Aranykor – békeidők

Az 1867. évi kiegyezés után Zentán megindult a fejlődés. Középületeket építettek, iskolákat, óvodákat létesítettek, és 1873-ban felépült az első fahíd is a Tiszán, amely összekötötte Zentát Bánáttal és ide vonzotta a piacozókat. Az 1880-as években megkezdték működésüket az első nagyobb üzemek, 1889. november 12-én befutott az állomásra az első vonat, és ünnepélyesen átadták a forgalomnak a Szeged–Szabadka–Becse vasútvonal zentai szakaszát. Ezáltal Zenta jóval közelebb kerül a külvilághoz, így a város bekapcsolódott az országos hálózatba és a gazdasági vérkeringésbe is.

1895-ben a városban bevezették a villanyvilágítást, és járdákat aszfaltoztak. A század utolsó évtizedében a városnak volt már algimnáziuma, polgári leányiskolája, elemi és iparos iskolája, kórháza, vasúti és gőzhajóállomása, posta- és távíróhivatala. 1899-ben városi telefonhálózat létesült. Mindezek mellett fejlett kereskedelmi hálózattal és gabonaközponttal rendelkezett, négy pénzintézet, két nyomda, két helyi újság, számos művelődési és egyéb egyesület állt a lakosság rendelkezésére.

Mivel a város közúti és vasúti csatlakozása kissé megkésve történt, a fő útvonalak nem közvetlenül Zentán haladnak át, így a vidéki kisváros jellegét nem tudta kinőni, továbbra is megmaradt mezővárosnak. Gazdasága inkább paraszti, mint polgári, ipara nem igazán tudott kibontakozni, és a lakosság java része még a századfordulón is a földből élt, így egy-egy rossz mezőgazdasági év tömegek megélhetését tette kérdésessé.

FORMÁLÓDÓ KÖZOKTATÁS

Zenta mindenkori előjárói azon fáradoztak, hogy a város kinőjön a paraszti társadalom szorításából és ennek egyik alapfeltétele volt a közoktatás és a közegészségügy átformálása is. 1888-ban a városban összesen 17, a tanyai iskolákban 9 tagozat működött és ott volt még a négyosztályos alsó fokú ipariskola, a kereskedőtanonc-iskola, valamint a kétosztályos polgári leányiskola, de az igazi áttörést az oktatás és nevelés magasabb formái hozták, vagyis a gimnázium.

A zentai gimnázium csírájaként tarthatjuk számon az 1870-ben felállított hatosztályos polgári iskolát, majd 1873-ban megnyílik az első leányosztály is. A gimnázium-pártiak nyomására az 1875/76-os tanév végén megszüntették a fiúiskolát, s az épületében kapott helyet az ekkor felállított algimnázium, melyben 1876. október 5-én – az ünnepélyes megnyitás mellőzésével – megkezdődött a tanítás.

A kétosztályos polgári leányiskolát meghagyták, 1889-től pedig négyosztályossá bővült. Az intézmény mellett a századforduló után leánynevelő magánintézet is működik. A gimnázium a szükségletek ellenére is csak nehezen tudott megkapaszkodni a kisváros társadalmában. Nehézséget jelentett a tantestület felállítása, a működtetés anyagi alapjának biztosítása, így a minisztérium a tanintézmény működésének véglegesítéséről csak 1881-ben dönt kedvezően. Négy évvel később a gimnázium átköltözhetett az egykori csendőrlaktanya helyén felépült új épületbe. Ebben az időben már a főgimnáziummá való kibővítés gondolata is foglalkoztatta a képviselő-testületet, amire azonban csak 1897-ben került sor. Az új igényeknek megfelelően a gimnázium épületét kibővítették. A korábbi klasszicista homlokzatot szecessziós váltotta fel, az épület alapterülete 976-ról 1800 négyzetméterre növekedett. Az épület terve eljutott az 1908-ban Londonban rendezett kiállításra, ahol aranyéremmel jutalmazták.

JAVULÓ KÖZEGÉSZSÉGÜGY

A közegészségügy területén is változásokra törekedtek. A maláriát a folyószabályozási és lecsapolási munkálatokkal sikerült visszaszorítani, az 1890-es évektől több artézi kutat is fúrtak és így javítottak a lakosság ivóvízellátásán. Problémát jelentett a torokgyík, a tébécé, a tífusz, a vörheny, de sokáig terv maradt a járványkórház ötlete és a járványok idején ideiglenes megoldásokat alkalmaztak. Végre 1912-ben erre a célra felépült egy állandó barakképület.

