Én még emlékszem azokra az időkre, amikor a cigarettát pult alól osztották a boltokban. Csak meghatározott számú dobozzal lehetett beszerezni, elsősorban annak adtak, aki állandó ügyfél volt. Emlékszem ugyanakkor arra is, hogy a bombázások idején csak a trafikok előtt volt sor. Hogy a közveszélyes utcákon miért álltak és vártak türelmesen az emberek? Akkor többen ezt a megmagyarázhatatlan magatartást azzal indokolták, hogy (miután megvontak mindent maguktól és elvettek tőlük mindent) már csak ez maradt nekik... A cigaretta, mint „luxuscikk”.
Fotó: Gergely Árpád
A mai napig ez maradt a legolcsóbb káros szenvedély.
Az Egészségügyi Világszervezet az idén júliusban közzétett felmérése alapján több, mint 1 milliárdan élnek a dohányból készült élvezeti cikkekkel, miközben a dohányzás különböző formái elfogadottá váltak a világ minden táján, vagy legalábbis több országban teljesen elfogadott jelenség, míg van ahol erkölcsi problémákat vet fel, mégis szívják.
A füstölés, illetve az illatos növények füstölésének igénye a régmúltra tekint vissza, egészen a tűzgyújtás elsajátításának időszakára. Jóval Amerika felfedezése előtt, illetve az előtt, hogy a dohánynövény elterjedt volna Európában más, hasonlóan „mámorító” hatású növény leveleit füstölték. Sokszor titokzatos és olykor félelmetes jelentéssel ruházták fel, vallási tisztelet övezte egymástól független kultúrákban. Az istenekkel való kapcsolattartás rituáléjának része volt a növény égetése, ám ahhoz, hogy élvezeti eszközzé váljon, az amerikai kontinens felfedezésére volt szükség. Amerikát felfedező európaiak először tartózkodtak a dohánytól, nem úgy a velük együtt érkező matrózok, akik hamar eltanulták az őslakóktól a dohányzást, és nagyobb mennyiségű dohánnyal és új szokásokkal tértek vissza az európai kikötőkbe, ahol a helyi kocsmákban éltek új szenvedélyükkel.
Ettől az időszaktól, hosszú utat tett meg a dohány, hol népszerű volt, hol tilalom alá került a történelem során, hol pedig csak a kiváltságosok élvezték, mégis a dohány saját ipart indított el és a huszadik században már elérte a tömeggyártás időszakát. Azóta pedig nagyon sok termelőnek is alapvető megélhetést jelent.
Érdekesség, hogy a Kárpát-medencében nem a nyugatról érkezett dohányzási szokások hatottak a lakosságra, hanem a török hódoltság hagyott nyomott ezen a területen. Azóta is füstölünk, mint a törökök.
A dohányzás ipari gyártása megtette a hatását, olyannyira, hogy az Egészségügyi Világszervezet ma a dohányzásról, mint dohányjárványról számol be és az egyik legnagyobb népegészségügyi fenyegetésként említi, hiszen beszámolói szerint évente több mint 8 millió embert öl meg a világon. A halálesetek többségében, vagyis megközelítőleg 7 millió embernél a dohányzás közvetlen következmény, míg körülbelül 1,2 millió esetében, a nemdohányzók körében a passzív dohányzás a halál kiváltó oka. Szinte nincs olyan szerv, amire ne hatna károsan.
