elképzelés arra, hogy mi legyen a jövő évi fesztivál középpontjában?
- Középpontban a művészet marad, kérdés, hogy milyen partnerekkel. Magyarországi partnerek nélkül nem fog menni, Kishegyes új vezetése talán érti a célokat, dr. Korhecz Tamás a támogatásáról biztosított, a tartományt kell kapacitálni, hogy ne csak újvidéki székhellyel lehessen itt nagyot alkotni – tudva azt, hogy a Hegyalja utca bármely fesztiválhelyszínnel felveszi a versenyt, vagy simán le is hagyja őket…
Azt a hibát, hogy népzene és jazz nélkül menjen le a Dombos Fest, még egyszer nem követhetjük el, mint ahogyan azt is látjuk, hogy tematikus napokat kell szervezni, prémium gyerek-produkciókat, családi érdeklősének megfelelő napot, fiatalokat kiszolgáló könnyűzenei és világzenei napot, ahogy a régió polgárainak a legismertebb hazai neveket is szállítani kell. Lajkó Félixnek és Balaševićnek is ott a helye a jövő évi listán – ez irányban már megtörténtek az első lépések, meg a dátumot is tudjuk már, 2014. július első hétvégéjén startol a sorrendben XIV. Dombos Fest!
