Az egyik külföldi internetes portál összegyűjtötte a koronavírussal kapcsolatos legérdekesebbnek vélt vicceket, humoros képregényeket és karikatúrákat. A legtöbb arra koncentrál érdekes hozzáállással, hogyan hiúsította meg a Covid–19 megbetegedés az emberek, esetleg államok, kormányok különféle terveit. Egy házaspár például azon tanakodik éppen, elmenjen-e nyaralni az idén Spanyolországba, s a beszélgetésbe bekapcsolódik a vírus, mondván: gyertek csak, én is ott leszek! Lehetne idézni még a sikeresebb és sikertelenebb poénokat, nem ez ragadta azonban meg a figyelmemet, hanem hamarosan továbbpásztáztam a kommentárokra, mert rendkívül érdekelt, hogyan reagálnak a véleménynyilvánítók egy olyan jelenséggel kapcsolatos tréfálkozásra, amelytől a leginkább tart most az emberiség, s amellyel, sajnos, sokaknak fel kell venniük világszerte a harcot, közöttük pedig olyanok is vannak, akiknek nem sikerül végül megbirkózniuk a járvánnyal. A megnyilvánulások, ahogyan az már lenni szokott, meglehetősen különbözőek voltak, ahogyan mi magunk is azok vagyunk. Egyesek védték a lépést, azzal magyarázva, hogy a fekete humor is létezik, amióta ember az ember, s a legjobb humoros jelenetek között bizony ott vannak a temetéseket, baleseteket idézők is, addig pedig már el se menjünk, hogy amennyiben mindent elítélnénk és mellőznénk, ami másnak kárt okozó helyzetből űz tréfát, akkor akár a Tom és Jerry jeleneteit is betilthatnánk, hiszen valamennyiben életveszélyes támadások érik öt perc alatt legalább tíz alkalommal a rajzfilmhősöket. Mások szerint viszont egy ekkora méretű járvány esetében még nem jött el a vicc ideje, nem akkor, amikor családok milliói küzdöttek vagy küzdenek ma is mindazzal, amit a koronavírus okozta helyzet adott számukra, teljesen felforgatva mindennapjaikat – nemcsak azokról van szó, akik a betegséggel küzdenek, vagy ismernek ilyen állapotba került beteget, hanem azokról is, akik a bevezetett intézkedések miatt érzik magukat feszülten, egyedül, zaklatottan. A többség azért inkább a humor mellett döntött: amíg ahhoz megvan az embernek a kedve, addig nincs túl nagy baj, állították.
Folyamatosan nő a Magyar Szó honlapjának látogatottsága (Fotó: Gergely Árpád)
WEBRE KATTANVA
Az egész tapasztalat tulajdonképpen arra döbbenti rá az embert: mennyire megváltozott mindössze néhány hét alatt minden. Még a humor is a koronavírusról szól, még a tréfálkozásról kialakított nézetek között is ott vannak a járványnak a szempontjai, s mindez, természetesen, nem másutt, mint az interneten zajlik. Sokan legyinthetnek, mondván, eddig is mindig mindent meg lehetett találni az interneten, minden információ elérhető volt ott. A világhálón tartózkodó emberek száma azonban talán sohasem volt huzamosabb ideig ilyen magas, mint most. Rendkívüli hírek mindig is voltak, szokatlan események, jó és rossz helyzetek korábban is kialakultak, melyek aztán vonzották a különféle portálokra az olvasókat. Most azonban másról van szó: minden híroldal dicsekedni kezdett azzal, hogy olvasóinak száma a többszörösére ugrott, hogy ez a növekedés állandósulni látszik, s ezt a változást mi, a Magyar Szó internetesen oldala kapcsán is alá tudjuk támasztani. A változás, tehát, elsősorban abban van, hogy azonnal hatalmasat ugrott felfelé a felkínált internetes tartalmak iránti érdeklődés, s nem ideiglenes, kiugró, szokatlan látogatottság ez, mint korábban. Természetesen, a jelen helyzetben, ennek is megvannak az okai.
MINDEN AZ INTERNET MELLETT SZÓL
Újszerű körülményekkel találtuk szembe magunkat valamennyien, melynek egyik alapját éppen az otthon töltött idő képezi. Ráadásul ez a körülmény nem csak néhány napra, ennél jóval hosszabb időre határozza meg a mindennapokat. Ehhez társul hozzá az a szempont, hogy egy bennünket is érintő, nem a külvilágban, vagy valahol messze zajló esettel állunk szemben. A döntések, s velük így a mindannyiunkat érintő helyzet pedig állandóan változik, így aztán meglehetősen sok oka van annak, hogy naponta ki tudja hányszor tájékozódjunk az interneten. Sokaknak nem számítanak elegendőnek a hírműsorok, a nyomtatott lapok. Az internet világában már eleve adottak voltak azok a lehetőségek, hogy sokkal személyre szabottabb élményben legyen részünk, s most, amikor valóban nagy szükségünk, igényünk mutatkozik az információk iránt, ezeket a lehetőségeket igyekeznek is kihasználni a lehető legokosabban az internet „urai”, a vezető közösségi hálózatok.
