Gunaras angyali hangja

Hogy hol húzódik a művészet határa, egyáltalán mit is takar valójában ez a sokat emlegetett fogalom, arról több ezer éves éles vita folyik az avatott filozófusok, esztéták és művészettörténészek között. Az „átlag” ember, vagyis a sok esetben lenézett „tömeg” pedig kritikusan szemléli az egyes hangoskodók által mindenhatónak kikiáltott művészeti ágazatokat, illetve igyekszik azt az irányzatot, műfajt előnyben részesíteni, ami számára is örömet, kiteljesedést jelent. Így lehet ez mondjuk az operával is, aminek magasan „a szférákban” képzett hangjait, a darabok mély érzelmekkel teli tartalmát nem mindenki tudja értékelni, és átszellemülten megérteni. Ezeket a láthatatlan határokat ledöntve, egyértelmű tehetségről tett tanúbizonyságot falubelijei előtt a gunarasiak büszkesége, az ifjú Koncz Regina, aki a komolyzene-irodalom ismert darabjait előadva, tiszta hangképzésével varázsolta el a helyi templom falai között hallgatóságát nyáron. Az idei gunarasi falunapon a település Faluplakett díjával kitüntetett ifjú hölgy természetes szépségével és bájával, alázatosságával, és magával ragadó előadásmódjával is elbűvölte a helyieket.

Koncz Regina ősszel kezdte meg operaének és zeneszínházi tanulmányait mesterszakon a Salzburgi Zeneművészeti Egyetem falai között.
– A hangom színe és terjedelme a szakmai definíció alapján lírai koloratúr szoprán, ami azt jelenti, hogy a lírai jelző a hang finomságra és könnyedségére utal, a koloratúr pedig a fürgeségére és magasságára. A gyakorlások alkalmával három oktáv terjedelmet énekelek ki, ami persze egy-egy darabban nem feltétlenül jut kifejezésre – kezdtük a beszélgetést Koncz Reginával, akitől az iránt is érdeklődtünk, hogy hogyan jött az életébe a zene, és miért pont a szólóénekesi pályát választotta.

– Sok zenei előadó válasza erre a kérdésre az, hogy már gyermekkora óta érlelődött benne a zenei pálya, és én is beállok ebbe a sorba, hiszen valóban már egészen kiskorom óta vonzott magához. Kis ovisként már részt vettem egy, a topolyai moziteremben meghirdetett énekes vetélkedőn, majd később a népdalok ragadtak magukkal, illetve a Topolyai Zeneiskola alapfokú zongora és szólóének szakán folytattam a tanulmányaimat. Éreztem, hogy a zongora nem igazán az én terepem, de most énekesként nagyon jól tudom hasznosítani az akkori tanulmányaimat. Később a zentai egészségügyi középiskolában folytatott tanulmányaim mellett is jártam énekórákra – hallhattuk az ifjú gunarasi tehetségtől, aki elárulta azt is hogy Szegeden járt egyetemre.

– A középiskolai tanulmányaim után Kölnben szerettem volna zenei tanulmányokat folytatni, de nem kaptam rá zöld utat, ezért a Szegedi Tudományegyetem anglisztika szakára iratkoztam, és párhuzamosan látogattam a zenei konzervatórium előadásait is. Majd Olaszországban, cserediák programon keresztül a dél-tiroli Bolzano zenei konzervatóriumában volt alkalmam továbbképezni magam. Nagyon sokat köszönhetek ennek az időszaknak zenei és egyéb téren is. Volt már alkalmam igazi szimfonikus zenekar kíséretében is színpadra lépni, ami hihetetlen élményként maradt meg bennem. Hatalmas kihívás volt, de úgy érzem helyt álltam a híres Éjkirálynő áriáinak az előadásával. Ez egy drámai koloratúr szoprán szerep, nem igazán az én terepem, és figyelmeztettek is, hogy még korai a hangomnak ezt elénekelni. Ennek ellenére ez a tapasztalat is hozzásegített, hogy sikeresen vegyek részt a neves Salzburgi Zeneművészeti Egyetem felvételijén. Itt zenei téren is helyt kellett állnom, illetve a színészi teljesítményt is figyelembe vették. Csodálatos, ugyanakkor kemény időszak előtt állok, amikor is testileg-lelkileg-szakmailag is teljesítenem kell. A salzburgi mestertanulmányaim várhatóan két évig tartanak majd – mondta el Regina, aki örömmel mesélt az elmúlt fél éves tapasztalatairól.

