Haug Antal 1890. május 12-én született Szenttamáson, Haug Fábián és Kleiner Aurélia gyermekeként. Kúlán nevelkedett, Kalocsán járt gimnáziumba 1901–1909 között, teológiai tanulmányait is ugyanott végezte. 1913. június 22-én szentelték pappá. Káplánkodott Veprődön, Palánkán. 1917–1919 között tábori lelkész, majd ismét káplán Bácsordason és Szabadkán, a Szent Rókus-templomban. 1927-ben az Apostoli Adminisztratúra kancellaristája és a szabadkai kórház lelkésze.
1930-ban helyezték Csonoplyára, ahol előbb adminisztrátor, majd plébános. A háromajkú, német, magyar és bunyevác falu nem volt idegen számára, mivel többnemzetiségű környezetben nevelkedett. A faluban a lakosság nemzeti összetételével összhangban, háromnyelvű miserend volt érvényben, mely szóbeli megegyezésen alapult. Ehhez mindegyik fél ragaszkodott, és tiszteletben tartotta. 1940-ben a falu nemzetiség szerinti összetétele a következő volt: 53,45% német, 29,68% magyar és 14,84% bunyevác.
Gondos pásztora volt nyájának. A hívők lelki gondozása mellett nagy hangsúlyt fektetett a szakrális építmények felújítására. 1933-ban újrafestette a templombelsőt, átrendezte és felújíttatta a főoltárt. Csak megemlítem, hogy a templombelső azóta sem lett újrafestve. Szépítgette a templomkertet, különös érzékkel gondozta az ott lévő, 1928-ban emelt, keresztre feszített Jézust körülvevő 12 apostol szoborcsoportot és a többi vallási építményt, melyekben nem szűkölködött a falu.
Egyéb teendői mellett különös figyelmet szentelt az ifjúság vallásos és erkölcsi nevelésének. Az ő nevéhez fűződik a Keresztes Ifjúság egyesület megszervezése. Először a német Keresztes Ifjúság (Katholische Christus-Jugend) alakult meg. A Keresztes Ifjúság magyar egyesületének ünnepélyes zászlószentelése 1938. szeptember 4-én, a faluban tartandó Gyöngyösbokréta rendezvény keretében zajlott. A zászlóanya szerepét a hitbuzgó Lengyel szül. Zahorai Júlia vállalta. 1940-ben megalakult a bunyevác Keresztes Egylet (Križarsko Društvo) is. Ünnepélyes zászlószentelést 1940. július 7-én tartották. Zászlóanya Roza Pašalić szül. Palić.
Haug atya hathatósan támogatta a falu kulturális rendezvényeit. Kiemelkedő eseménynek számított, amikor 1934-ben színre vitette a Jézus szenvedését (Passiót). A darabban helyi amatőr színészek játszottak. Először német majd magyar, és a nagy érdeklődés miatt bunyevác nyelven is bemutatták Schleich Zoltán vendéglőjében. A színdarab nagy sikert aratott, zsúfolt nézőtér előtt többször is előadták.
Magyar érzelműnek vallotta magát. Aktív szerepet vállalt a helyi magyar amatőr színjátszó csoport, katolikus énekkar stb., tevékenységében. Tagja volt az 1940-ben megalakult Demokratikus Magyar Közművelődési Szövetség szervezetének.
1941. április 12-én délután a faluba bevonuló honvédeket a magyar lakosság kitörő lelkesedéssel fogadta. Nagyszombat lévén a lányok piros tojást osztogattak, és virágot tűztek egyenruhájukra. Előkerültek a titokban készült magyar zászlók is. Haug Antal plébános a templom előtt üdvözölte a bevonuló katonákat.
A magyar fiatalok egy csoportja még aznap eltávolította a Jugoszláv államiságot szimbolizáló feliratokat a hivatalokról és intézményekről.
A magyar hatalom menesztette a helyi közigazgatás és tanítói kar szerb ajkú tagjait. Helyettük, a helybeli magyarok nem kis elégedetlenségére, legnagyobb részben anyaországi tisztviselőket, tanítókat neveztek ki.
Hivatalból a plébános is az új összetételű önkormányzat tagja volt. 1941 végén, amikor kinevezték a Bács-Bodrog vármegye törvényhatósági bizottságának tagjait, Haug Antal is közöttük volt. Ezek a kinevezések általában az illető megkérdezése nélkül történtek.
