Az internetes közönség szavazatai alapján a gólyatöcs lett a 2019. év madara, ezért a Magyar Madártani Egyesület (MME) kiemelten foglalkozik a fajnak és élőhelyének védelmét szolgáló információk átadásával. Az MME 1979-ben indított Év madara programjának célja a természetvédelmi problémákkal érintett fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása. A gólyatöcs, avagy egyik szép régi nevén székigólya, nem véletlenül kapta ezt a népi elnevezést. Hosszú lábával és csőrével, fekete-fehér színével valóban miniatűr fehér gólyához hasonlít. A gólyatöcs kopár, sekély vízborítású helyeken, laza telepeket alkotva, és egyesével is költ. Magyarországon rendszeresen fészkel, a költőpárok száma az adott év csapadékviszonyaitól függően 200 és 1000 pár között alakul. Fészekalja 3-5 tojásból áll, a kotlási idő 25-26 nap. Főleg vízi rovarokat és más gerincteleneket szedeget össze a víz színéről és a partról.
Szikes tavakat (a „székeket”) kedvelő életmódja miatt kedvezőtlenül hatott a fajra ennek az élőhelytípusnak a jelentős felszámolódása az 1980-as évek végétől. Védelmének alapját a még meglévő természetes szikes tavak megőrzése és az egykori fészkelőhelyek rehabilitációja jelenti. Magyarországra márciusban–áprilisban érkezik meg Afrikából, a költési időszak végén korán útra kel, többségük augusztusban el is hagyja Magyarországot. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 ezer forint. Legfontosabb magyarországi élőhelyei a Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon találhatók. A faj itt találja meg azokat a sekély szikes tavakat és öntésterületeket, ahol hosszú lábaival a vízben gázolva táplálkozni, a kiemelkedő szárazulatokon pedig költeni tud. Ez a madár igazi világpolgár, öt alfaja az Antarktisz kivételével az összes kontinensen, mintegy 302 millió négyzetkilométeren fordul elő. Hatalmas elterjedési területének nagyobb részén állandó, az Eurázsiában és Észak-Amerikában fészkelők vonulók.
