Mottó: „Ostoba piktor az idő, mentől tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt”. (Jókai Mór)
Nem mindig volt így, hogy az idős szülők segítik javakorabeli, munkanélküli gyermekeiket, vagy buzdítják őket, hogy feladva az otthon és a szülőföld szeretetét, külföldön, idegen országban, gyakran nyelvismeret nélkül keressenek boldogulást. Ők pedig beosztva a kis nyugdíjat, abban reménykednek, hogy a rezsi és a gyógyszerköltségek kifizetése után marad élelemre, téli tüzelőre, néhány olcsóbb meleg ruhaneműre.
Fotó: Dávid Csilla
Nem mindig volt így, hogy már csak önámítás az idősek tiszteletére októberben szervezett napsugaras ősz elnevezésű rendezvények sorozata. A világon talán országunk az egyetlen olyan hely, ahol az idősekről (értsd: nyugdíjasok) való gondoskodás kisiklott az állam irányításának keze alól. Ahol a gazdaság megszilárdításának hamis ámításával a nyugdíjasok és idősek millióinak nyakába varrták az országos terhek viselését. Ahol jelentős béremeléseket ígérnek a közszférában dolgozóknak, a szerény nyugdíjemelésről csak szégyenlősen beszélnek, az elvett nyugdíjrész bármikor is történő visszaadását pedig meg sem említik.
Nos, ilyen a mostani, illúziókkal teli napsugaras ősz.
Az ENSZ közgyűlése 1991-ben nyilvánította október 1-jét az idősek világnapjává. A megemlékezés célja, hogy figyeljünk az idősek problémáira, középpontba helyezve a méltóságteljes öregkort. Az idősek világnapja lehetőséget nyújt arra, hogy megköszönjük az idős embereknek mindazt, amit a társadalomért tettek és tesznek. Tiszteletünk magában foglalja elfogadásukat, támogatásukat, szeretetüket, és annak kifejezését, hogy társadalmunknak ők is hasznos tajgai, és mindannyiunknak nagy szükségünk van rájuk. Szükségünk van mindarra a sok élettapasztalatra, arra a higgadt bölcsességre, türelemre, amivel csakis ők rendelkeznek, ahogy tanítanak, nevelnek bennünket.
Mindezt a legszebben Kosztolányi Dezső: Intés az öregebbek tiszteletére című verse fejezi ki a legjobban:
Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,
akár utcaseprők, akár miniszterek.
Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek,
mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.
De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti is
évek veszedelmén törékeny szívverésteket
ezen az embernek ellenséges földgolyón,
s ők, kik negyven, ötven, hatvan évet éltek,
hány téli reggelen, hány tüdőgyulladáson
gázoltak át, hány folyó mellett haladtak el éjjel,
s hány gépkocsitól ugrottak el az utcasarkokon,
míg váratlanul éltetek állanak, időtől koszorúzva,
mint a csodák, mint akik háborúból jönnek,
egyenesen, mint a zászlórudak, s egyszerre kibontják,
hogy ámuljátok, vihar-csapott, de visszahozott életüknek
méltóságosan lebegő, békét hirdető, diadalmi lobogóját.
Napjainkban több mint 600 millió hatvan év feletti személy él a világon, ám számuk 2025-re akár meg is kétszereződhet. Európában az aktív munkaerő csökkenése miatt egyre nagyobb hangsúlyt kap az idősek foglalkoztatása, ezzel is pótolva a munkaerőhiányt, és segítve a hajlott korban levők teljes értékű életének fenntartását. Másrészt a modern ipari társadalmakban az egyre gyarapodó számú idősek élettapasztalatbeli fölénye halványul. A gyors technológiai változások közepette a termelésben betöltött szerepük csökken. A lélek szakértői szerint viszont a korral egyre kifinomultabbá válik a bölcsesség, világosabbak lesznek az egyéni szerepvállalások, javul a társadalomban betöltött értékrend, egyre pozitívabbá válik az életszemlélet, és az érzelmi cselekvések terve is kifinomultabban fogalmazódik meg.
Az Egészségügyi Világszervezet szerint 2000 és 2050 között a világ hatvan év feletti népességének aránya 11-ről 22 százalékra, lélekszámuk 605 millióról kétmilliárdra emelkedik. Elemzők szerint 2050-ben az alacsony és közepes jövedelmű országokban él majd a legtöbb idős ember. Szakértők szerint ez az alacsony és közepes jövedelmű országokban lesz a legdrámaibb a helyzet, 2050-re az idősek 80 százaléka ezekben az országokban fog élni.
Év eleji népszámlálási becslések szerint ma Szerbiában a valamivel több mint hétmillió lakosból a 65 évesek és az ennél idősebbek aránya a népesség 17,6 százaléka. Az Európai Unió országaihoz hasonlítva Szerbiában a hatodik a legalacsonyabb várható élettartam: öt évvel kevesebb, mint amire egy uniós átlagpolgár számíthat. Akik megélik a 65. életévet, azoknak életkilátásai javulnak ugyan, de a későbbi nyugdíjba vonulás lehetősége miatt a férfiak átlagosan 8, a nők pedig 16,5 évvel élik túl a nyugdíjkorhatárt. A férfiak várható átlag életkora ugyanis 73, a nőké pedig 78 év (ami átlag 75 év).
Az öregedő társadalom új kihívást jelent a szociális ellátás terén és az egész társadalmat teszi próbára. Ám önmagában az elöregedés nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyre több az eltartásra, gondozásra szoruló idős ember, hanem azt is, hogy az életkor hosszabbodásával egyre több ember tudja megőrizni testi és szellemi frissességét. A ma, és a jövő korának időseit nem magatehetetlen, elavult ismeretekkel rendelkező vén emberekként kell kezelnünk, hanem olyan emberekként, akik tudásuk és jó fizikai és szellemi állapotuk miatt hasznos közreműködői a társadalomnak, akik számíthatnak a társadalom szolidaritására, és a róluk való gondoskodásra.
