Be kell vallanom, szinte tradicionálisan elfelejtem, hogy augusztus tizenharmadika a balkezesek világnapja, annak ellenére is, hogy immáron harmincegy éve „szenvedélyes suta” vagyok.
Általában a barátok és a családtagok emlékeztetnek rá, akkor pedig megkövetelem, hogy mély megértéssel és büszkeséggel tekintsenek rám, legalább egy percre.
Balkezesként az ember ugyanis a világ egyik legnagyobb kisebbségéhez tartozik, az olvasók pedig jobbára tudják, hogy a kisebbségi létnek megvannak a maga előnyei, ám vannak olyan hátrányai is, amelyeket néha leginkább csak egy szemforgatással meg egy hatalmas sóhajjal nyugtáz az ember.
A családban messzemenően nem vagyok egyedül. Rajtam kívül megboldogult édesapám is suta volt, a nagybátyám is az, valamint a fia is, az unokaöcsém. Mondhatnám, hogy megszokott dolog ahogy családi ebédkor az asztalnál összeütköznek a könyökök, de valahogy nálunk ez szinte soha nem okozott problémát.
Lehet, hogy mindenki nagyobb asztalt vett időközben, nem tudom, nem igazán tartottam számon.
Na de, mint ahogy állítottam, balkezesnek lenni nem mindig fenékig tejfel. Annak ellenére sem, hogy rengeteg tudományos kutatási eredmény igyekezik jó tulajdonságok és előnyök arzenálját felsorolni a sutaság mellett. A kutatók megállapították már, hogy jobban és gyorsabban érvelünk mint a jobbosok, átlagosan kreatívabbak vagyunk, jobb a beszélőkénk és miegymás, mégis, vannak a balkezességnek olyan sajátos hátulütői, amelyektől néha a falra tudunk mászni.
Már csak ha anyanyelvünket nézzük, a „bal” szót elég gyakran kötjük negatív dolgokhoz, például a balszerencse vagy a balsors esetében. Hasonlóak egyes pejoratív kifejezések is, mint például a balfék, vagy annak nyomdafestéket kevésbé tűrő testvére.
Emlékszem, gyermekkoromban gyakran megkeveredtem, és nem tudtam pontosan, hogy melyik is a jobb és a bal kezem. Egyszer a zentagunarasi templom két mellékbejárata közül az egyiken kellett bemennem, és nem tudtam, hogy a jobb ajtó lesz a „nyerő”. „Tarts abba az irányba, amelyik kezeddel írsz” – mondta egy ott várakozó néni, én meg megindultam gyors léptekkel a sekrestyébe, ahol biz’ isten, pár gyertyán kívül egy árva lélek sem volt.
Később, a szerbiai háztartásbeli számítástechnika hajnalán, az iskolában hárman osztoztunk egy számítógépen, én pedig külön fejtörést okoztam mindenkinek, mert a csoportban én voltam az egyetlen, aki tök ügyetlen volt az egérrel a jobb kezében (lévén, hogy jegyre kellett rajzolni akkoriban, informatikából nem is igazán sikerült kitűnni). Ja, azt el is felejtettem mondani hogy óvodában csak jobbkezes ollók voltak (azok is teljesen életlenek), így a tanári kar gyorsan levonta a következtetést: képzőművész sem lesz a gyerek.
A fájdalmas megváltás a zeneiskolában vette kezdetét, ugyanis itt tanultam meg mind a két kezem ügyesebben használni, lévén, hogy balkezes harmonikát külön nekem nem gyártottak, a fejére állítani és úgy húzni pedig nem volt benne a tantervben mint opció.
Később, ahogy jöttek a csajok és a heavy metal, gitárra kellett váltani és automatikusan a jobbkezes hangszert fogtam meg.
Mondhatni, a hangszerek szedtek ráncba és fejlesztették mindkét kezem ügyességét. Azóta nem volt komolyabb gondom a balkezességem miatt, azt leszámítva, hogy szinte minden csapot azóta is kontrába kezdek el csavarni.
Ennyi is lenne rólam, annak ellenére, hogy gondolom, sok balkezes olvasó megtalálta magát a sorok között, ha nem is közvetlenül, akkor közvetve.
Balkezesnek lenni sokszor inkább ilyen közvetett haszon mintsem közvetlen. Mivel gyakorlatilag az egész világ fordított számunkra, ezért meg kell tanulnunk mindkét kezünket ügyesen használni, ami gyakran kifizetődő is tud lenni. Arról pedig nem is beszéltünk, hogy a balkezességnek egyes sportokban előnye is van. A bokszban például a „southpaw”, vagyis balkezes ellenfelek gyakran lepik meg a jobbkezeseket, hiszen a pofonok nem a megszokott irányból záporoznak. Hasonló a helyzet a baseballban is, ahol a balos dobó sokszor kicselezheti az ellenfelét.
Végül is nem is olyan rossz dolog balkezesnek lenni. Azt leszámítva, hogy nagyobb valószínűséggel okozunk halálos kimenetelű balesetet, pont amiatt, mert minden fordított. Emiatt akár háromszor is szét kell nézni a balkezesnek, mielőtt bármihez is hozzálát.
