Tóth Erika óvónőt Bácskossuthfalván mindenki ismeri, és jótékony megmozdulásait valamennyi polgár elismeri, májusban a falu helyi közössége Pro Urbe díjjal jutalmazta. Az idei év számára tartogatott magaslatokat és mélységeket is, elsősorban munkavesztése okán. Erikát azonban kemény fából faragták, nem adja fel, és tovább folytatja küldetését. Sokak tudják, gondban, bajban fordulhatnak hozzá, ruhaneműben, tisztálkodási szerekben, bútorhiányban – ha teheti segít. Magányban támaszt ad több céltalanul csellengő családfőnek és édesanyának, akik valahol elvesztették a harcot a számos buktatót rejtő élet sodrásában. Tóth Erika a Bácskossuthfalván „régi Otthonnak” nevezett, kopottságában is patinás Karcag utcai ház falai közé, vagyis a raktárba időzített interjú kezdetén rögtön hangsúlyozza, a Segíts, hogy segíthessünk elnevezésű csapat működését kizárólag a barátaival tudja ilyen sikeresen és gördülékenyen vezetni.
Tóth Erika a Karcag utcai régi Otthonban helyet kapott raktár előtt
– Körülbelül 15 évvel ezelőtt kezdtük el a rászorulók támogatását egy kedves barátommal, Petrović Dušannal, aki sajnos azóta a csillagok közül figyeli a közösen megkezdett munkánk folytatását. Egészen pici lépéssel kezdtük, nehéz sorsú ovisoknak szánt apró édességcsomaggal, ruhaneművel. Idővel ahogy felfigyeltek a munkálkodásunkra, egyre több adakozó, de rászoruló is jelentkezett, és Mikulásra, karácsonyra, húsvétra is tudtunk csomagokat készíteni a nehéz sorsú gyerekeknek. Ma már az iskolássá lett kicsinyeket tovább tudjuk támogatni a lehetőségeinkhez mérten. Emellett nagyon sok más helyen is ott maradt a kezünk nyoma. Például négy évvel ezelőtt az Angliában élő Topolyai származású Csilla James Topolya Község Múzeuma részére adományozott egy zongorát rajtunk keresztül, a bácskossuthfalvi gyerekeknek pedig számtalan házi olvasmányt, és egyéb könyvet – hallhattuk Erikától, aki visszaemlékezett azokra az évekre is, amikor még „harcos társát”, Duškót, nem győzte le a betegség, és mintegy 600 ovis részvételével szervezték meg az Életem a tánc elnevezésű jótékonysági zenés rendezvényüket, aminek a belépőjegyeiből befolyt összeget szegény sorsú gyerekek karácsonyi ajándékaira tudták fordítani.
ÁLLANDÓAN SZÜKSÉG VAN A SEGÍTSÉGRE
– Többedik éve már, hogy társultunk a szabadkai Segítő csipet csapattal, tőlük nagyon sok ruhát, járókát, takarókat és más segítséget kapunk. Ötödik éve, hogy húsvétra és Mikulásra meghívnak 24 falunk béli gyermeket a szervezetük ünnepségére, így történt ez néhány nappal ezelőtt is, amit nagyon szépen köszönünk ezúttal is. Megvendégelik a gyerekeket reggelivel, tortával, majd megérkezik a várva-várt Mikulás az ajándékokkal, akinek mi egy kis műsorral kedveskedünk – hallhattuk a bácskossuthfalvi jótékonysági szervezet vezetőjétől, aki elárulta, hogy a község valamennyi falujából kapnak megkereséseket a rászorulók részéről, de ami örömteli, hogy nagyon sok segítő is igyekszik hozzájárulni a nehéz helyzetben levő családok könnyebb holnapjához.
Elsősorban kisgyermekes családok fordulnak a Segíts, hogy segíthessünk szervezet felé segítségért
– Csapatunk tagjaira, barátaimra, a helyi Manc Ibolyára és a topolyai Vukelić Rózsára mindenben számíthatok a szervezet működtetésében. Sokszor megesik, hogy az éjjeli órákig válogatjuk az adományokat, külön a nyári és külön a téli ruhákat. A rászoruló családok a legtöbb esetben nem feltétlenül anyagi hiányban szenvednek, ők mondjuk így: komplex szociális örvénybe kerültek a gondjaikkal. Sokszor hatalmas erőt, megkönnyebbülést jelent számukra, ha csak az ember végighallgatja a problémáikat, vagy kapnak egy ölelést – mondja Erika, majd rátér arra is, hogy a napokban például Németországból befutott hozzájuk három zsák plüssjáték, amit ifj. Tóth János 8 éves kislánya, Mia adományozott a falubeli gyerekeknek. Nagyon izgultak, hogy a határon lesz-e fennakadás az átjutásnál, de minden rendben volt. Majd mindjárt el is komorul a hangja, mert rákérdezünk, hogy Bácskossuthfalván hány családdal tartja a kapcsolatot.
– A faluban jelenleg 60 család fordult hozzám rendszeresen ilyen-olyan kéréssel. Nem feltétlenül ruhaadományt keresnek, bútorokra is állandó jelleggel szükség van. Ez utóbbi úgy működik, hogy az ágyat, szekrényt, lecserélt konyhai berendezést felajánló illető felhív engem, és én feljegyzem a füzetembe, mi az amiről szó van. Majd értesítem azokat, akik olyan igénnyel jelentkeztek nálam. Egyedül a szállítást az igénylőknek kell megoldaniuk – tudtuk meg, mint ahogy azt, hogy tisztálkodási szereket kétszer gyűjt évente a szervezet, tavasszal-nyáron és télen, az akcióhoz társult a Mezőgazdasági Iskola is. Erika ebben az esetben is a szükségletektől függően tudja szétosztani az adományokat, igyekezete szerint a lehető legigazságosabban. Arra viszont ügyel, hogy ahol több a gyermek, oda kicsit több jusson.