– Méltán neves a Salzburgi Zeneművészeti Egyetem, elképesztően jó a képzés. Valóban nem csak énektechnikai szempontokat és muzikalitást tanítanak, hanem a színészmesterségre is nevelnek. A tanárok professzionálisak, barátságosak és minden erejükkel, precíz és szervezett keretek között munkálkodnak azon, hogy a fejlődésünket segítsék. Nekem személyesen eléggé dolgos ez az időszak, szabad napom szinte nincs is, mert a próbák, az órák és a mesterkurzusok mellett dolgozom is egy kisboltban. Minden megpróbáltatás ellenére nagyon hálás vagyok, s úgy érzem, nem lehetnék jobb helyen! Még ősszel részt vettem az olaszországi Giangiacomo Guelfi énekversenyen, amit volt szerencsém megnyerni. Hamarosan diáktársaimmal bemutatjuk az egyik vizsgaprodukciónkat, ami két kisoperából áll. Az egyik Jommelli: La critica című darabja, amelyben Palmirát éneklem, a másik pedig az erdélyi származású, kortárs Eötvös Péter: Radames című darabja, amelyben az Operarendező beszéd szerepét játszom. Nagy öröm és izgalom ez a számomra is – hallhattuk, mint ahogy szóba jött az is, hogy Regina a hagyományos értelemben vett, ma már sajnos eltűnőfélben levő, kiegyensúlyozott hátteret nyújtó családban nevelkedett. Édesapja, Róbert, állatorvosként tevékenykedik Gunarason, anyukája, Tünde, a háztartás körüli teendőket egyengeti ma is, megadva a szerettei életében azt a szilárd alapot, amiben három gyerek, Regina mellett a ma szintén Ausztriában élő nővére, Viktória, és az öccse, Péter biztonságban nevelkedhettek.

– Egy átlagos vajdasági magyar családban nőttem fel, és mielőtt zenei pályára léptem volna, picit tartottam is az operaénekesek habitusáról terjedő hírektől, a művészi allűröktől. Az is elgondolkodtatott, hogy milyen transzformáción mehetek én is át az átélt hatások, vagy mondjuk a népszerűség miatt. Tudatosan igyekszem megőrizni az embertársaim iránti alázatot, és a másokkal szembeni tiszteletet kifejező életszemléletet. A közönség felé ható, de a hivatás iránti alázat szerintem azért is kulcsszó egy művészi jellegű pályán, mert ha valaki elrugaszkodik a valóságtól, sok más jó tapasztalatból, közösségi élményből kimarad – hangsúlyozta a mestertanulmányait folytató énekesnő.

– A zenei pálya nagyon absztrakt, nincsenek igazi kapaszkodók, a megérzéseidre kell hagyatkozni, az érzelmeket alapul véve. Nem mellékes a színészi adottság, természetesen a zenei szaktudásra építkezve. Ugyanakkor folyton bizonytalan, hogy mi sül ki belőle, és gyakorlatilag a közönség visszajelzéseiből lehet csak következtetni a végeredményre. Emellett vannak még olyan apróságok, hogy az operaáriák hiteles átadása alkalmával ismerni kell több idegen nyelvet is, egy-egy előadás alatt testileg-fizikailag is helyt kell állni. Mindezt figyelembe véve csínján bánok a művészet szóval, hiszen több láthatatlan, meghatározhatatlan szabálynak tesz eleget a fogalom, ugyanakkor mindenki a bőrén érezheti a varázslatos és sokszor testre-lélekre ható katartikus erejét – tette hozzá a gunarasi származású, látszólag törékeny lány.

Az emberről azt tartják általában, hogy nem lehet próféta a saját hazájában. Koncz Regina viszont elvarázsolta szülőfalujának apraját-nagyját a gunarasi templomban, pedig nem könnyűzenei betétdalokat adott elő, hanem valódi vokális komolyzenei „ínyencségeket”.
– Régóta megfogalmazódott már az elképzelés, hogy fellépjek a szülőfalum közönsége előtt, és színes programot volt alkalmam megosztani hallgatóságommal. A barokktól a 20. századig valamennyi korstílus darabjaiból csendültek fel dallamok, az egyházi zene, az opera, illetve a dal műfajából is. Megtiszteltetés természetesen, hogy Gunaras megajándékozott a Faluplakett díjjal, de ami igazán öröm számomra, hogy a közönségemet immár a szülőfalum adta, és őket is beavathattam abba a világba, ami számomra igen fontos dimenzió. Ennek pedig méltó helyszíne volt akusztikájával a templomunk, és nagyszerű zongorakíséretben részesültem a manapság Zentán élő falubeli osztálytársam, Bálint Melitta közreműködésével. Mi tagadás nagyon izgultam, és igyekeztem a tudásom legjavát átadni, hogy a közönségem valódi zenei élménnyel távozzon a koncert végén – hangsúlyozta az énekesnő, akit a falujához való kötődésről is kérdeztünk.

– Középiskolai tanulmányaim kezdetével elkerültem Gunarasról, igazából 10 éve csak ritkán van alkalmam hazalátogatni. A világban bármerre is járok, igyekszem megértetni az emberekkel, hogy a vajdasági magyar létérzés mit jelent, és azt is hangoztatom, hogy Gunarason nőttem fel. Az, hogy koncertezhettem a szülőfalumban, úgy érzem, összeforrasztott egy szálat, ami valahol, valamikor elszakadt. Megerősítette a gyökereimet, és ez végtelen hálával tölt el. Hogy mit hoz számomra a jövő a zene mentén, színházban, a tanításban, vagy valami más téren bontakozom majd ki, azt még nem tudom. A Jóistenre bízom magam, ő jobban tudja, hogy mire van szükségem – zárta a beszélgetést Koncz Regina, Gunaras ígéretes opera-énekesnője.