A rendes kórház átköltöztetése után tovább halmozódtak a gondok. Egyre szükségesebbé vált egy új épület emelése, ezzelszemben csak bővítésre került sor 1900-ban. Egy évvel korábban az intézményt nyilvános jelleggel ruházzák fel. A századforduló után állandóan napirenden szerepel az új kórházépület építése, és habár ez a kérdés rendezetlen maradt, 1914-ben röntgengépet szereznek be. Az 1880-as évekől kezdve egyre többen választják az orvosi pályát Zentán is, így az első világháború kitöréséig több szakorvos folytat magánpraxist.

A LAKOSSÁG ÖSSZETÉTELE

A felekezethez való tartozásnak a kiegyezésig jelentős szerepe volt a helybeliek identitástudatának formálásában, és csak 1867 után helyezik előtérbe a zentaiságot, aminek kiteljesülését az első világháború akadályozza meg.

Az újkori Zentán három olyan felekezetet jegyzünk, amely egy-egy etnikumhoz

is kötődik: a katolikus (magyarság), a pravoszláv (szerbség) és az izraelita (zsidóság).

1900-ban 25 731 magyar, 2379 szerb, 245 német, 233 egyéb nemzetiségű személyt jegyeztek. Ami a zentai magyarságot illeti, 1910-ben éri el eddigi legnagyobb lakosságszámát, 27 221-et, ami Zenta lakosságának 88 százalékát teszi ki.

A századforduló környékén templomépítések gondolata is felvetődött, ugyanis addigra a főtéri Szent István-templom szinte használhatatlan állapotba került. 1890-ben Felsőhegyen épül fel a második templom, majd az alsóvárosi (alvégi) Szent Szív-templom következik 1895-ben. 1900/1901-ben a tornyosi, illetve a kevi templom, majd a városban egyéni alapításból emelik a Szent Antal-templomot (1909–1910). A leégett főtéri templom helyén épült romtemplom félkész állapotával sokáig a helybeli szerbek és magyarok közötti viszonyok szimbóluma is volt.

KISIPAR, NAGYVÁLLALKOZÁSOK

Ami a zentai kisipar helyzetét illeti, 1884-ben létrejön az Ipartestület, és az első világháború kitöréséig mintegy 500 iparos működött a városban. Ennél jóval jövedelmezőbb volt a kereskedelem, főleg a mezőgazdasági termékekkel folyó kereskedelem. Az első nagyvállalkozások is a mezőgazdasághoz, a termékfeldolgozáshoz és a polgárosodás velejárójaként az építőiparhoz kötődnek. A nagyvállalkozások közül fontosak a malmok, hiszen a vízimalmok ideje a századfordulóig lejárt. Az első nagy befogadóképességű hengermalom 1884-ben épül fel a Tisza-parton, utána egy cserép és téglaégetéssel foglalkozó nagyvállalkozás is alakul, amely 1894-ben gőzhengermalommal bővítette tevékenységét. Egy nagyobb részvénytársaságnak köszönhetően fűrésztelep, exportmalom, villanytelep, téglagyár, valamint tűzifa-kitermelő és mészégető vállalat is működött Zentán. Így a 20. század elején a Bács megyei fakereskedelem főállomása Újvidék után Zenta volt, mivel a részvénytársaság mellett több zentai fűrésztelep is működött a városban.

EGYESÜLETEK

A kiegyezés utáni évtizedekben a Zentán alakuló társadalmi egyesületek főleg gazdasági-foglalkozásbeli, társadalmi-vagyoni rétegződést szolgáltak. Kiemelkedik az 1874-ben alakult Önkéntes Tűzoltóegylet, fontos volt a sportegyesületek széles skálája, mert 1918-ig haladó szerepet játszottak a város életében, hiszen itt nem volt etnikai-vallási megosztottság. Elsőként a vízi sportot űző Regatta Club alakult meg 1875-ben, majd ezt követi a Zentai Athletica Club, a Korcsolyázó Egylet, a Tekéző Egylet, a Kerékpár Egyesület.

ÉPÍTKEZÉSEK, SZÍNHÁZ, VILLANYVILÁGÍTÁS

A felpezsdült élet sokak számára vonzóvá tette Zentát, így reprezentatív szálláshelyről is igyekeznek gondoskodni, és 1883-ban befejezik a főtéri Nagyvendéglő rekonstrukcióját, s homlokzatára ekkor kerül az Eugen Herczeg Szálló elnevezés.

Az Eugen Szálló és vendéglő jelentősebb renoválására I. Ferenc József király 1895. évi zentai látogatása kapcsán került sor, majd 1900-ig a kor haladó szellemét is tükröző átalakításokon ment át. 1902–1903 folyamán az üvegterem helyén állandó színpaddal ellátott, 440 ülőhelyes díszterem (a mai színházterem) épült, majd az épületegyüttes 1914-ben is átesett egy nagyobb bővítésen.

