A március közepén bevezetett rendkívüli állapot során az állam olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek rendes körülmények között súlyos jogkorlátozásnak számítanának. A diákok csak digitális formában élhetnek az oktatáshoz való jogukkal, a lakosság számára éjszakára általános, napközben csak az idősekre vonatkozó kijárási tilalom van érvényben, a munkáltatók pedig többnyire igyekeznek átállni a távmunkára. Mindezekre azért van szükség, hogy csökkenjen az emberek közti kontaktus, ezzel pedig megfékezhetővé váljon a járvány terjedése. Eközben az is nagyon fontos, hogy a jogkorlátozások csak olyan mértékűek legyenek, amire feltétlenül szükség van.
Vukašinović Éva ügyvéd, volt ombudsmanhelyettes (Fotó: Ótos András)
Vukašinović Éva ügyvédet, volt ombudsmanhelyettest a rendkívüli állapot emberi jogi és munkajogi vonatkozásairól kérdeztük.
A válsághelyzetek mennyiben jelentenek kihívást az emberi jogok biztosítása szempontjából?
– Minden válsághelyzet óriási kihívást jelent nemcsak az államoknak, hanem minden állampolgárának is. Amennyiben magunkból indulunk ki, láthatjuk, hogy félünk az ismeretlentől, a betegségtől, attól, hogy munka nélkül maradunk, hogy nem tudjuk elhagyni a lakásunkat, nem tudunk pénzt keresni. Ilyen időkben a legfontosabb az, hogy az államok biztosítsák a polgárok egészségvédelemhez való jogát és az alapszükségleteket. Mint láthatjuk, ezen alapjogok biztosítása is óriási kihívást jelent ebben a helyzetben.
Romániában felfüggesztették az Európai Emberi Jogi Egyezményt. Egy ilyen jelentőségű nemzetközi egyezmény felfüggesztése milyen következményekkel járhat a nemzeti kisebbségekre nézve?
– Tudomásom szerint Románia részlegesen, az egyezmény 15. cikkére hivatkozva függesztette fel annak hatályát. Az említett cikk szerint háború vagy a nemzet létét fenyegető más rendkívüli állapot esetén bármely fél az egyezményben meghatározott kötelezettségeitől eltérő intézkedéseket tehet a feltétlenül szükséges mértékben, feltéve, hogy az ilyen intézkedések nem ellentétesek egyéb nemzetközi jogi kötelezettségeivel. A cikk 2. pontja szerint még ekkor sem lehet eltérni a 2. cikk rendelkezéseitől, amely az élethez való jogot foglalja magában, a kínzás tilalmáról szóló 3. cikk, a rabszolgaság és a kényszermunka tilalmát megfogalmazó 4. cikk 1. bekezdés, valamint a 7. cikk rendelkezéseitől, mely utóbbi a törvényi rendelkezés nélküli büntetés kiszabásának tilalmát jelenti. Az eltérés jogával élő államnak teljes körűen tájékoztatnia kell az Európa Tanács főtitkárát a megtett intézkedésekről és azok okairól.
Véleményem szerint a derogáció lehetőségét nem a pandémia esetére kellene alkalmazni. A kulcs az arányosság, ennek kell megtalálni a mértékét, fel kell állítani az egyensúlyt a bevezetett intézkedések és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása között. Mint láthatjuk, az egyezmény is olyan mértéket ír elő, amit a helyzet szükségessége feltétlenül megkíván. Ebben az esetben az a veszély fenyeget, hogy olyan jogokat korlátozhatnak majd, amelyek a nemzeti kisebbségeket is érinthetik. A másik gond ezzel az intézkedéssel számomra az, hogy a felfüggesztés folyamata nem volt átlátható, a közvélemény nem értesült róla időben, így különféle találgatásokra ad okot. Ezt kerülni kellene ilyen válsághelyzet idején, pontosan a polgárok biztonságérzetének megőrzése érdekében.
A járvány megfékezése érdekében eddig bevezetett intézkedések korlátoznak bizonyos szabadságjogokat, például a gyülekezés vagy a mozgás szabadságát. Létezik valamilyen biztosíték arra, hogy ezek a korlátozások ne legyenek túlzóak?
– A Szerb Köztársaság alkotmánya értelmében a rendkívüli állapot kihirdetésekor a nemzetgyűlés olyan intézkedéseket írhat elő, amelyekben eltérnek az alkotmányban szavatolt emberi és kisebbségi jogoktól. Ha a nemzetgyűlésnek nincs lehetősége összeülni, a rendkívüli állapot kihirdetéséről szóló határozatot a köztársasági elnök, a nemzetgyűlés elnöke és a kormány elnöke együttesen hozza meg a Nemzetgyűlésre is érvényes feltételek mellett. Ha a Nemzetgyűlésnek nincs lehetősége összeülni, a kormány rendeletet hozhat az emberi és kisebbségi jogoktól eltérő intézkedések foganatosításáról, a köztársasági elnök ellenjegyzésével. Az ilyen intézkedések legfeljebb 90 napig maradnak hatályban, és a határidő letelte után azonos feltételekkel megismételhetők.
