Szedlár Rudolf (Gergely Árpád felvétele)
A Csantavér központjában álló templom, a Páduai Szent Antal templom vidékünk egyik legimpozánsabb szakrális épülete, amely kinézetében a római Szent Péter-bazilika jegyeit viseli magán. A hívek adakozásából megépült templom novemberben ünnepelte felszentelésének kilencvenedik évfordulóját. A csantavéri templom plébánosa 2007 óta Utcai Róbert, aki rengeteget foglalkozik a helybeli hívekkel és külön odafigyel a gyermekekre.
A templom építőjéről, illetve az épülettel kapcsolatos néhány érdekességről Szedlár Rudolf helytörténésszel, több helytörténeti kiadvány szerzőjével beszélgettünk.
A csantavéri templom impozáns méreteivel uralja a falu látképét (Gergely Árpád felvétele)
A templomban több mint ezer ember fér el (Gergely Árpád)
Takács Gáspár egy viharos történelmi korszakban 1917-ben került Csantavérre. 1918 novemberében a szerb hadsereg bevonult Szabadkára, majd Csantavérre is, és megkezdődtek a tisztogatások. Leváltották a tisztségviselőket, és a nép el volt keseredve, mivel senki sem tudta, hogy mi fog történni. A plébános azonban felkarolta a népet, és az általa celebrált misékre annyian összejöttek, hogy nem fértek be a régi, neobarokk stílusú templomba, ami egyébként is elég rossz állapotban volt. 1925-ben Takács Gáspárnak alkalma nyílt arra, hogy elzarándokoljon Rómába, és ott megihlette őt a Szent Péter-bazilika. A víziójában megszületett a gondolat, hogy valami hasonlót kellene építeni Csantavéren is. Egy akkora templomot, amelybe minden hívő befér.
Takács Gáspár Molczer Károly helybeli építésznek mesélt az elképzeléseiről, aki elkészítette a templom terveit. 1928-ig ment a huzavona a községi képviselő-testülettel, amely nem engedte meg, hogy másik helyen építsenek templomot, ezért le kellett bontani a régit, aminek a darabjait felhasználták az épülő templom alapjaiba. Továbbá lebontották a falutól északi irányban lévő, 1796-ban épült körkápolnát is, aminek a tégláit a polgárok egyenként hordták be az építkezésre. A templom közadakozásból épült. Minden parasztnak holdanként egy mázsa búzát, vagy annak megfelelő pénzösszeget kellett beadnia, ami annak idején 100–110 dinár volt, ami egy segédmunkás egy havi fizetése volt. Akinek nem volt semmije, az elment dolgozni az építkezésre.
A Takács Gáspár-féle vízió lassan testet öltött, és felépült a templom. 1929. november 10-én szentelték fel. A templomban 1000–1200 ember fér el.
– Mesélték a régiek, hogy a felszenteléskor erősen érződött a friss malter és a meszelés szaga, tehát egy vadonatúj templomban tartották meg az első misét. A plébános azt mondta, hogy amíg ő él, addig egyetlen csantavérinek sem kell egyházközségi adót fizetnie. Takács Gáspár nagyon ügyelt és vigyázott a templomra. Abban az épületben, mint isten házában, csakis az evangélium hangozhatott el. Jó mély orgánuma volt, a hívek nagyon ragaszkodtak hozzá. Egy mostoha korban jött ide, és az 1967. január negyedikén, nem sokkal a 91. születésnapja után bekövetkezett halálával egy 50 éves korszak ért véget a falu történelmében. Takács Gáspár négy különféle rendszeren vezette át a falu népét, és az idősek a mai napig hálával és nosztalgiával emlékeznek rá. A csodával határos, hogy a templom egy idegen uralom alatt, a fél világra kiterjedt pénzügyi válság közepette ilyen gyorsan felépülhetett – fogalmazott Szedlár Rud
A templom mellékoltára az ereklyetartóval, amelyben Nepomuki Szent János csontereklyéje található (Gergely Árpád felvétele)
AZ OLTÁROK TITKA
Szedlár Rudolf kutatásai nyomán kiderült, hogy az új templom oltárába a Hunyadiak korában épült korábbi templom részeit is beépítették.
