Kedden reggel nagy volt a nyüzsgés Zentán, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének székháza előtt. Ide hozták a vajdasági magyar gazdák búzaadományaikat, amit a Magyarok Kenyere –15 millió búzaszem program búzagyűjtési akciójára szántak. Folyamatosan érkeztek az utánfutós autók, a terepjárók, a furgonok és kisebb kamionok, mind tele a jótékonysági célra szánt gabonával. Parkolni is alig lehetett már a kezdés után fél órával. Fiatal, életerős férfiak úgy emelték az 50–60 kilós zsákokat, mintha tollal lettek volna kitömve. Az ott parkoló teherautó gyomrában pedig egyre gyűltek a különböző család- és településnevekkel ellátott búzás zsákok.
Fotó: Gergely Árpád
Mindenki tette a dolgát: volt, aki cipelte, volt aki mérte a zsákokat, aki feljegyezte az érkezett adományt, mások mintát vettek a zsákokból. Jó volt ott lenni, a jótét hangulata járta be a diófa környékét. Vidám és emelkedett volt egyszerre a kisebbfajta tömeg kisugárzása. Hogy adni öröm, az arcokon látszott.
Egyszer csak feltűnt egy idős bácsika. Biciklin érkezett, csomagtartóján egy zsák búzával. Napszítta, barázdált arcán és a fején lévő, sokat megért miciről látszott, hogy egész életében keményen dolgozott, meg az is, hogy most is csak elugrott a zsák búzájával, minden bizonnyal félbe hagyva a munkát. Csendesen állt és várta, hogy a fiatal legények átvegyék tőle az adományt. Nagyon sokan összeszedték környezetükből az adományokat, és 15–20 zsákkal vagy ennél még többel érkeztek a gyűjtőhelyre. Mégis az adományozás szimbóluma számomra ez a bácsika volt, aki szükségét érezte, hogy megjelenjen és hozzátegyen a maga terméséből egy zsáknyit a magyarok kenyeréhez. A búzagyűjtési felhívásban sohasem szerepel, hogy mennyi gabonát várnak. Mindenki annyit ad, amennyit tud.
Adán, amikor a napokban a két tonna búzát pakolták fel, hogy elinduljanak vele Zentára, egy fiatalember megállt az utcán, s kérdés nélkül a segítségére sietett a szervezőknek, hogy ő is hozzájárulhasson a Kárpát-medencei gazdákat összefogó programhoz. Ugyancsak Adáról egy vállalkozó minden évben ingyen szállítja el az adományokat, mondván, neki búzája nincs, de szeretne részt venni az akcióban.
Idén tízéves a Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem program. A vajdasági gazdák már az első évben csatlakoztak a Kárpát-medence gazdálkodóit összefogó programhoz. Az akció az elmúlt évtized során évről évre izmosodott. Szinte minden évben megkétszereződött a felajánlott mennyiség. Idén is rekordot döntött a felajánlás: több mint 20 tonna kenyérnek valót hoztak el a vajdasági magyar gazdák Zentára. Itt minden zsákból egy kis mintát vettek, hogy azután az belekerüljön a közös dézsába, amelyben összeöntik a magyar gazdák minden adományát. A többi helyben marad, és a gyermekintézményeknek ajánlják fel a lisztet.
Noha kezdetben csak a Kárpát-medencei gazdák összefogása volt az elképzelés, tavaly már a diaszpórában élő magyarokat is bevonták a programba. A búzagyűjtő helyeken összegyűlt gabonából egy szimbolikus mennyiséget elküldtek New York, Calgary, Cork és Bécs magyar közösségébe is, hogy az ott élő közösség is megsüthesse a közös kenyeret.
A Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem a Kárpát-medencei magyar gazdák legnagyobb humanitárius akciója. Minden térségben a rászoruló gyermekeket segítik meg az adományokkal. A tavalyi esztendő minden eddiginél sikeresebb volt a program életében: közel 5700 magyarországi és határon túli magyar gazda vett részt az adományozásban, mintegy 800 tonna búzát adva össze és ezzel 80 ezer magyarországi és határon túli gyermeknek, rászorulónak tudtak segíteni.
Idén a Nemzeti Összetartozás évében és a program jubileumi évében Szarvason, a történelmi Magyarország mértani középpontján öntötték össze a magyarlakta vidékekről összegyűlt búzát. A Magyarok Kenyere augusztus 20-án sül ki, amihez kovászt a Felvidékről, sót Parajdról, jelképes mennyiségű vizet pedig a Tisza forrásától hoznak az idei évben. A vállalás példaértékű, nemzetegyesítő szolgálatot teljesít. A Nemzeti összetartozás évében a rendezvény üzenete az összefogás és a magyarok közötti szolidaritás fontossága.
„Valljuk, hogy a világ magyarsága a közmondás szavaival élve „egy kenyéren van”, amely – a 15 millió magyart szimbolizálva – 15 millió búzaszemből áll össze a nemzet testévé, és amelynek kovásza az összetartozás. Minden jó szándékú honfitársunk segítségét várjuk és köszönjük, hiszen ennek nyomán írhatjuk tovább együtt a Magyarok Kenyerének, ennek a valódi, és a maga nemében egyedülálló Kárpát-medencei sikertörténetnek a lapjait” – üzenték a szervezők a programindító közleményükben.
Ha van kenyér, van minden, mondták a régi öregek. Nem véletlen, hogy olyan nagy jelentősége van az aratásnak, hogy ősidőktől fogva megünnepelték a kenyérgabona betakarítását, és az sem, hogy egykor nagyszüleink még keresztet rajzoltak a veknire mielőtt felszelték, vagy ha véletlen leesett egy falat kenyér, megcsókolták és csak azután ették meg. A kenyér az életet jelenti, a túlélést. A magyar gazdák összefogása pedig a nemzet egybetartozásának és túlélésének erejét mutatja.
