Dulity Éva kétgyerekes anya, a Zentai Közkórházban dolgozik, tanul, emellett pedig egy nem mindennapi hobbit űz: buja növényekkel teli, elvarázsolt kertjét gondozza. A kis birodalom éppen olyan, mintha egy sárkányokkal, boszorkányokkal és királylányokkal teli meséskönyvből bújt volna elő, hogy kócos romantikájával és angolkertes összevisszaságával elbűvölje a látogatókat. A hatalmasra növő, évelő növények mellett a kert a kis hintával és a délutáni teázásoknak tökéletes helyszínt adó pavilonnal válik teljessé, de hamarosan egy kemence is fölépül.
Évával egy meleg, júniusi délutánon találkoztunk. Miközben ő a kertjéről mesélt, pihés kislibák csipkedték a lábunkat, méhek zümmögtek mögöttünk, a pavilont bevonó növények pedig kellemes árnyékot biztosítottak számunkra. Az ember lánya ilyenkor úgy érzi, már csak a megfelelő Jane Austen-regény hiányzik a kezéből a hamisítatlan kora nyári kikapcsolódáshoz.
Hamar kiderült, hogy a mesebeli kertnek a története is mesebeli. Az üres, pontosabban kacatokkal és szeméttel teli udvarrészre Éva kezdetben rózsákat álmodott:
– Úgy képzeltem, hogy rózsákat ültetek, és olyan növényeket, amik összenőnek egymásba. Először csak annyit tudtam, hogy nem szeretném szép sorba rendezni a virágaimat. Ebből később szép lassan kikristályosodott, hogy az angolkert, a vidéki kert, a prérikert stílusa áll hozzám a legközelebb. Ezekből igyekeztem valami szépet kialakítani, a lehetőségekhez képest, hiszen ez pénzfüggő is. Igaz, a legnagyobb költségek az elején, a kert kialakításakor merülnek föl.
A kertet anélkül álmodta meg, hogy előtte valaha kertészkedéssel foglalkozott volna. Éva férje mezőgazdasággal foglalkozik, ő találta meg a helyet a csutkásnak, a fészernek az udvaron. Éva egyharmadnyi szabad terület fölött rendelkezett, azzal a résszel, amit nem betonoztak le. Ez az udvar hátsó része, ahova elsősorban egy kiülős, beszélgetős helyet szeretett volna. Így alakult ki a pavilon. A hódfarkú cserepekkel díszített építmény pontosan illeszkedik a kert stílusához: körbeölelik a növények, körbedongják a méhek. Pedig amikor épült, kertnek még nyoma sem volt. A pavilon fölépítése, a füvesítés és a kerítés fölállítása után fogalmazódott meg Évában a gondolat, hogy jól nézne ki egy sűrű, egymásba hajló növényzettel teli kert.
Az álmodozásban és a tervek megvalósításában az internet volt a segítségére: képeket nézegetett kertekről, növényekről, utánaolvasott az egyes virágoknak, még a latin nevüket is megtanulta. Lassan világossá vált, hogy a magas szárú évelő növényeket szereti a legjobban, ezek közül is azokat, amik a gyerekkorára emlékeztetik:
– Egyszer csak jött az ötlet, hogy begyűjtögetem azokat a növényeket, amik gyerekkoromban a nagymamámnál, a dédmamámnál, az idősebb néniknél voltak. Ezek a bájos, nyugodt nyarak emlékét idézik föl bennem, amikor kint a kertben egy fateknőben pancsoltam. Ezért választottam a cickafarkot más, egzotikusabb növények helyett, és ezért hoztam vissza a mályvát, a csicsókát, a különböző liliomokat. De ilyen a tátika, az évelő margaréta, a gyűszűvirág is. Ezek nem virágkülönlegességek, viszont gyönyörűek. A bájos vidéki kertek hangulatát kerestem.
