Nem vagyok hivatásos orgonaművész, de nem tudok ellenállni a hangszernek, mert szólít engem – szögezi le dr. Pecze Andor, amikor találkozunk Zentán a Jézus Szíve templomban, ahol orgonakoncertjére készülve gyakorol. Egy kis szünetet tartva a plébánián ülünk le beszélgetni elhivatottságról, zenéről és arról, hogyan egyeztethető össze a két hivatás.
Azért kerestem fel a moholi dr. Pecze Andor művész urat, orvost, mert orgonajátékát most a zentai közönségnek is megmutatja, ugyanis 23-án 16 órától a Jézus Szíve templomban ad orgonakoncertet.
Elmondása szerint az orgonálás gyermekkorától fogva elkíséri, és azt vallja, hogy nem az ember választja ki magának a hangszert, hanem fordítva, esetében őt az orgona:
Dr. Pecze Andor: Számomra az orvoslás és az orgonálás is hivatás (Fotó: Homolya Horváth Ágnes)
– A hangszer teszi kiválasztottá az embert. Én egyszerűen nem tudok nem muzsikálni, az orgona még kisgyerekként megszólított, és azóta elkísér az életutamon. Orvos vagyok, radiológus szakember, 16 éve az egészségügyben dolgozom, és Moholon magánrendelőm van, de ez nem zárja ki a zenei oldalamat. Mindkettőt hivatásomnak tekintem, és ha megkérdezik, miért orgonálok a praxis mellett, azt szoktam válaszolni, hogy az orvosi hivatással feltöltekezem az orgonáláshoz és fordítva. Ami a zenei képzettségemet illeti, nincs egyetemi diplomám, viszont az alapfokú zeneiskolát zongora szakon elvégeztem Moholon, és az ott töltött évek nagyon fontos alapot adtak ehhez a pályához. Orgonálni a zeneiskola befejezése után kezdtem saját indíttatásból. Vallásos családban nevelkedtem, és ugye az orgona közel áll a hithez, hiszen mint hangszer, az istentisztelet kiszolgálása az elsődleges feladata, tudniillik a népének kísérete, valamint az egyházi és világi művek megszólaltatása. Először 1988-ban néhai Nógrádi Ferenc moholi kántor engedett fel gyakorolni többször a kórusra. Külön orgonatanáraim nem voltak, akinek a tudásom legjavát köszönhetem, az mgr. Borbély Zoltán orgonaművész. Amikor én záróéves voltam Újvidéken az orvosi egyetemen, ő pedig akkoriban kezdte a zeneakadémiát, barátivá vált a kapcsolatunk, nagyon sokat konzultáltunk, beszélgettünk. Abban az évben Sztrikovics János nyugalmazott plébános felkérésére elvállaltam a Mária Neve templomban a hétköznapi miséken az orgonálást és cserébe azt kértem, hogy mise után pár órát gyakorolhassak. Borbély Zoltántól zeneileg mindig igyekeztem valamit ellesni, „ellopni”, aztán meg igyekeztem azt begyakorolni. Tehát a legtöbbet neki köszönhetek, meg mgr. ft. Paskó Csaba atyának. Paskó atyával Szabadkán ismerkedtem meg, amikor egyszer mise után gyakoroltam. Utána hívott is a Pro Musica kamarakórusba, és ha a repertoárjukhoz kellett orgonakíséret, vagy kisebb-nagyobb orgonabetéteket kellett játszani, akkor is mentem mindig. Akkoriban én az adai egészségházban általános orvosként dolgoztam, és jóval több szabadidőm volt, hiszen még nem voltak gyerekeim. Szóval sűrűn jártam Szabadkára, és ott sokat tanultam Paskó atyától. Többször is konzultáltam Újvidéken Andrija Galun professzorral, aki Borbély Zoltán tanára volt, és tőle is kaptam technikai tanácsokat. Ezek a dolgok jelentették az én képzésemet, a többit pedig a rengeteg gyakorlás és a szentmiséken való részvétel tette hozzá. Én a szerint élek, hogy első a munka és a család, és utána következik a szabadidő, ami sokszor az orgonálást jelenti. Koncertet ritkán adok, ezidáig mindössze hármat-négyet, de akkor a napi négy-öt óra gyakorlás az kötelező. Olyankor megszűnik a világ, tanulmányozom a műveket és rengeteg hanganyagot hallgatok, ami nagyon fontos. Olyan ez, mint mikor a kisgyermek sokáig csak hallgatja az anyanyelvét, majd egyszer csak elkezd beszélni. Az orgonistának is rengeteg zeneművet meg kell hallgatnia ahhoz, hogy beleivódjanak a művek – mondja.
