Az első világháború lezárását követő területnyerő eufóriának Zomborban három nemzeti jellegű köztéri szobor is áldozatul esett. Nem jártak jobban a nemzeti előjelű köztéri keresztek sem. Meg voltaképpen semmi, ami az új hatalmat a Monarchiára és a magyarokra emlékeztette. Szerencsére a középületek megmaradtak, az általánosabb jellegű emlékművek is túlélték, a pestisjárvány múltára emlékeztető Szentháromság-szobor a II. világháború végéig, Szent Flórián szobra pedig mindmáig áll.
I. FERENC CSÁSZÁR OBELISZKJE
Az emlékműt Esztergámy István, a római katolikus hitközség gondnoka, városi szenátor, későbbi polgármester emeltette saját költségén 1820-ban. A császárt uralkodói díszben ábrázoló kőobeliszk a Szentháromság tér és az egyházi hivatal, a korábbi ferences rendház mezsgyéjén, a mai „Láncokban” állt. A mai zöldségpiacot övező oszlopokat és az azokat összekötő vasláncokat is 1820-ban állították föl a város központjában. Az öt és fél méter magas emlékmű csúcsát kitárt szárnyú kétfejű sas ékesítette, amelyet első ízben az 1848-as forradalom idején távolítottak el, majd később visszahelyezték. 1894-ben a pajkos zombori gimnazisták ismét eltüntették az osztrák jelképet, amely nem is került többé elő. Ekkor a római katolikus egyházmegye úgy határozott, hogy az obeliszket el kell tüntetni a „Láncokból”, mert már senki sem viseli gondját. Az emlékmű mégis megmaradt, sőt, a bronzsas helyére a magyar Szent Korona ábrázolása, Császka György kalocsai érsek ajándéka került. Végül Vajdaság Szerbiához csatolását követően rombolta le az új hatalom, amely igyekezett mindent eltörölni, ami a korábbi uralomra emlékeztetett, a köztéri szobrok mellett a vallási jelképeket, a közigazgatás és az oktatás korábbi nyelvének használatát…
SCHWEIDEL JÓZSEF SZOBRA
A zombori magyarságnak a történelmi emlékezet megőrzése iránti elkötelezettségét egyebek között szobrok jelezték a városban. Magyarország területén itt avattak elsőként önálló szobrot aradi vértanúnak: nem véletlenül a város szülöttjének, Schweidel József honvédtábornoknak. Az Aradon kivégzett honvédtábornok 1905-ben kapott egész alakos szobrot a Megyeháza bejáratánál. Az országos közadakozásból emelt monumentális emlékmű – csupán a talapzata négy és fél méter magas volt – fölállítását megelőzően a zomboriak emléktáblát helyeztek el a tábornok szülőházának vélt épületen. Az idők során ez a tábla is hol eltűnt, hol megkerült, de 1920-at nem élte túl, miként a szobor sem. Az emléktáblát 1902. október 6-án „az összes hatóságok és testületek részvétele mellett, nagy ünnepséggel” avatták fel, ekkorra már érlelődött a szoborállítás terve is, ám ehhez kevés volt a város gazdasági ereje. A magyarság honfiúi kegyelete meghaladta a pénzkérdés támasztotta problémát, országos adakozásból elkészült a monumentális szobor, amelyet 1905. május 18-án, Schweidel születésének 109. évfordulóján lepleztek le nagy pompával. Az akkori szoborbizottság szerint azért fogott össze e cél érdekében az ország, „hogy megörökítsük áldott emlékét mindannyian magyarok, mert mindannyiunkért vérzett ő. Édes hazafias kötelességünk volt ez, mert az ő szobra jelképe lesz az igaz, az önzetlen hazaszeretetnek, melynek glóriája ragyogja körül megdicsőült alakját és még a késő nemzedék is hevülni és lelkesülni fog a szent nemzeti ideálokért, melyek egyedüli és tiszta forrásai a nemzet virágzásának és boldogságának”.
A „késő nemzedék” viszont már nem láthatta sem a szobrot, sem az emléktáblát, az impériumváltást követően az új hatalom eltávolította ezeket a nemzeti ereklyéket, a táblának kalandos úton veszett nyoma, a lerombolt szobor talapzata pedig új funkcióba került.
A hatalmas szobor lerombolásához elegendő volt egyetlen éjszaka leple, néhány igavonó állat és a tomboló sovén düh.
Az aradi vértanú szobrának talapzata a pravoszláv temetőben áll (Gergely Árpád felvétele)
Az ércszobrot beolvasztották, az így nyert bronzot a kragujevaci állami ágyúöntödének adományozta a város. A monumentális kőtalapzatot a tartalékos tisztek és harcosok helyi szervezetének kezdeményezésére és költségén 1931-ben átszállították a pravoszláv nagytemetőbe, ahol a nagy háborúban a környéken elesett 544 szerb, orosz és román katona közös csontháza fölé helyezték. A kőtömbről lecsiszolták Schweidel József nevét, helyére a cirill betűs Herojima (Hőseinknek) fölirat került.
Zomborban a Magyar Polgári Kaszinó ápolta a Schweidel-kultuszt. Évtizedekig küzdöttek azért, hogy az emléktábla visszakerüljön szülőházára, és reménykedtek abban, hogy ismét állhat majd az aradi vértanú szobra a város közterületén.
