Belgrádtól dél irányába haladva az autóúton, ha Paraćin környékén kelet felé tekintünk, egy piramis alakzat tűnik fel a messzeségben. A szabályos gúlaforma az ősi szláv hiedelmekkel övezett Šiljak-csúcs, amelyhez a modern mítosztermelés is hozzárendelt néhány különös történetet.
TRAGIKUS HELYTÖRTÉNET
A hegység völgyében fekszik Rtanj település, nyugati irányból a fürdőkről ismert Sokobanja, keletről megközelítve Boljevac közé ékelve. A helyiek becslése szerint az apró falucska a legjobb esetben is 200 lelket számlál. Ez nem volt mindig így, a település egykoron szépen virágzó bányászfalu mindennapjait élte.
Samule Minihnek, a gazdag iparmágnásnak köszönhetően a múlt század elején kőszénbánya nyílt a településen, és ez bőségesen eltartotta a helybélieket, megindult a község fejlődése. Minih bőkezű volt, a pici falu hamar intézményes oktatással, mozival, kórházzal, vendéglátóiparral rendelkezett. A fejlődést a háborús idők törték meg, majd ezt követően Julianus, a fia vezette az ipart, egészen 1931-es tragikus haláláig. Életben maradt felesége a település lakóinak segítségével kápolnát épített tiszteletére a hegycsúcson, azon a ponton, ahol a legendák szerint a hely varázslója élt. Az emlékhely 1937-re épül fel. A család megmaradt tagjainak, a korszellemhez híven, a II. világháború során menekülnie kellett, a bánya állami kézbe került. A település fejlődése 1967-ben akad el, mikor 97 bányász életét veszti metánrobbanás alkalmával munka közben. A bánya bezár, a falu gyászol.
1992-ben, a délszláv háborúk zavaros körülményei közepette, rablók kincsek után kutatva felrobbantották a kápolnát. Semmit sem találtak.
A VILÁGVÉGEHÍVŐK GYÜLEKEZŐHELYE
Attól függetlenül, hogy Szerbiában ezt a természeti kincset is sokan egy legyintéssel elintézték, az interneten található források állítása szerint még Arthur C. Clarke, a XX. század egyik legnevesebb tudományos-fantasztikus írójának az érdeklődését is felkeltette Rtanj. Egyesek szerint az egyik fikciós regényében azt állítja, hogy a hegység alatt egy piramis van, ami a Föld egyik energiaközpontja. Az viszont nem derül ki, hogy igen gazdag bibliográfiájában melyik könyvében is ír erről.
Annyi bizonyos, hogy a település fokozatosan került a figyelem középpontjába. A nyilvánosság bő tíz évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a hiedelmek övezte hegységgel, mikor a média is egyre többet írt a környéken végbemenő tudományos és áltudományos kutatásokról. Az akkori aktualitást a boszniai piramis iránti érdeklődés indította el, ekkor többen azt állították, ilyen Szerbiában is van, a Šiljak-csúcs alatt.
A településen a változások szele 2012-ben indult el. A maja naptár 2012. december 21-én ér véget, ebből néhány önjelölt próféta azt a következtetést vonta le, hogy ez a világvége időpontja. Nem kizárólagosan, de kétségtelenül az angliai Telegraph bulvárlapon keresztül is terjedt a hír, hogy az apokalipszist ezen a napon kizárólag néhány földi energiaponton lehet túlélni, ezek közé tartozik a Rtanj-hegység csúcsa is.
A település unalmas élete, amit addig az amatőr hegymászó csoportokon kívül alig látogatott valaki, hirtelen felbolydult. A külföldi turisták részéről akkora érdeklődés övezte a falucskát, hogy állítólag az utolsó szabad ágyat is kiadták a lakosok. Az árak az RTS értesülései szerint 500–1500 euró között mozogtak, a hírt a hazai média is figyelemmel kísérte, több újságíró kelt útra riportot készíteni a föld különböző pontjairól érkező világvége-hívőkkel. A Politika napilap riporterei szerint a helyszínen állítólag több volt az újságíró mint a bejelentkezett angol származású világvége-hívő, akik inkább lent, a kunyhók melegében, bárányhús mellett várták a végső órát.