Arról szó sincs, hogy a dohányzás önmagában vétkes cselekedet lenne, sőt a társadalom elég toleráns (különösen hazánkban) a dohányzókkal szemben, hiszen a dohányfüst-tiltások ellenére, a kórházakban, az iskolákban sem elítélendő, több intézményben, munkahelyen, ahol bár a törvény tiltja a dohányzást, külön dohányzófülkéket, vagy dohányzásra kijelölt helyiségeket alakítottak ki. Ennek ellenére az egészen bizonyos, hogy az egészségügyi kockázat mellett, jelentős mértékben rontja az emberi életminőséget is. Vagyis a cigarettázásnak két morális vetülete van: egyrészt a passzív környezet mérgezése, másrészről pedig kihat a költségvetésünkre. Ezt hirdeti a közösségi terekben való tiltás, vagy korlátozás elve, ugyanakkor mint arra egészségügyi szervezetek évről évre rámutatnak, a dohányzás okozta betegségek gyógykezelése költséges, az állami finanszírozott egészségügyi ellátás esetében is, a magánúton történő ellátás esetében pedig még inkább. Az államilag finanszírozott egészségügyi kiadások egy részét így a dohánytermékek megadóztatásával fedezik. Ma Szerbiában a cigaretta egyre drágább, ugyanis az állam követi a Brüsszel által előírt jövedékiadó-naptárt. Szerbiának is el kell érnie az Európai Unió által támasztott elvárásokat, ami szerint a jövedéki adó mértékének legalább a 60 százalékát el kell érni, vagyis ahogy itthon magyarázzák, 1000 cigarettára a minimális jövedéki adó 90 euró kell hogy legyen.
Lassan növelik a dohánytermékek árát, de Szerbia még így is azok az országok közé tartozik, ahol a legolcsóbb a cigaretta (jelenleg 60 eurót tesz ki a jövedéki adó 1000 cigaretta viszonylatában), nem is csoda, hogy a csencselők ebből akarnak hasznot húzni, nem ritkán fognak el a határokon szállítmányokat, amelyeket Szerbiából, Macedóniából...szeretnének átcsempészni az Európai Unió területére. Vagyis az országunkban nem csak élvezeti cikk a dohány, hanem több szinten a termelőtől kezdve, az ipari feldolgozáson át, az értékesítőkig, legyen az legális, vagy illegális, megélhetés is.
Az olcsó dohánytermék, amihez könnyű hozzájutni pedig megtette a magáét. Szerbiában a dohányzás okozta betegségek növekedőben vannak, és az ezekben a betegségekben az elhalálozások száma is. Évente mintegy 150 ezer ember veszti életét a cigaretta miatt. Pusztai Zsuzsanna, az Egészségügyi Világszervezet szerbiai vezetője nemrégiben rámutatott, hogy a dohány-járvány a közegészség legnagyobb fenyegetése, hiszen a dohány az egyedüli termék, amely megöli a felhasználóinak felét. A kutatások kimutatták, hogy a 10 több éve dohányzó körében egy személynél biztosan diagnosztizálni fogják a tüdőrákot, illetve a szív- és érrendszeri betegségben elhunytak 17 százaléka vagy dohányos volt, vagy naponta tartózkodott dohányfüstben. Figyelmeztet arra is, hogy a dohányfüst nem csak arra káros, aki él vele, hanem arra is, aki egy helyiségben tartózkodik a dohányzóval.
Szerbiában minden harmadik ember dohányzik (pontosabban a lakosság 37 százaléka), és egyötödük naponta elszív egy dobozzal. Aggasztó, hogy a tiltások ellenére, és a magas büntetések ellenére is, a fiatalok is könnyen hozzájutnak a dohánytermékekhez, így már a 13-15 éves korúak is dohányoznak. A diákok 6,2 százaléka e-cigarettát fogyaszt, 9 százalékuk pedig vízipipázik. A szakemberek rámutatnak, egészségesebb, nem annyira káros címén egyre többen nyúlnak az elektronikus, vagy a melegítés technológiájával működő cigarettákhoz a felnőttek közül is. Rámutatnak, nincs olyan dohánytermék, ami egészségesebb lenne, ugyanolyan károsak az egészségre a korszerű fejlesztések is, amelyek „nem bocsájtanak ki füstöt sem hamut”, vagy nem tartalmaznak nikotint (de számos más káros anyagot igen).
A felmérések szerint az elmúlt öt évben nem csökkent a dohányzók száma, miközben a megbetegedések száma növekszik, sőt a légúti problémával küzdő gyerekek aránya is növekszik, ezért a törvényes előírások szigorítását kéri az Egészségügyi Világszervezet, mindenek előtt a vendéglátóipari létesítményekben szeretnék teljesen betiltani a dohányzást Szerbiában is. Azzal érvelnek, hogy a dohányzás betiltásával öt év alatt 29 százalékkal lehetne csökkenteni a dohányzók számát, ami hosszú távon félmillióval kevesebb halálesetet jelentene.
