Az elmúlt hetek közbeszédének meghatározó témája az új típusú koronavírus okozta fertőzés, és az ennek megfékezése érdekében hozott korlátozó rendelkezések. Tartunk attól, hogy megfertőződünk, hogy a fertőzést továbbadjuk azoknak a szeretteinknek, akik idős koruk miatt jobban ki vannak téve a betegségnek, mint mi magunk, és néha az is fölmerül bennünk, hogy talán a jövőben újabb és újabb, esetleg egyre veszélyesebb járványok üthetik föl a fejüket. Eközben nem tetszik, hogy nincs piac, hogy megtiltják az esti és a hétvégi kiruccanásokat, és úgy döntünk, mégiscsak elmegyünk a játszótérre, hiszen a gyereket nem lehet bezárni a négy fal közé, és hát nekünk is jár a reggeli futás a töltésen.
Kormányos Róbertet, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium biológiatanárát arról kérdeztük, miért okoz világjárványt a vírus, hogyan tud ellene védekezni az emberiség, és hogyan viselkedik az ember válsághelyzetben.
Mi ez az új vírus, amivel szembe kell néznünk, és hogyan alakult ki?
– Összesen hét faja létezik a humán koronavírusnak, ezek közül négy régóta velünk él, az emberi faj már csiszolódott hozzájuk valamelyest. A másik három típussal ellenben sokáig nem került kapcsolatba az immunrendszerünk, így nem is tudott idomulni hozzájuk. Ezek sorrendben a 2003-ban megjelenő SARS, a 2012-es MERS és legújabban a SARS-CoV-2 koronavírus. Minél inkább szennyezzük a környezetünket, annál több mutagén tényezővel találkozunk, amelyek mutációkat idéznek elő. A vírusok szerkezeti egyszerűségüknél fogva különösen fogékonyak ezekre a tényezőkre, aminek köszönhetően elég gyorsan képesek mutálódni. Minél nagyobb mértékben vannak jelen a mutagén tényezők, annál nagyobb mértékű lesz a mutációjuk is. Az új típusú koronavírus elődeivel pontosan ilyen, a mi számunkra szerencsétlen mutációk történtek, aminek következtében megjelent egy új vírus. Az első fertőzés 2019 novemberében történt, tehát alig néhány hónapos tapasztalata van az emberiségnek ezzel a vírussal kapcsolatban.
Mitől alakul ki egy járvány?
– Az emberiség történetében nem ez a járvány szedte a legtöbb halálos áldozatot, és földrajzilag sem ez volt a legkiterjedtebb. Nagy járványok mindig akkor fordultak elő, amikor valami drasztikusan megváltozott. Például amikor sok ember bekerült a városokba, és ott még nem volt folyóvíz, csatornarendszer és higiéniai kultúra sem. Ekkor főleg baktériumok által előidézett járványok jelentek meg. Előre lehetett tudni, hogy meg fog jelenni egy nemi úton terjedő járvány – ez volt a HIV vírus. Azért tudták, mert egy monogám faj életében a sok szabadságjog mellett megjelent a szexuális promiszkuitás is, az ember szervezete pedig immunológiailag nem volt fölkészülve arra, hogy kezelni tudja a szexuális partnerek gyakori cseréjét. Most az történt, hogy megnőtt a Föld népessége, sok ember él kis helyen, és új momentumnak számít a migráció is. Manapság korlátlanul utazhatunk, miközben régebben nem mozogtak az emberek ilyen sokszor és ilyen nagy távolságokra. Még házasodni se mentek száz kilométerrel odébb, legföljebb egy-két faluval arrább. A migráció és a cseppfertőzéses terjedés nagyon szerencsés konstrukció a vírus számára. A szabadság nagyon jó dolog, a mozgás szabadságának is rengeteg haszna van, de létezik ennek egy másik oldala is. Talán érdemes lenne az embereket abban megerősíteni, hogy egyes helyzetekben a szabadságjogaik első helyen vannak, de más helyzetekben szakmai, illetve ezekből született jogszabályi korlátozásokra van szükség.
Hogyan tudunk védekezni a vírus ellen?
