Szimpla vagy emeletes? Krémgazdag vagy inkább piskótás? Gyümölcsös, esetleg csokis? Vagy csak egy a fontos: szép, édes élvezet legyen?
Az óbecsei Bartuc Edit tortái nem csak szépek, édesek és élvezetesek – virágba borult kerek boldogságait rendre rímekbe öltözteti. Káprázatos tortái, mesteri ételfotói és a melléjük tűzött idézetek Edit pasztellszínű belső világának hiteles, finom lenyomatai.
Edit tortasztorija mindössze ötéves, de a kerek desszert történelme jóval messzebbre nyúlik vissza. A krónikások szerint a világtörténelem első ünnepi tortája i. e. 324-ben, az elhíresült szúzai menyegzőn készült, ahol a birodalomépítő Nagy Sándor a makedón méltóságokat és katonái színe-javát perzsa lányokkal és özvegyekkel házasíttatta össze. Egyes feljegyzések szerint nem kevesebb, mint tízezer makedón férfi és ugyanennyi ara, továbbá a hatalmas vendégsereg ehetett először a megszokott, kerek kenyér helyett mézes, mandulás, diós, szárított gyümölcsdarabkákkal ízesített, mézbe mártott rózsaszirmokkal megszórt, kevert gabonából készült tortát, amit félbevágtak, és megtöltöttek ánizsos, kecsketúrós, mézes krémmel. Aztán eltelt több mint 2300 év, és még mindig nem találtunk ki ennél jobbat: a torta ma is elsősorban kevert édes tésztából, krémből, bevonóból és díszből áll. Az édes ínyencség örök időktől az asztali örömök megkoronázását jelenti.
„A sütés, főzés iránt szenvedélyemet és a régi, kézzel írott recepteket is a nagyanyámtól örököltem, de engem inkább a sütés érdekelt. Mindig is szerettem édes és sós kalácsokat készíteni, de komolyabban öt évvel ezelőtt kezdtem kísérletezni ezen a téren, és az elkészült tortáim fotóit közzé is tettem.” Edit legtöbbször légies, máskor testes, játékos vagy humorral fűszerezett, gyöngyökkel, szalagokkal, tüllel dekorált, gyümölcsökkel vagy élő virágokkal díszített tortái nem csak az ünnepeltről, de a torta készítőjéről is mesélnek. Elárulják, hogy Edit egy perfekcionista, kísérletező kedvű és derűs nő.
„A legjobban szinte a semmiből szeretek alkotni. Amíg kicsi volt a most 27 éves lányom és a 23 éves fiam, csak velük foglalkoztam, de amikor felnőttek, sok lett a szabad vegyértékem. A tortamániám tulajdonképpen a fiam 18. születésnapjára készített, akkoriban divatos fondant bevonatú tortával kezdődött. Utánaolvastam, megcsináltam, megosztottam – azóta is így megy ez. Boldoggá tesz, hogy az embereknek tetszik, amit csinálok. Van egy saját belső, introvertált világom, amit ma már nem félek megosztani másokkal.”
Edit azóta hetente legalább egyszer nekilát sütni. Különösen a tortadíszítést élvezi, de ma már nem fondant-nal dolgozik, hanem csokival, maga tervezte beszúrókákkal és egyéb díszekkel.
„A legtöbbször barátok, ismerősök kérnek meg, hogy csináljak nekik vagy a gyerekeiknek tortát. A gyerektorták nagyon érdekesek, mert hozzájuk témához illeszkedő beszúrókákat használok, ehhez keresek ötletet, képet az interneten, elküldöm a nyomdába nyomtatásra, kivagdosom őket, és csak ekkor kezdődik el a torta díszítése figurákkal, édességekkel, élő virágokkal… Ez utóbbival főleg a felnőtteknek készített tortákat szeretem díszíteni – sokszor előfordul, hogy amíg a tortát díszítem, már tudom is, milyen versrészlettel vagy idézettel fogom megosztani a róla készült fotót. Nagyon élvezem! De ha vége a missziómnak, elengedem: vihetik, szelhetik a tortát!”
Edit a tortáiról készült hangulatteremtő fotókat is maga készíti. Fényképein stílusharmóniában van a torta és a környezet: egy zserbó rusztikus tálalást követel, ha pedig formabontó sütemény kerül a tányérra, azt merészebben csomagolja fénybe, háttérbe. Egy lírai tortán a hab nála nem feltétlenül tejszínből készül: a lefotózott édes élvezetet verssorokkal emeli művészetté.
„Óriási szerelem az ételfotózás, amit szintén magam tanulgattam, telefonnal. Már nem is tudom, mit szeretek jobban, sütni vagy fotózni? A kettő együtt az igazi élvezet! Még egy egyszerű, otthonra készített süteményből is jó fotó születhet, ha szép a tányér, szép a háttér. Olyan kis cukiság lett a hétvégén készített egyszerű mákos-diós sütimből is!” Fotóit a Facebookon és az Instagramon lehet megcsodálni, a magyarországi TV2 főzőműsorába is itt szerették volna besorozni. Edit nemet mondott a megtisztelő megkeresésre: befelé forduló személyiségként nem szeretett volna nagy árat fizetni a szerepléssel járó nyilvánosságért.
Amikor rövid és hosszú távú tervei felől kérdezem, előbbire gyorsan érkezik a válasz: izomalt. (Az izomalt a cukrászatban használt két, kémiailag a cukoralkoholokhoz tartozó anyag keveréke – a szerző megj.)
„A cukrászat és az ételfotózás is drága mulatság, sokba kerülnek a jó alapanyagok és a különféle eszközök. Mindenből jó minőség kell: jó kakaó, jó csoki – ezeknek már az illata is elárulja a minőségüket, de nem biztos, hogy a legdrágább a legjobb. Az izomalt nem olcsó, de már beszereztem. Remek formákat lehet vele csinálni.
Rengeteget kutakodok az interneten, most például léggömböt keresek tortára díszítőelemként. A mentes tortaváltozatokkal is próbálkozom, de ez nem egyszerű feladat, sok kísérletezéssel jár. Most van egy nagyon jó tortám, cukor, liszt nincs benne, mégis nagyon finom: datolyával édesítettem, liszt helyett pedig dió volt benne. Sütöttem már mentes-zserbót is, arról sem mondod meg, hogy nincs benne fehér liszt és cukor. Hosszútávon nem is tudom, merjek-e nagyot álmodni? Bevallom, eljátszottam már egy cukrászda gondolatával, az én álmom egy mentes cuki. Egyelőre még én is csak ismerkedem ezzel a világgal.”
Edit saját bevallása szerint nem csak perfekcionista, de eklektikára hajlamos tradicionalista is: nem csak a régi recepteket szereti modern megoldásokkal ötvözni, de a lakberendezésben is szívesen próbára tenné hagyományőrző és kísérletező művészi hajlamait – ha egyszer elindul a blogja, a sütik mellett erről is ír majd követőinek.
Edit 26 éve dolgozik az óbecsei önkormányzatban, hosszú ideje szavazólistákkal bíbelődik, és ő ezt is szereti. Ez lehet az ő titka: meg tudja szeretni azt, amit csinálnia kell, és szenvedélyesen csinálja azt, amit saját és mások örömére tesz.
