Egy elfeledett honvédsír

Akit még gyermekkorában megérint a történelem vagy a helytörténet varázsa, az valószínűleg egész életében hordozója lesz a „ragálynak”. A szerencsésebbek, illetve a rátermettebbek pedig nemcsak olvasnak, hanem írnak is az izgalmakat rejtő kutatásokról. A 29 éves bácskossuthfalvi Kotek Szabolcs már az általános iskolában is szerette a történelmet, nemcsak Nagy Tibor történelemtanár óráit követte élénk érdeklődéssel, hanem a sajtóban, a világhálón megjelenő historikus cikkeket is szívesen böngészte, illetve figyelmesen hallgatta a családi legendákat.

Úgy történt, hogy 2014-ben, a vidékünkre nézve sorsfordító I. világháború kitörésének centenáriumára, kiállítással, tematikus előadásokkal emlékezett meg faluja. Ekkor került közel a Bácskossuthfalván igen aktív helytörténészek társaságához. Legutóbb a Monográfia Helytörténeti Egyesület kiadásában, Papp Dániel születésének 150. évfordulója alkalmából megjelent, Tündérlak című kötetben publikált három írást. Az egyik soraiból a Bácskossuthfalván nyugvó, Pest megyei Pomázról származó Adamik József honvéd katona története bontakozik ki.

– Besnyi Károly biztatására kezdtem el foglalkozni a katolikus temető egyik nyughelyével, ami még gyermekkoromban, családommal a sírkertben tett látogatásaim alkalmával ragadta meg a figyelmemet. Néhány évvel ezelőtt jelentkeztem egy fotópályázatra, és igyekeztem megörökíteni falum szakrális és történelmi emlékműveit, építményeit, illetve a sírkertekben is készítettem képeket – így az 1941-ben elhunyt Adamik József nyughelyét is lefényképeztem –, tudtuk meg Szabolcstól, akinek ekkor még csak a síron feltüntetett adatok voltak ismeretesek. Vagyis, hogy a néhai honvéd utász mikor született és mikor halt meg. És ekkor következett egy regénybe illő fordulata a történetnek.

– Nemsokkal a pályázat átadása után kaptam egy nagyon érdekes üzenetet a Facebookon. Kiderült, hogy Adamik József leszármazottai valahogyan rábukkantak a világhálón a sírhelyről készült képemre, és felvették velem a kapcsolatot. A néhai honvéd unokája, vagyis Adamik József félárván maradt leányának gyermeke, Németh Julianna, a világhálón, illetve édesapja, a néhai honvéd veje, Németh Antal hagyományos postai formában írt hozzám megható üzenetet, amit több is követett. Ezekben amellett, hogy örömüknek és meglepettségüknek adtak hangot, hogy a falu lakossága ma is gondozza a sírhelyet, beavattak a nagyon ifjan, 22 évesen elhunyt Adamik József életének bizonyos részleteibe –  mesélte az ifjú szárnybontogató bácskossuthfalvi helytörténész,

– Két gyermekét, Erzsébetet és Jánost, illetve ifjú feleségét, Katalint hagyta maga mögött a gyári munkásként dolgozó Adamik József, amikor berukkolt, és 1941 áprilisában megindult a 13. dandárral, hogy visszafoglalja hazájának a Délvidéket. A leszármazottai emlékezetében úgy élt, hogy ősük volt az első honvéd áldozata a bácskai hadműveletnek, ugyanakkor ismerve például a szomszédos Pacséron történt előzményeket, valószínűleg ez nem így történhetett. Ami viszont nagyon fontos, és helytörténeti szempontból is meghatározó jelentőségű, hogy a család képekkel szolgált 1943-ból, amikor is felavatták Adamik ma is álló síremlékét. A katonai tiszteletadású rendezvény fotóiból kivehető, hogy a szertartáson részt vettek feltehetően a családtagok és helybeliek is. Ez a tény, hogy a kiskatona az életét áldozta a magyar hazáért, a bácskossuthfalviak számára egy jelentős társadalmi esemény lehetett, amiről a képek is tanúskodnak – mondja Szabolcs, és rátért arra is, hogy pontosan nem derült ki, mi történhetett, és sok ellentmondás teszi rejtélyessé azt, hogy Adamik József miként hunyt el.

– Brindza Károly a 80-as évek derekán megjelent Békétlen rónaság című könyvében a kor szocialista-munkásmozgalmi szellemiségében tesz említést egy honvéd haláláról, akinek egy eltévedt golyó okozhatta a vesztét. Viszont több adatközlőm is azt mesélte, hogy a Cserepes (Sokolac) felé vezető út nagykanyarában található, ma már romos Koraćról – a nép nyelvén Korács szállásról – kilőtt golyó okozta Adamik József halálát. Igazából ezt támasztja alá az a bejegyzés is az egyik halotti anyakönyvben, hogy a vélt vétkes, Nikola Korać ez idő tájt halálos sérülés – feltehetően kivégzés –  következtében elhalálozott. Tehát ma már biztosat nem lehet állítani –  mondja Kotek Szabolcs, aki további érdekességként említi meg, hogy egy fénykép tanúsága szerint Adamik Józsefnek Pacséron is állítottak egy emléktáblát, ami az ifjú kutató szerint akár azt is feltételezheti, hogy valahol a két falu között hunyhatott el. Ennek az emlékműnek az 1944-et követő történések után nyoma veszett.

Bácskossuthfalván már kevesen maradtak, akik személyesen megélték a II. világháborút, és mesélni is tudnának róla, ugyanakkor Szabolcsnak egyik alkalommal sikerült egy családi örökségként fennmaradt honvéd messzelátót a kezében tartania, és a tulajdonos hozzá köthető meséjét meghallgatnia.

– Annak a bizonyos családnak úgy maradt meg az emlékezetében, hogy a messzelátó Adamik tulajdona volt, aki menekülés közben bekéredzkedett a katolikus temető melletti egyik házba. Az ott lakó néni megvendégelte a betért katonát, és civil ruházattal látta el. A honvéd ekkor állítólag a bajonettjét is ott hagyta a házban, illetve a messzelátót, majd menekült volna a szőlők felé, de lelőtték. Ugyanakkor szerintem a történet inkább a honvédség 1944-es kivonulásakor eshetett meg, és nem Adamik esetét takarja – mondja a honvéd sír történetének kutatója, aki további információmorzsákról is tudomást szerzett az időszakra vonatkozóan.

– Az 1941-es bevonuláskor további két magyar katona is áldozatul esett. A katolikus halotti anyakönyvek tanulsága szerint egy lőszerrel megpakolt kocsit vezettek, ami felrobbant. Viszont erről egyelőre bővebb információt nem találtam. Ezen elhunytak maradványait a családjaik később exhumáltatták a katolikus temetőből, és a lakhelyükön temettették el –  avatott be a részletekbe a bácskossuthfalvi helytörténész.

Szabolcs azzal fejezte a beszélgetést, hogy gyermekkorában az idősek tisztelettel emlegették a honvéd sírt, és a benne nyugvót, mondván a hősi halált halt katona a falu lakosságáért is áldozta az életét. Adamik József nyughelyét ma is karbantartják a falubeliek, halottak napja előtt, mindenszentek estéjén pedig gyertyafényben úszik a sír.