A hír szenzációt keltett, a Rtanj-hegység bekerült a köztudatba, és szép lassan elindult a turizmus minden ágazata.
ARTAN HEGYE
Rtanj település 2010 óta egy rockzenei fesztivál helyszíne is. A szomszédos Boljevac településen elindult PULJP punkfesztivál tíz évvel ezelőtt tette át a helyszínét a misztikus környezetbe. A rendezvény azóta több alkalommal váltott nevet, egy időben Stonerizer, jelenleg Mount of Artan brand alatt szervezik. A belépő díjmentes, az italt szinte bolti áron mérik, nemzetközi előadók lépnek fel az underground rock, metal, punk, alternatív zenei színtérről. A rendezvény a kedvezményes feltételek ellenére sem örvend túl népes látogatottságnak, de a szervezők szerint a 200–500 fő bőven elég az eseményre. A vajdasági rockzenei színtérről több zenekar is fellépett már a fesztiválon, amelyet az elmúlt 5 évben egyre több vajdasági magyar is látogat. A zenei program mellett minden alkalommal közösségépítő jellegű hegyi kirándulásokon is részt lehet venni. A túrák kora hajnalban indulnak, a csoport a napfelkeltét a hegyen várja meg. Az idén a fesztivál elmaradt, de a törzsközöség 30 fős csoportja elment a helyszínre. Koncertek híján a túra ez alkalommal délután indult és a naplementét figyelték meg együtt a közösség tagjai.
AZ AMATŐR HEGYMÁSZÓK FELLEGVÁRA
A Rtanj-hegység hosszú évekig légúti betegségek kezelésére alkalmas rtanji teájáról volt ismert, amelyet szinte akármelyik üzlet polcáról leemelhetünk. A helybéli lakosok egy része a mai napig a teaüzletből él. A növényeket kora hajnalban gyűjtik össze a hegyről, szinte minden második házban árulják őket, csomónként 200 dinárt kérnek el a növényekért. Bármilyen problémával fordulunk a helybéli füves emberekhez, biztosak lehetünk benne, hogy előkotornak számunkra valamit a kínálatból, ami legrosszabb esetben sem ártalmas.
A növényeket nemcsak a helybéliek gyűjtik, hanem az amatőr hegymászók is. Amennyiben kihívásra vágyik valaki, kiválaszthat egy megjelölt ösvényt, amely a hegycsúcson található kápolna maradványaihoz vezeti a túrázókat. Az eltévedéstől nem kell tartani, követni kell a szívvel megjelölt fákat, illetve köveket. Útközben sok túrázóval találkozhatunk a legkülönfélébb korosztályból, ez nem a Himalája, 3-4 óra alatt bárki felérhet a csúcsra, ahonnan megfigyelheti a völgyben fekvő településekre vetülő piramis árnyékát. A kihívások kedvelői a visszaútról gyakran nagy növénycsokrokkal térnek vissza, de ügyelni kell rá, hogy ne tegyünk kárt a növényben, mert komoly bírságot fizethetünk. Kizárólag késsel szabad elvágnunk a szárát, így nem sértjük meg a hely biodiverzitását.
Amennyiben valaki társaságban szeretne felmenni a csúcsra, a rtanji hegymászóotthonban érdeklődhet a túrák iránt, amelyek között olyan lehetőséget is találunk, amely a csúcsra érve Sokobanja település felé veszi az irányt a hegygerincen keresztül.
A hegység számos barlangot is rejt, bejáratot több helyen találhatunk, vezető nélkül viszont nagyon óvatosnak kell lennünk. Omlásveszély, eltévedés, gázmérgezés lehetősége is fennáll ezekben, aki pedig fél a denevérektől, jobb, ha nem is próbálkozik az aktív turizmus ezen ágával.
SPIRITUÁLIS MEGVÁLTÁS
Rtanj-hegység a lelki feltöltődés népszerű helyszíne az elmúlt években. Az ezotéria és new age hívők szerint különös gyógyító energiák vannak itt, a környékbeliek angyalokról, istenekről, dimenziókapukról, időutazásról, kísértetekről mesélnek történeket. Azon sem kell meglepődnünk, ha UFO-megfigyelő csoporttal találkozunk, spiritualista összejövetelekre, vagy panteista szertartásra bukkanunk az éjszakában – nem vicc.