– Aki belép a templomba, észreveheti, hogy stilisztikai különbség van az épület belső kinézete és az oltárok kinézete között. Ennek okán többen is törték a fejüket, jómagam is, és elkezdtem nyomozni az után, hogy voltaképpen mi is történt. Amikor lerombolták a régi parókiát, az egyházközség irattárát megsemmisítették, ami nagy kár, mert számos dokumentumot eltüntettek, ezért nagyon nehéz volt kinyomozni, hogy az oltárkövek voltaképpen honnan származnak. Azok a Hunyadiak korában épült templomnak lehettek az épületanyagai, a lépcsői, esetleg az oltárkövei. Ezekkel a csantavériek nem tudtak mit kezdeni, viszont a téglákat, amiből a középkori templom épült, felhasználták. A plébános tudta, hogy ezek a kövek a Hunyadiak korából valók, és amikor egy gazdag család felajánlotta, hogy egy fehér márványból készült díszes, monumentális oltárt készíttet a templomnak, visszautasította azt, és ezekből a régi kövekből rakatta össze a főoltárt és a két mellékoltárt is. A köveken erősen látszik a kopás, ami nem máról holnapra keletkezett, és ez azt jelenti, hogy az emberek hosszú időn át koptatták őket. A vörös mészkő minden bizonnyal a Gerecse hegységből származik, ahonnan sokfelé szállítottak, többek között vidékünkre is – mondta a helytörténész.
HARANGTÖRTÉNELEM
Egy-egy templom harangjainak történelme van. A régi csantavéri harangokat egy kivételével elsodorta az első világháború szele.
– A hadsereg vezetése 1915-ben leszereltette a templomokról a harangokat. Csak egyet, a legkisebbet hagyták meg, az úgynevezett lélekharangot. Ez a lélekharang akkor szólalt meg, amikor valaki haldoklott vagy meghalt a faluban, és a hívők imádkoztak a lelki üdvéért. Ezen a harangon az 1868-as dátum szerepel. E mellé a maribori Zvonoglas nevű öntödéből rendeltek további négy harangot. A legnagyobb több mint tíz mázsa. A második legnagyobb kongatja a déli harangszót. A tornyot, amelyben a nagyharang van, a magyar katonák lőtték 1941. április 13-án, mert úgy vélték, hogy ott csetnikek rejtőztek. Ennek még ma is meglátszik a nyoma a szellőzőrostélyokon, és a nagyharangból is kilőttek egy darabot, ami ma is hiányzik – mesélte Szedlár Rudolf.
Egy megálmodott honvédemlékmű alapzata (Gergely Árpád felvétele)
EGY MEG NEM SZÜLETETT EMLÉKMŰ
A templomban helyet kap egy dombormű is, amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor István király országát felajánlja Szűz Máriának. Mint megtudtuk, a homorú dombormű egy a templom elé tervezett első világháborús emlékműhöz készült tanulmány.
– A templom elé a negyvenes évek elején egy 5–6 méter magas emlékművet terveztek, amelynek alapzatához készítette Fekete János szobrász a templomban látható domborművet. A honvédszobrot Matuska Ferenc szobrász készítette. Az emlékmű felállítására azonban nem került sor. A dombormű gipszből készült, és az alsó részén, amely most durván le van fedve, ott állt a Magyar Hiszekegy. Amikor jöttek a partizánok, ezt a feliratot letakarták. Úgy intézték, hogy úgy tűnjön mintha egy szikla lenne ott. A honvédszobor évtizedekig egy körtefa alatt állt, míg végül dr. Vékony Károly helytörténész kivitette a temetőbe, és azóta is ott van.
MA IS ÉLŐ KÖZÖSSÉG
Nebojša Stipić körülbelül másfél éve van Csantavéren. Diakónusként érkezett a faluba, ugyanakkor a magyar nyelvet tanulja, és az idén káplánná nevezték ki.
– Szabadkáról származom, és az első amit megfigyeltem, az a nyugalom. Annak ellenére, hogy a központ elég forgalmas, az üzletekkel, a piaccal. Itt falun az emberek lazábbak, mint a városban, ahol mindig mindenki siet. Észrevehető, hogy a hitet jobban megőrizték a falvakban. Itt az emberek jobban kötődnek az egyházhoz, és rendszeresen járnak misére. A csantavéri egy élő egyházközség, az eddigi tapasztalataim szerint az egyik leginkább élő közösség, sok gyerekkel és fiatallal. A jövő nagyban függ tőlünk.
Nebojša Stipić (Gergely Árpád felvétele)
Hajlamosak vagyunk mindent a társadalmi és politikai tényezők felől nézni, de én azt vallom, hogy a hit is ugyanilyen fontos. Meg kell találnunk a nyelvet a fiatalokkal való kommunikációhoz, ugyanakkor nem eshetünk bele abba a csapdába, hogy csak a trendeket kövessük, és elhagyjuk az eredeti értékeinket. Azt szeretnénk, hogy a hívők ne csak azért járjanak templomba, mert a nagyszüleik is azt tették, hanem azért, mert itt szeretnék megélni a hitüket – fogalmazott Nebojša Stipić.