Az újabb emléktábla csak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 150. évfordulóján, 1998-ban kerülhetett föl a Magyar Polgári Kaszinó épületének udvari homlokzatára. Mivel többszöri próbálkozás után sem sikerült a Megyeháza elé visszaállítani az egész alakos szobrot, így 2017. március 17-én a Magyar Polgári Kaszinó udvarán állították fel az aradi vártanú mellszobrát.
A Magyar Polgári Kaszinó udvarán 2017-ben avatták fel Schweidel József mellszobrát (Ótos András felvétele)
A vértanú negyedmázsás mellszobrát Mrákovits Péter szobrászművész készítette. A 145 centiméter magas, 60×60 centiméteres talapzat kőművesmunkáit Koncz Kornél építész végezte el, a fekete márványborítás pedig a bezdáni Hordósi Dániel kőfaragó munkája.
A szoborállítási terv valóra váltásának lehetőségét annak köszönheti az egyesület, hogy a Magyar Polgári Kaszinó épülete 2014 és 2017 között Magyarország kormánya és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásainak köszönhetően teljesen megújult, és ma a Pécsi Tudományegyetem campusaként is működik. Ennek a megújulásnak a keretében teljesült a régi vágy, és ismét áll a szobor a város magyar közélete patinás épületének udvarán.
II. RÁKÓCZI FERENC SZOBRA
A Schweidel-szobor avatásának sikerén felbuzdult zomboriak ugyancsak egész alakos, monumentális ércszoborral tisztelegtek II. Rákóczi Ferenc szabadságharcos emléke előtt.
Az erdélyi fejedelemnek és társainak földi maradványai 1906 őszén tértek vissza magyar földre. Zomborban a Bács-Bodrog Megyei Irodalmi Társaság első díszülését a fejedelem dicső emlékének szentelte 1906. december 16-án, amit követően a társaság elnöke, Vértesi Károly a közgyűlés elé írásbeli javaslatot terjesztett, amelyben kezdeményezte, hogy a Bács-Bodrog Vármegyei Irodalmi Társaság országos közadakozásból állítson szobrot II. Rákóczi Ferencnek. Indoklása szerint Zomborban a Schweidel-emléktáblán és a Schweidel-szobron kívül – amelyek állítása ugyancsak Vértesinek köszönhetők – nincs más történelmi emlékhely, ahol a nemzeti ünnepeken a polgárok hazaszeretete kiteljesedhetne. Az indítványnak presztízsjellege is volt, akkorra már Szegeden és Nagykikindán is megindult a mozgolódás Rákóczi-emlékhely létesítésére, és Vértesi szerette volna, hogy Zombor ne harmadik, hanem első legyen az alföldi városok között.
A szoborbizottság 1907. január 26-án alakult meg Zomborban, természetesen Vértesi elnökségével. Az elnök gyorsan kieszközölte, hogy a Schweidel-szobor állítása során a szoborbizottságnál maradt 1322 korona átkerüljön az új szoborbizottsághoz, és hogy a belügyminisztérium engedélyezze az országos gyűjtést, majd tízezernél több felhívást küldött szét az országban. A felhívás egyebek közt a következőkkel buzdította az adakozókat: „Ha valahol, itt van szükség arra, hogy a szabadság nagy hősének ércemléke hirdesse a büntetlenül meg nem szeghető szent kötelességet: a haza- és szabadságszeretet, itt, ahol a nagy fejedelem és Vak Bottyán vitéz kurucai végiggázoltak a haza ellen támadt hálátlan jövevényeken…”
A pénz a vártnál lassabban gyűlt, de 1910 őszére már közel 20 000 koronáról számolt be a szoborbizottság pénztárosa. Ekkor határoztak úgy, hogy lovas szobor helyett inkább egy álló alkotás fejezné ki legjobban a fejedelem mindig higgadtan gondolkodó szellemét, jellembeli vonásait és tulajdonságait. A szobor kidolgozására tizenkét előkelő művész tett komoly ajánlatot. A bizottság döntése Jankovich Gyulára esett, aki egyebek közt Gellért püspök budai szobrának alkotója is, a fölállításra pedig a Vadászkürt Szálló, a Népszínház és a Fernbach-palota övezte Jókai teret jelölték ki. Fernbach gabonakereskedő, akinek akkori háza ma a Városi Múzeum épülete, maga ezer koronával támogattaII. Rákóczi Ferenc szobrának fölállítását.
A művész a szobor magasságát 2 méter 82 centiméterben, a talapzatét 3 méter 6 centiméterben, ennek szélességét 4 méter 20 centiméterben határozta meg, amire három domborművet tervezett, ezek a kurucok hadát, az ónodi országgyűlést, valamint a Rákóczi Rodostóban című jeleneteket ábrázolták.
A szobrot ugyancsak 1920-ban rombolták le, a beolvasztott bronz a kragujevaci ágyúöntödében kötött ki, a nemes márványból épült talapzatot pedig a város elárverezte a kőfaragók közt.
Korántsem elégtétel, de nem árt tudni, hogy az akkori szoborrombolók, akik még a katolikus templomokat is készek voltak ökreik segítségével elhúzni helyükről, meg utódaik a saját emlékműveiket sem kímélték alig negyed évszázad elteltével.