Az idők folyamán az Eugen Szállóban és a hozzá tartozó tükörteremben több kiemelkedő közéleti személyiség is megfordult. 1893-ban a Nemzeti Színház tagja, Jászai Mari vendégszerepelt itt. 1895-ben I. Ferenc József magyar király járt ott, hogy megszemlélje a környéken tartott hadgyakorlatot. A város milliós kölcsönt vesz fel és készül az uralkodó látogatására. Ezzel új korszak indul a város életében. Utcákat köveznek ki, a királyi látogatás maradandó emlékeként utakat aszfaltoznak és bevezetik a villanyvilágítást, s ezzel Zenta városa az egész Délvidéken elsőnek kap elektromos világítást.

A századforduló után az Eugen Szálló vendéglője és kaszinója a társasági élet központja maradt mindaddig, amíg meg nem épült a főtéri Royal Szálló, ahol Zenta második mozija is, a Royal Mozgó is megnyitja kapuit.

A századelőn vidéken is mind gyakrabban jelentek meg szecessziós stílusú épületek, és köztük igazi remekműnek számított a zentai Tűzoltólaktanya, melynek tervrajzát Lajta Béla építésszel készíttették el, és 1903. nov. 18-án nagyszámú érdeklődő jelenlétében le is tették az alapkövét. A Zentán megjelenő lapok már akkor arról írtak, hogy az épület annyira impozáns és gyönyörű lesz, hogy messze földön beszélni fognak róla.

1907-ben megépült a páratlanul szép, vadgesztenyesorral szegélyezett rakpart, majd 1908-ban a tiszai vashíd is. A hídavatón jelen volt a forradalmár Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter is. A modern hídkonstrukcióra felkerült egy márványtábla KOSSUTH HÍD felirattal. Az új vashídon, ahogy az első fahídon is, megfizettették az átkelést. Az első világháború idején az addig tisztán közúti hídra vasúti síneket fektettek.

1911-ben leégett a Városháza és a közelében levő nagytemplom. A városvezetők gyorsan teljesen új épület megépítéséről határoztak. Az építkezési munkálatokra a legkedvezőbb ajánlatot Saile Antal budapesti vállalkozó tette, s vele a város szerződést is kötött 702 512 korona értékben azzal, hogy az új városháza 1914. május 1-re készüljön el. A monumentális épület 1914 áprilisára készült el.

A zentai építőipar fejlődése tehát az 1880-as, 1890-es évektől vett nagyobb lendületet, és Zenta városias arculatának kialakulása is erre az időszakra tehető. A vagyonosabbak igyekeztek a Fő tér környékén házat venni, vagy építtetni maguknak, ami státuszszimbólum is volt, ugyanakkor érdek is, hiszen az üzletek és a boltok forgalma is ott volt a legnagyobb. A kisbirtokosok, napszámosok, iparosok a város perifériájára szorultak, de igyekezett a város valamilyen formában törődni velük, hiszen 1909 és 1910 között épül fel a Munkástelep. Az építési kedvnek az első világháború vet véget, derékba törve a fejlődést.

TUDATFORMÁLÁS, SAJTÓ

A zentaiak másságáról kialakított tudat formálásában nagy szerepet játszott a zentai csata, és ez a másság különböztette meg őket a hasonló mezővárosok lakóitól. Fontos volt, hogy 1903-tól a város újból használhatta 1506-ban kapott pecsétjét, de igazi kohéziós ereje a zentai csatának volt, hiszen abban szerbek is részt vettek. Ebben az ügyben tartottak össze a helybeliek leginkább és ez segített lokálpatriotizmusuk kialakításában is.

A zentai csatát évenként megünnepelték, de nem tudtak méltó emléket állítani neki. A ma is látható talapzat a királylátogatás tiszteletére (1895) készült. Az igazit, Savoyai Eugen lovasszobrát a főtérre szánták a csata bicentenáriuma alkalmából. Bár a szobor elkészült, a város nem tudta kifizetni, így az Ferenc József révén Budára került.

Fontos közösségformáló, bár olykor megosztó szerepe volt a helybeli sajtónak. Az első helybeli nyomdát 1874-ben nyitják és 1875-ben jelenik meg az első két zentai hírlap: a zentai Figyelő és a Zenta és Vidéke, melyek kezdetben hetilapok, majd hetente háromszor tájékoztatják az olvasókat. A zentai lapkiadás aranykora a századfordulót megelőző, illetve követő évtizedekre tehető.