Réges-régen galaxisunk Föld nevű bolygóján a mai tudományos magyarázat szerint a vízben alakult ki az élet, évmilliók után pedig az emberi civilizáció. A földi élet elképzelhetetlen víz nélkül. Bennünket itt, Európában meglehetősen elkényeztetett a sors, mert számunkra mi sem természetesebb annál, hogy reggel, ha felébredünk, elmegyünk a fürdőszobába, megeresztjük a csapot, ahonnan friss vízben kimossuk szépen az álmot a szemünkből. Aztán, ha úgy tetszik, még csobbanhatunk egyet a kádban. Bolygónkon azonban nem mindenki ilyen szerencsés, a vízhiány sokaknak megnehezíti az életét, a Föld túlnépesedése miatt egyre több vízre van igény, a tartalékok azonban végesek. Március 22-e a víz világnapja, és legalább ezen a napon jó lenne mindenkinek elgondolkodni azon, hogyan óvjuk meg környezetünket, víztartalékainkat, mert bizony a jövő generációk élete függ tőle.
A túlnépesedés, valamint a környezetre egyre nagyobb fenyegetést jelentő iparosodás miatt az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 1994-ben március 22-ét a víz világnapjává nyilvánította. Az ENSZ felmérése szerint a klímaváltozás miatt manapság csaknem minden hatodik ember szenved vízhiányban, a Föld egyes területein egyre jobban megmutatkozik az elsivatagosodás. Egyes felmérések szerint, az ezredfordulón körülbelül 500 millió embert érintett a vízhiány, 2025-re viszont azt jósolják, hogy csaknem 3 milliárdnyian szenvednek majd ettől a világméretű krízistől.
A globális felmelegedés miatt több válsággóc alakult ki, ilyenek Afrika, a Közel-Kelet, Ausztrália, Mexikó és Kína. A klímaváltozás és a vízhiány miatt, főként a szegényebb országokban, szociális gondok keletkeznek, a lokális háborúk pedig csak tetőzik a problémát. A kezelhetetlen helyzetek miatt a helyi lakosok a jobb élet reményében szedik sátorfájukat, és olyan országokba indulnak, ahol bő folyók övezik a városokat, jólét uralkodik, zöldek az erdők, és a termőföld zsíros földjében minden szükséges táplálék megterem. Itt merül fel az a gond, amely miatt évek óta hadakoznak az Európai Unióban, névlegesen, hogy bolygónk kietlen területeiről menekülő szerencsétlen emberek tömegeit hogyan kezeljék. Egyesek, főként a nyugat-európai országok, azt szerették volna, ha Európa kitárja kapuit, és minden menekültet befogad, ez a „stratégia” azonban hosszú távon nem vált be. A közép-európai országoknak azonban más volt az elképzelésük, szerintük főként a probléma helyszínén lenne szükséges kezelni a gondot, magyarán, a háborús övezetekben kell rendet teremteni, a globális felmelegedést leginkább megsínylő országokon kell segíteni, hogy az őshonos lakosok otthon is boldogulhassanak.
Sajnos, civilizációnk mindig későn reagál azokra a helyzetekre, amelyek kulcsfontosságúak az emberiség és a környezet élhető fennmaradásához, természetesen most is ez a forgatókönyv valósul meg. Hiába a sok felhívás, a sok figyelmeztetés és „vészjóslat”, az emberiség nem tanult a múltban elkövetett hibáiból. A gazdagabb országok lakói továbbra is korlátlan forrásként tekintenek az ivóvízre. Egyes felmérések szerint az egy főre eső napi vízfogyasztás az Egyesült Államokban 573 liter, Olaszországban 375, Svájcban pedig 250 liter, az Európai Unióban az átlag 150 liter. Hasonlítsuk ezt össze például Kínával, ahol 87 liter az egy főre eső napi fogyasztás, vagy Mozambikkal, ahol csupán 10 liter jut személyenként naponta.
A klímaváltozás következményeit nem lehet pontosan előrelátni, de abban nagyjából minden szakértő egyetért, hogy egy évszázadon belül az éghajlati övek határai változni fognak. A Földközi-tenger körüli régióra elsivatagosodás vár, Közép-Európában pedig egyre enyhébbek, rövidebbek és csapadékmentesebbek lesznek a telek.
Régiónkban egyelőre nem kell tartani vízhiánytól, de racionális vízgazdálkodás nélkül ez sem elképzelhetetlen a jövőben. Rendkívül fontos, hogy hangsúlyt fektessünk az ipari és a háztartási szennyvíz megfelelő újrahasznosítására, és ugyanennyire fontos az is, hogy a polgárok felfogják: közös a felelősség a vízkészletek megóvása. Mert hiába a sok folyó és a tiszta források, ha megmérgezzük őket, ivóvíz nélkül maradunk. Ezt nem csupán a víz világnapja környékén érdemes megszívlelni, hanem az év minden napján. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: csak felelősségteljes, környezettudatos viselkedéssel érhető el vizeink megóvása, ellenkező esetben az utókor emlékezetében csak egy újabb pazarló generációként élünk majd tovább.