– A vírusok nagy, erőteljes járványt okozva indulnak útjukra, de ahogy elmúlik pár száz év, és ezzel együtt néhány emberi generáció, úgy szépen lassan az emberi szervezet is kidolgozza a védekező mechanizmusait. Csak mivel sokkal lassabban szaporodunk a vírusnál, ezért lassabban is tudunk alkalmazkodni. Az új vírus ki tudja kerülni a szervezetünk védekezési mechanizmusait, ezáltal gyorsan pusztítja a sejteket, egyiket a másik után. A mi védekezési mechanizmusunk is folyamatosan finomodik, és a vírus tulajdonságai is változnak. Előbb-utóbb biztosan létre fogják hozni a védőoltást, a kérdés az, hogy mennyire lesz hatékony. Azt már tudjuk, hogy a vírus tökéletesen kötődik a vérnyomást szabályozó molekulák receptoraihoz, ami egy mutáció következménye. Most az a kérdés, hogy hol történt ez a mutáció. Ha az emberi szervezeten belül, akkor a védőoltás hatékony lehet. A segítségével visszaszoríthatjuk a járványt, és ezzel hosszú időre megoldhatjuk a kérdést. Ennél veszélyesebb, ha a mutáció a denevérekben vagy a tobzoskákban történt, és a mutálódott vírus került át az emberbe. Ugyanis ha ez a helyzet, akkor a természetben mindig ott lesznek a járványt okozó vírus forrásai. Ha az állatok fertőzöttek, onnan bármikor átkerülhet a vírus az emberekre. Azt is meg kell említeni, hogy az embereket már rég leszoktatták a szabálykövetésről. Eddig egyedül Kínában sikerült megállítani a járvány terjedését. Kínában másképp szocializálódtak az emberek, ott az utasítás utasítást jelent, amit fegyelmezetten betartanak. Jó dolog, hogy Kína megosztja a járványvédelmi stratégiáját más országokkal, de nem biztos, hogy ez a hatalmas önkontrollon alapuló stratégia ugyanolyan eredményes lesz a demokratikusabb országokban is.
Mit hoz ki belőlünk a járványveszély?
– Mondhatjuk, hogy a helyzet rendkívüli. Elég sok korlátozó és önkorlátozó rendelkezést kell az embereknek betartani ahhoz, hogy a legrosszabb lehetőségeket elkerüljük. Azt is láthatjuk, hogy sem a szakmai ajánlásokhoz, sem a jogszabályokhoz nem tartja magát mindenki. A humánetológia szerint a társadalmi énünk vonatkozásában a szabályok betartása egy sarkalatos pont, amellyel problémák vannak. Amikor a szakma megismeri a járvány matematikai modelljeit, és leírja, hogyan, mikor, milyen gyorsan terjed a vírus, akkor igyekszik ezekre reagálni is: szabályokat, ajánlásokat adnak ki. Csakhogy gyakran előfordul, hogy a szakma ajánlana egy rendelkezést, de ezt a hatalom képviselői nem hozzák meg. Ez azért van, mert vagy nem tudják ellenőrizni a betartását, vagy tartanak az emberek reakciójától. A városok közti közlekedés teljes megszüntetése például ilyen dolog. Ha egy rendelkezés miatt az emberek tömegesen kimennek az utcára tüntetni, akkor az jelen helyzetben egy kontraproduktív intézkedés.
Másrészt az ember szabálykövetésében jelentkező hibák azt eredményezik, hogy sokan hajlamossá válhatunk arra, hogy ne tartsuk be ezeket a szabályokat. Ez vonatkozik a szakma neves képviselőinek ajánlásaira és a hatalom képviselői által meghozott jogszabályokra egyaránt. Az elmúlt időszakban láthatjuk, hogy ez milyen problémákhoz vezethet.
Miért nem tartjuk be a szabályokat és az ajánlásokat?
– Részben azért, mert ez egy új helyzet. Fölmerül a kérdés, hogy mi a demokrácia, honnan tudom, ha ez már nem az, hol vannak az emberi jogok. Hogyha válsághelyzet, rendkívüli állapot van, milyen mértékben szabad az alapvető emberi jogokat korlátozni? Az új helyzet feszültségeket teremt. Az emberek nagy része fél az ismeretlentől. Minden országban láthatjuk, hogy sokan megkérdőjelezik a rendelkezéseket hozó hatalom döntéseit. Ez megosztottságot jelent, és azzal jár, hogy az ember kétféle információval találkozik. Az egyik a korlátozásokról szól, a másik pedig az emberi és szabadságjogokról.