„NE TEGYÉL LE!”
A közösségi hálózatok átvették a főszerepet már jóval korábban, sokak számára voltaképpen magát az internetet jelentik. Most csupán arról van szó, hogy kihasználják mindazt, amibe annyi energiát fektettek be az elmúlt években. Az elém tárt tartalom a közösségi hálózatokon nem ugyanaz, mint a mások előtt megjelenő tartalom, s itt nem arról van szó, hogy mások az egyik embernek, s mások a másik embernek az ismerősei. Érdeklődési körök, korábban látogatott tartalmak, honlapok, témakörök rendszerezéséről és tárolásáról van mindenekelőtt szó, mely meghatározza azt, hogy két – tegyük fel, a koronavírussal kapcsolatos hírek iránt teljesen egyforma érdeklődést mutató – személy hírfolyama is teljesen másként fest. Az érdeklődésünk efféle kiszolgálása, az általunk elsőbbségben részesített tartalmak tálcán kínálása ekképpen további mozgatórugóként hat ma: egyszerűen odaszögezi a tekintetünket az okostelefon képernyőjére, s arra kényszerít minket, hogy szinte soha ne tegyük le a készüléket, mindig görgessük tovább a tartalmakat. Ha legalább minden második bejegyzés, hír, akár reklám nem kelti fel az érdeklődésünket, akkor az azt jelenti, hogy valami még nem működik megfelelően esetünkben a közösségi hálózat működésének hátterében álló algoritmussal. Kiszolgálnak minket, s mi ezt szeretjük is igénybe venni, foglalható össze talán röviden a hálózatok minden eddiginél nagyobb népszerűségének magyarázata, s ennek most, a járvány időszakában nagyobb szerepe van, mint bármikor korábban volt.
Fotó: Gergely Árpád
NESZE NEKED, ÚJ VILÁGREND!
Számos elmélet, eszmefuttatás látott napvilágot az elmúlt hetekben arról, milyen életet élünk majd a járványveszély visszavonulását követően, mennyire változnak majd meg a mindennapjaink, minek a tekintetében leszünk óvatosabbak, hogyan szocializálódunk és milyen gyakran tesszük majd egyáltalán ezt meg. Egyes vélemények olyan messzire bátorkodnak, hogy teljesen új világrendnek a kialakulásában hisznek, abban, hogy gyökeres lesz a változás, s abban is, hogy az emberek nem fognak soha többé olyan szabadon viselkedni, mint korábban, különösen nem az utazások, tömeges találkozók esetében. Be kell valljam, elhiszem ugyan, hogy – legalábbis a kezdetben – semmi sem lesz olyan, mint mondjuk az idén januárban, amikor a vírusról errefelé hallani sem lehetett. Azt viszont nem tudom hinni és elképzelni, hogy a változás olyan gyökeres és mindent átható lesz, nem hiszek új világrendben s az emberi magatartás, életforma teljes átalakulásában sem. Egyben azonban biztos vagyok: az izolációban eltöltött hetek, a világ egyes részeiben akár hónapok, tovább fogják erősíteni az online közösségi térrel kapcsolatos függőségünket, rászoktatnak minket az információk könnyű elérésének technikáira, azokat az egyéneket is, akik különben nem számítottak az internetes tartalmak első számú kedvelőinek. Abban is biztos vagyok, hogy ennek nem sok jó eredménye lesz. Az információéhség kielégítése érdekében ugyanis a magánéletünk újabb részét leszünk képesek majd feláldozni, emellett pedig arra sem fogunk ügyelni, egyszerűen nem fog minket érdekelni, mit kezdenek az interneten az adatainkkal, „online magánszféránkkal”. A munkavégzés terén is beállhatnak lényeges változások. Számos helyen jöttek rá arra, hogy az otthonról, megint csak az interneten végzett munka hatékony és olcsóbb lehet. Egyértelmű, hogy gazdasági visszaesés következik, csak abban nincs még egyetértés, hogy pontosan mekkora: akkora-e, mint a korábbi világválság, vagy egy-két év alatt teljesen helyre hozható lemaradás. Legyen akár így, akár úgy, lesznek bőven munkaadók, akiknek meg fog tetszeni az internetes munka alkalmazása, főleg, ha az még megtakarítást is hoz a cégnek és biztonságérzetet is adhat az alkalmazottnak.
Az internet világa tehát újra hódítani fog, pedig már eddig is szinte mindent meghódított. S mi mindannyian örömmel mondunk majd le minden bennünket megillető magánjogunkról annak érdekében, hogy továbbra is elénk tegyék a tálcát, melyről kedvenc forrásainkból lakmározhatunk.