A kerthez idő és munka kell
A kertészet olyan hobbi, amire rendszeresen időt kell szakítani. Két gyerek, tanulás és munka mellett ez nem sokunknak sikerülne huzamosabb időn keresztül, pedig Éva szerint arra van időnk, amire akarjuk, hogy legyen. Ez természetesen áldozatokkal jár: ő heti egy-két óránál többet sosem tölt a tévé előtt, számára élvezetesebb és hasznosabb kikapcsolódást jelent, ha a kertjével foglalatoskodhat:
– Egyfolytában nem tudok a kerttel foglalkozni, főleg, hogy éppen diplomamunkát írok. A hétköznapok nem annyira a kertről szólnak, ilyenkor inkább csak kiülök, és élvezem a természetet. De ha hétvégén sikerül fölszabadítani az időt, akkor akár tíz-tizenkét órát is kint töltök. Amikor metszek, a fűszegéllyel foglalkozok, vagy elvirágzott egy növényem, és meg kell nyírni, akkor erre rá kell szánni az időt. Nem nagy a kert, mégis sok vele a munka. Az viszont fontos, hogy havonta legalább két napot teljes egészében rászánjak. Ilyenkor hozom be a lemaradást, elvégzem azt a munkát, amire a hétköznapokon nem volt időm.
De néha nem elég a rászánt idő, a gyorsan változó, szélsőséges időjárás a növényeket is megviseli:
– A múltkori esőzések miatt kidőltek a növényeim, aztán ahogy megérkezett a hirtelen meleg, nagyon igyekeztek fölvirágozni. A fáklyaliliom is tovább bírta volna, de így egykettőre fölvirágzott a tetejéig. A rózsák is hamar elnyíltak.
A kert Éva birodalma, de a férje és a gyerekek is segítenek neki, ha kéri. A gyerekek locsolnak, elviszik a megtelt vödröt a komposztálóba, és ehhez hasonló apróbb feladatokban segédkeznek. Egyikük különösen érdeklődik a kertészet, azon belül is metszés iránt: kérdezget mit, mikor, hogyan kell megmetszeni.
Mindig jólesik az embernek, ha elismerik azt, amit csinál. Éva egy kolléganője unszolására csatlakozott néhány hobbikertészettel foglalkozó online csoporthoz, ahol rendszeresen megmutatja a kertjét a többieknek. A több száz kedvelés és a dicsérő hozzászólások pedig önmagukért beszélnek.
És hogy mi lesz ezután? A kert lassanként egyre zsúfoltabb lesz, hiszen még vannak üres részek, megvalósulatlan elképzelések. A munka közben pedig az összhatást kell szem előtt tartani, hiszen a növények mellett a kert állatai is hozzájárulnak a sajátos hangulat kialakításához:
– A férjem ígért egy kerti kemencét, mellette ott maradnak a baromfik. A komposztáló is szebb lesz, mint most. És az állatok is a kerthez tartoznak: voltak nyuszik, kiskacsák, most kislibáink vannak. Cica is van, kutyánk még nem volt. A kínai lilabogyó vonzza a dongót, a méhecskét, én meg szeretem, hogy idejárnak. A nyári orgona rengeteg pillangót vonz: különleges, gyönyörű lepkéket. Az egyszerű, fehér káposztalepkétől kezdve mindenféle pillangó idejár, rengeteg van belőlük. Rigók is vannak, főleg locsoláskor jönnek inni meg bogarászni. Őket szeretem hallgatni, nagyon szépen énekelnek, megnyugtató a hangjuk. A gilisztákat se bántjuk, hiszen nem csinálnak kárt.
Éva azt tervezi, hogy újabb virágokat ültet, és a már meglévő kertet is átrendezi egy kicsit. Magasra növő virágok buja hadát képzeli el, amik között eldugott ösvények vezetnek azokhoz az apró tisztásokhoz, ahonnan egészen más szemszögből tekinthetünk a kertre. Olyan kertet szeretne létrehozni, amiben úgy bolyonghat a látogató, mint Alíz Csodaországban.