A másik ok abban keresendő, hogy a társadalmi énünk számára mekkora problémát jelent, hogy nincsenek visszacsatolási mechanizmusok. Az emberek hosszú időn át azt tapasztalják, hogy ha megszegnek egy szabályt, akkor azért nem jár azonnali büntetés. A visszacsatolás nem automatikus, ami hátráltatja a szabálykövetésünket. Ha most az a szabály, hogy délután hat óra után nem szabad kimennünk az utcára, akkor mindig lesznek, akik ezt nem fogadják el, mondván, hogy őket ne korlátozza senki. Másrészt lesznek, akik elfogadják, mégsem tartják be ezt a szabályt. Ha ennek nincs azonnali következménye, akkor egy idő után hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy soha nem is lesz. Pedig biztosan lesz, ha nem is minden esetben. Minél gyakrabban szegünk meg egy szabályt, annál inkább növekszik a valószínűsége annak, hogy meg fogjuk tapasztalni a következményeket.
Azt gondoljuk, hogy sérthetetlenek vagyunk, és nem érhet minket baj?
– Van egy hamis biztonságérzetünk. Az emberek sokszor elhinni sem akarják, hogy létezhet az, amiről nekik nincs személyes tapasztalatuk. A vírus egyik célja, hogy átkerüljön egyik gazdaszervezetből a másikba, amire a cseppfertőzés nagyon jó megoldás. Próbáljuk ugyan betartani a szabályokat: maszkot húzunk, nem a kezünkbe köhögünk, és így tovább, de cseppfertőzéssel a vírusok még így is gyorsan tudnak terjedni. Mi ellenben nem nagyon tudjuk elképzelni, hogy minket a Földön bárki is el tud pusztítani. A biológusok mindig azt mondták, hogy az ember nem tudja kipusztítani a földi életet, hiszen ehhez rendkívül extrém körülményekre lenne szükség. Saját magunkat viszont sokkal könnyebben el tudjuk pusztítani. Én még emlékszem azokra az általános iskolás tankönyveimre, amelyek szerint az ember megszelídítette a folyókat, kihasználta az energiájukat, leigázta a természet erőit. Mára már sok szempontból világosság vált, hogy ez bizony nem így van. A magabiztosságunk nagyra nőtt, ez nyilvánvaló. Ez azért van, mert amit az ember úgy igazán meg akart oldani, azt mindig meg is oldotta. Amikor el akartunk jutni a világűrbe, akkor rászántuk az időt és a pénzt, és megoldottuk. Eljutottunk a Holdra, a Marsra, a tengerek mélyére. Az ember erőssége a tudás, a tudomány pedig mindeddig nagyon sok problémát oldott már meg.
Válsághelyzetben a biológiai én legyőzi a társadalmi ént?
– A társadalmi énünk nagyon eltávolodott a biológiai énünktől. A biológiai énünkhöz tartozik szerveztünk védekezőmechanizmusa, de a krízishelyzetben való viselkedésünk is, a társadalmi énünk pedig a migrációt, a társadalmi viselkedésünket foglalja magában. Nagy különbségek vannak a kettő között, és ez okozza a legnagyobb problémákat.
Mindig úgy gondoltam, hogy a 21. században, különösen Európában nem történhet meg, hogy az emberek legyőzik a társadalmi-kulturális szabályokat. Mégis láttuk, hogy van ilyen, például a balkáni háborúk idején. A háborús helyzet egészen hasonló a járványveszélyhez: azt sem sokan tapasztalták korábban, sok halálos áldozattal járt, és megbontotta az emberek egymás közötti viszonyát. A környékünkön is vannak lelkes önkéntesek, akik például bevásárlással segítenek az idősebb személyeknek. Azt tapasztalhatjuk, hogy egyfajta óvatosság jelenik meg azok részéről, akiknek ez a segítség, szívesség szól. Ne jöjjön be, ne beszéljünk egymással, hogy ezzel is minimálisra csökkenjen a kontaktus. Mintha az emberek amellett, hogy betartják a szabályokat, félni is elkezdtek volna egymástól.
Látszik a kiút?
– Azt szokták mondani, hogy a járványok korában élünk, ami nem azt jelenti, hogy folyton új és új járványoknak vagyunk kitéve, hanem hogy egyre több betegségről derül ki, hogy valójában vírusok okozzák. Márpedig ha ez így van, akkor az emberiségnek ezt a problémát kezelnie kell valamilyen módon. Ha elég sok pénzt és időt áldozunk rá, akkor ezt is meg fogjuk oldani.