Egyre több család kér segítséget, szerencsére sok adomány is befolyik a Segíts, hogy segíthessünk szervezet raktárába, a Karcag utcába
– Nehéz emberi kapcsolatokkal gyakran találkozunk a rászoruló családtagok között. Ezeket a szövevényes problémákat nem is nagyon lehet kezelni. Szerencsére félre tudom tenni az egész körülményt. A gyerekek nem kérték a nehéz családi hátteret, és nem hibásak semmiért sem. Az a gyermeki boldogság, az öröm, ami kiül az arcukra egy-egy átvett játék alkalmával, nekem mindennél többet jelent. Fontosnak tartom elmondani, hogy ide még alkoholos befolyásoltság alatt nem jöttek az emberek. Családi légkörben zajlanak például a ruhaosztási akcióink, mi mindent meg tudunk beszélni, egy hangos szót még nem hallottam. A családok egymást támogatva kutatnak a ruhadarabok a lábbelik között – hangsúlyozta Erika, mint ahogy azt is, hogy ezután is számít a jótékonykodók hozzájárulásaira, hiszen csak azt tudja tovább adni, amit maga is kap.
– Sajnos egyre többen fordulnak hozzám valamilyen igénnyel. Továbbra is várom a jótékonykodók és a rászorulók sorait a Facebook-profilomra küldött üzenet formájában, illetve a 062-787- 713-as mobil számon vagyok elérhető. Pénzsegítséggel nem foglalkozom, a tapasztalat szerint legtöbben élelmiszer-adományban szeretnének részesülni, de telente nagy keletje van a ruhaneműnek is, elsősorban a kabátoknak – ismertette a bácskossuthfalvi Segíts, hogy segíthessünk szervezet vezetője, aki elmondta azt is, hogy az egyik szeme sír, a másik nevet, hogy segíthet. Az életében bekövetkezett megpróbáltatások nem ölték ki a szeretetet a szívéből, csak megerősítették az eddig megkezdett útján. Maga is küzdelmes gyermekkort tudhat maga mögött, és vallja, az ünnepek szépsége nem a költséges, piros masnival átkötött ajándékokon múlik, hanem azon, hogy milyen szívvel lettek előkészítve és átnyújtva.
AKIKNEK A SZENTESTE NEM AZ ÜNNEPRŐL SZÓLT
Petrovity Mária segítségkérő üzenete több napja látott napvilágot, elkeseredett sorait a Kamenicai onkológiai osztályról tette közzé a Facebookon, amiben leírja a maga és a családja nehézségeit, anyagi szűkösségét, és hogy milyen gyógyszerre lenne szüksége. A faluban több magánembert és szervezetet is megmozgatott a nyilvánosság felé intézett kérés. Sajnos Mária és a családja otthona szenteste váratlanul feketébe borult, ugyanis a súlyosan beteg asszony meggyötört szervezete feladta a harcot. Tóth Erika kérésére hatéves kisfiával, Aleksandarral, és élettársával, a kisfiúról gondoskodó nevelőapával, Molnár Dezsővel még a családanya reményt jelentő gyógykezelése idején ültünk le beszélgetni. A cikk megjelenése előtt, karácsony napján keresett fel a Segíts, hogy segíthessünk szervezet vezetője a szomorú hírrel, Mária örökre elaludt. Erika hangsúlyozta, Aleksandarnak és Dezsőnek a családanya elvesztése után most még inkább szüksége van a társadalmi összefogásra. Dezsőtől korábban megtudtuk, hogy a családra szeptemberben robbant rá Mária betegsége.
A sors Aleksandar anyukáját szenteste ragadta el, néhány nappal ezelőtt még a gyógyulásában reménykedve beszélgettünk a ragyogó téli napsütésben Tóth Erika, és nevelőapja, Dezső társaságában
– A szabadkai kórházban lefolytatott első kivizsgálások alkalmával már sejthető volt, hogy súlyos a baj, Mária nagyon nagy fájdalmakra panaszkodott, amikre mindjárt nagyon komoly gyógyszereket kapott. A kamenicai gyógykezelés alkalmával is bizonyította, hogy erős fából faragták, amikor csak lehetett jött haza hozzánk, és az őt nagyon hiányoló kisfiához – tudtuk meg a családfőtől, aki néhány nappal ezelőtt még örömmel újságolta, hogy élettársa az ünnepeket családi körben töltheti, és várhatóan január utolsó felében veszi fel az utolsó terápiát Kamenicán. Mária soha nem panaszkodott, csak a szeme körül szaporodó ráncokból lehetett sejteni, hogy mit él át. Sajnos az élet ezúttal kegyetlenül átírta a család reménységét, a fény ünnepe számukra sötétséget hozott. Dezső elmondta, hogy élettársa betegsége óta egyedül gondoskodik Aleksandarról, hozza-viszi a bácskossuthfalvi óvodába, főz, mos rá, nagyon ragaszkodnak egymáshoz. A tragikus pillanatokban is a család mellett álló Segíts, hogy segíthessünk jótékonysági szervezet vezetője, Tóth Erika hangsúlyozta, hogy Aleksandar és Dezső továbbra is várja elsősorban a tűzrevaló- és az élelmiszer-adományokat a dr. Dévai Lajos utca 17-be. Dezső elérhetősége 062/17-20-419, de valamennyi jó szándékú ember felajánlását Tóth Erika fent közölt elérhetőségén is lehet jelezni, aki közvetít a támasz nélkül maradt család felé.