Mivel ebben a pillanatban nem ismerjük eléggé a vírust, nem tudhatjuk, hogy az intézkedések valóban a megkívánt mértékben történnek-e vagy sem, ezért nem mérhető fel az sem, hogy arányosak-e vagy sem. Én úgy gondolom, hogy a környező államokhoz hasonlóan Szerbia intézkedései (mint például a gyülekezési jog korlátozása) megalapozottak, és a járvány megfékezésére irányulnak. Nagyon fontos lenne betartani az intézkedéseket, és fegyelmezetten viselkedni. Ilyenkor a pánikkeltés, a megalapozatlan hírek terjesztése felmérhetetlen következményekkel járhat, ugyanúgy mint a felelőtlen viselkedés és a bevezetett intézkedések mellőzése.
Mihez van joga a munkáltatónak és a munkavállalónak a rendkívüli állapot idején?
– Szerbia munkaügyi törvénye nem tartalmaz olyan speciális rendelkezéseket, amelyeket a rendkívüli állapot idején alkalmazhatnánk. A rendkívüli állapot idején történő munkaszervezésről szóló kormányrendelet értelmében a kormány felszólította a munkáltatókat, hogy tegyék lehetővé az otthonról végzett munkát, azaz a távmunkát. Ennek végzéséért ugyanolyan bérezés jár, mint a munkahelyen végzett munkáért. A távmunkához szükséges eszközöket a törvény értelmében a munkáltatónak kell biztosítania. Amennyiben a távmunka nem lehetséges, a munkáltatónak biztosítania kell a védőfelszerelést azoknak az alkalmazottaknak, akik közvetlen kapcsolatban vannak ügyfelekkel, vagy több személlyel együtt tartózkodnak a munkahelyiségben. Ha a munka jellege ezt nem teszi lehetővé, a munkaügyi minisztérium ajánlásaival összhangban alkalmazható a kényszerszabadság. Ha a munkavállaló önhibáján kívül nem tud munkát végezni, illetve ha csökken a munka mértéke, akkor a munkavállalót az előző tizenkét havi átlagbérének legalább a 60 százaléka illeti meg. Ez az összeg nem lehet kisebb a törvényben megállapított minimálbérnél. A munkavállaló szempontjából ennél a megoldásnál kedvezőbb a rendes évi szabadság kiadása, amely tartama alatt az előző tizenkét havi átlagbérének megfelelő összegre jogosult. Ezek tehát a törvény által előírt rendelkezések. Azonban jelen helyzetben a forgalomcsökkenés és a visszaesés miatt a vállalatok működése is kérdésessé válik, ezért nagyon jelentősek az állam bejelentett intézkedései, amelyek a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásainak enyhítésére irányulnának.
Mi a kötelezettsége a munkáltatónak a munkavállalóval szemben?
– A munkaadók kötelezettsége az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkakörnyezetet fenntartása, valamint a védőfelszerelés biztosítása. Ha nem szűnik meg a munkavállaló munkaviszonya, valamint nem kerül sor az egyedi megállapodás szerinti díjazás vagy fizetés nélküli szabadság kiadására, a munkaadó kötelezettsége a munkabér kifizetése is.
A rendkívüli állapot idején több okból is előfordulhat, hogy valaki nem tud dolgozni. Az alkalmazott karanténba kerülhet, olyan helyen dolgozhat, ami megszünteti a tevékenységét, vagy előfordulhat, hogy nincs kire bíznia óvodás vagy kisiskolás gyerekét. Nekik milyen lehetőségeik vannak?
– Nagyon összetett a kérdés, más jogalap szerint kell eljárni az egyes esetekben. Amennyiben valaki megbetegszik, betegszabadság miatt keresőképtelenné válik, és ezért 65 százalékos bértérítés illeti meg. Ha valaki például vendéglátóhelyen dolgozik, és munkaerő-felesleg lesz belőle, mert a vállalat megszünteti a tevékenységét, akkor végkielégítést kell biztosítani a számára. Olyan lehetőséget a munkaügyi törvény nem ismer, hogy a munkavállalónak nincs kire bíznia az óvodáskorú gyermekét, de a közszektorban megoldottnak látszik a helyzet. A magánszektorban viszont egyelőre csak ajánlások vannak, kötelezettség nincs.
Mit tehet az, akitől a munkáltató elvárja, hogy megjelenjen a munkahelyén, de ő maga szeretné elkerülni a fertőzést?
– Amennyiben a munkáltató biztosította a védőfelszerelést, megtette a szükséges védőintézkedéseket, valamint megvalósította az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit, a munkavállalónak nem áll jogában megtagadni a munkavégzést.A munkavállaló köteles a munkáltató által biztosított védőfelszereléseket előírás szerint használni, továbbá köteles a munkáltatót tájékoztatni minden olyan körülményről, amely releváns lehet a vele együtt dolgozók egészsége szempontjából. Ha a munkavállaló tünetmentes, akkor köteles megjelenni munkavégzési helyén, és nem tagadhatja meg a munkavégzést arra hivatkozva, hogy fél a fertőzéstől. Ha nem jelenik meg a munkahelyén, vele szemben a munkáltató a legszigorúbb intézkedést alkalmazhatja, azaz felmondhat neki.
Hova fordulhat az, akinek vitája támad a munkáltatójával a rendkívüli állapot alatti munkavégzéssel kapcsolatban?
– Ilyen esetben az alkalmazott a Munkaügyi Felügyelőséghez fordulhat, valamint a Munkaügyi, Foglalkoztatási és Szociálpolitikai Minisztérium honlapján található ügyfélkapcsolati központon (kontakt centar) keresztül tehet bejelentést.