Sok látogató érkezik a Vrelo elnevezésű ősi energiaforrás miatt, ami az egyik túraösvény mellett található. A helyszínen Jovan Davidović, újvidéki mérnök végzett kutatásokat 1998-tól, 2009-től pedig egy nemzetközi kutatócsoport segítségével. A vizsgálatok magas elektromágneses mezőt fedeztek fel, az energiagenerátort nem találták meg, de bizonyíthatatlan spekulációkból természetesen nincs hiány. A gránitból épített piramis mellett találhatóak az energia-kibocsájtó kövek, a helyszínen elhelyezett információs tábla szerint, amennyiben gyógyulni szeretnénk, ezeken 20 percet kell eltöltenünk, mezítláb, két alkalommal.
APRÓ, KEDVES FALU
Minden misztifikáció nélkül Rtanj település egy tipikus pici falu. Mindenki ismer mindenkit, a lakosok harcolnak a vendégek kegyeiért. A legtöbb helyen kerítés sincs, a település kutyái is közvagyonnak számítanak. Ők a falu ebei, akiknek a lakosok a gazdáik, bárhová bejárhatnak, mindenki eteti őket.
Tíz évvel ezelőtt szinte semmi nem volt a településen. A világvége-turizmus viszont akkora reklámot csinált, hogy lassan mindenki ráébredt a kiaknázatlan üzleti lehetőségre, és a lakosok elkezdtek idegenforgalommal foglalkozni, önszervezésben.
A kápolna romjai a Rtanj-hegység csúcsán zarándokhely sokak számára (Fotó: Győri Norbert)
A település egyik csodabogara Dragoslav Milenović Šou, az egykori belgrádi építészmérnök, akinek a turizmus sokat köszönhet. A lakosok állítása szerint a Rtanj körüli misztifikáció az ő agyszüleménye, a dimenziókapuktól a földönkívüliekig. Rtanj, prošlost, sadašnjost, budućnost címmel new age könyvet is írt a témában, a médiával éveken keresztül jó kapcsolatot ápolt, és mindenkinek kedvesen nyilatkozott az elméleteiről. Mikor Boljevac irányából megyünk be a településre, az út bal oldalán az ő zugvendéglője vár minket, előtte a bányászoknak épített emlékparkkal, amit ő maga állított.
Zugkocsmából és vendéglőből nincs hiány Rtanjban, a település másik karakterisztikus személye Deda, aki szintén a szürkegazdasági övezetben tart vendéglőt. Éveken át gipszből készített ufonauták díszítették udvarát a vendégek szórakoztatására, majd ezeket mostanra eltávolította – összekülönböztek Šouval, és tőle most már egészen más történeteket hallhatunk. Szerinte a természet szépségén kívül semmi földöntúli nincs Rtanjban. Ezt állítja Miki is, az egyik régi ismerősünk. Elmondása szerint a Vrelo energiaforrás és a sör hűtésén kívül gyakorlatilag másra nem alkalmas, de az embereket nem szabad megzavarni a hitükben, mert az többet segíthet minden teánál.
Az idegenforgalom olyannyira „megugrott” 2017-ben, hogy szinte a semmiből két szállodakomplexum is kinőtt. Az egyik a Hotel Radogost, ahol egy mesterséges tóban is fürödhetünk, pisztrángokat kézzel is tudunk fogni. A szállás és ellátás 20 euróba kerül egy éjszakára, de a falut egyéb téren is a jutányos árak jellemzik. A másik szállodakomplexum a négycsillagos Hotel Ramonda, ami a reklám szerint környezettudatos építmény, medencével, wellnessközponttal.
Rtanjban kicsit olyan érzésünk támad, mintha visszautaznánk a 80-as évekbe. Senki nem siet, az emberek békések, kedvesek, barátságosak, az elmúlt 30 év őrülete mintha meg sem történt volna. Néhány ott töltött alkalom után már ismerősként köszöntik az embert, családias a hangulat, még a turisták is kellemesebbek, mint átlagos esetben.