Dr. Pecze Andor művész úr 32 éve orgonál, odahaza gyakorol saját orgonáján, ugyanis a templomi orgonák nagyon rossz állapotban vannak a környéken.
Az orgona még gyermekként megszólította (Fotó: Homolya Horváth Ágnes)
– Egész Vajdaság területén kevés koncertképes orgonát találni. Ahol gyakorolni lehetett, az a szabadkai székesegyház volt, amíg a templom rekonstrukciója miatt szét nem szedték az orgonát, ott nagyon sokat gyakoroltam. Jelenleg a vajdasági magyarság részére Zentán, a Jézus Szíve templomban van olyan orgona, amely kielégíti a koncertigényeket, valamint Újvidéken, továbbá Zomborban a Karmelita templomban, ahol már koncerteztem is. Visszatérve a saját hangszeremre, tizenvalahány évig egy kétmanuálos analóg orgonám volt, amit idővel eladtam Zentára, és most a kórház kápolnájában van. Tavalyelőtt orgonaépítővel saját orgonát készíttettem, és azóta azon gyakorolok. Ez egy professzionális billentyűzetből és alkatrészekből összeállított MIDI eszköz, vagyis digitális jelet képez a billentyűk lenyomásával. Egy nemzetközileg elismert minőségi, számítógépre telepített szoftvert, a Hauptwerket használom. A Hauptwerk rendszer bármely létező instrumentum előre felvett hangjait képes megszólaltatni. Ezek ún. hangminták, melyeket a számítógép RAM-jába beolvasunk, s a program a hangminta minden egyes hangját a MIDI eszköz által előállított vezérlőjeleknek megfelelően szólaltatja meg. A hatás rendkívül élethű.
Az én közbenjárásomra, és Borbély Zoltánnal együttműködve hauptwerkesítettük a zentai orgonát is, tehát a Hauptwerk rendszerhez a zentai orgona is fel lett véve, sőt az adai is – mondta a művész úr, majd arról beszélt, hogy a barokk zene áll hozzá legközelebb, és hogy példaképe egy olyan személy, aki az orvosi hivatása mellett kiváló orgonista is volt:
– Az orgonarepertoárom java részét Johann Sebastian Bach művészete képezi, de más barokk és romantikus szerzőktől is szívesen játszom. A zentai koncertemen a komolyzene-kedvelő közönség válogatást hallhat Jean Titelouze, Johann Sebastian Bach és Felix Mendelssohn-Bartholdy műveiből. A koncertet Bankó Nándor atya felkérésére vállaltam el, és az a célunk, hogy minél inkább népszerűsítsük a templom orgonáját, hogy minél több komolyzene-kedvelőt megszólítsunk vele.
Ami az orgonáláshoz és az orvosi hivatáshoz való hozzáállásomat illeti, dr. Albert Schweitzer a példaképem, hiszen ő zenetudós volt, orgona- és Bach- kutató és orvos is, és Nobel-díjat kapott a missziós munkájáért. Az internet kora előtt nehezen lehetett találni orgonajátékát őrző archív felvételeket, de azért csak ráakadtam néhányra, és nagy élvezettel tanulmányozom. Ő nem az a „kirobbanó” virtuóz volt, kissé visszafogottan orgonált, hogy az a hallgatóság számára könnyen érthető és tiszta legyen. Én is ezt az irányvonalat követem, hogy a zene tisztasága, egyértelműsége legyen a legfontosabb, és ne a művész ragyogjon, hanem a mű mondanivalója, a hangzás, és maga a hangszer kerüljön előtérbe.