1944 őszén a Vörös Hadsereg közeledésének hírére a magyar közigazgatás szervezetten visszavonult. Október 8-án a német lakosság egy része is elhagyta a falut. Haug Antal a helyén maradt. A szovjet katonák 1944. október 20-án érkeztek a faluba. Másnap megalakult a Népőrség, október 26-án pedig a Népfelszabadító Bizottság helyi szervezete (MNNO). A bizottság egyik célja az volt, hogy megtorolja sérelmeiket a faluban maradt „bűnösökön”. Hogy ezt véghezvihessék, kénytelenek voltak megvárni egy partizánosztag érkezését. A tíz tagból álló osztag, Vitomir Tucaković vezetésével október 30-án este meg is érkezett Zomborból. Dr. Hajdú Sándor elhurcolt zsidó orvos házában rendezkedtek be. Azonnal elkezdődött a bűnösöknek vélt emberek összefogdosása. Elegendő volt, hogy ha az illető személy együttműködött, szimpatizált a magyar hatósággal, tagja volt valamilyen szervezetnek (D. M. K. SZ., Turáni Vadászok, Nyilaskeresztes Párt stb.), vagy személyes bosszú állt lefogása mögött. Az elfogottakat (pontos számuk ismeretlen) bekísérték a községházára, és ott bántalmazták. Közöttük volt Haug Antal plébános is. Az elfogottak közül tíz személyt (7 németet és 3 magyart) Zomborba hajtottak, és ott tárgyalás és bírói ítélet nélkül kivégeztek. Elmondások szerint volt, aki még útközben elvérzett (agyonverték?). A többieket (a plébánost is) még az este hazaengedték.
A dolog azonban nem maradt ennyiben. A Népfelszabadító Bizottság kihirdette, hogy aki tud bárki bűnösségéről, tudomása van valamilyen bűntényről, vagy sérelmei vannak, feljelentést tehet a háborús bűnöket kivizsgáló bizottságnak. A Haug Antal plébános elleni feljelentést december 22-én adták fel Csonoplyán. Az egyik legsúlyosabb bűnnel, népellenességgel vádolták. A feljelentő lapon a többi között a következő áll: „Az említett bűntényről az OZNA (Népvédelmi osztály, sz. m.) értesítve.”
Elemezve Haug Antal (a Vajdasági Levéltárban található) terjedelmes dossziéját, megtudjuk, hogy a feljelentés alapján 1945. február 17-én tartóztatták le, és már másnap, 1945. február 18-án, a zombori katonai bíróság elé állították. A katonai bíróság 1945. március 2-án, szabályrendeletének 21. paragrafusa alapján felmentette.
Ezzel azonban nem fejeződött be az ügy. A „lakosság rosszallása miatt” megjegyzéssel 1945. március 27-én Csonoplyán kihallgatták a Haug plébános ellen valló tanúkat, és a jegyzőkönyv másolatát elküldték az illetékes bíróságnak.
1945. április 22-én másodszor is letartóztatták. A vajdasági katonai körzet katonai bíróságának zombori tanácsa, 1945. május 4-én lefolytatott tárgyalás után, a katonai bíróságok 14. sz. szabályrendelete alapján bűnösnek találta, és 3 év kényszermunkára ítélte, 10 évre megfosztotta polgári jogaitól, és elkobozta összes vagyonát a Népfelszabadító Front javára.
A letartóztatásától az ítélet kihirdetéséig, április 22-e és május 4-e között, Zomborban volt vizsgálati fogságban. Elmondások szerint a hírhedt Kronits-palotában sínylődött, ahol súlyosan bántalmazták.
Büntetését a Sremska Mitrovica-i börtönben töltötte. Azt nem sikerült kideríteni, hogy mikor került oda. A források szerint a börtönhöz tartozó hírhedt „Svilara” nevű táborban raboskodott, mely gyakorlatilag megsemmisítő munkatábor volt. Haug megviselt szervezete nem bírta a további meghurcoltatásokat, 1945. július 15-én teljesen legyengülve az ottani városi kórházban hunyt el. Elmondások szerint halála előtt imakönyvét egyik rabtársának ajándékozta. Beszállítása után napokig ütötték, verték, éheztették. Egyesek szerint agyonverték, más források szerint minden élelmet megvontak tőle, és nyolc napig tartó éheztetés után halt meg. Másnap, július 16-án nagy részvéttel temették el az ottani városi katolikus temetőben. A temetési szertartást Ciril Kos római katolikus, és Ilija Vančik görög katolikus helybéli lelkészek végezték.
Grősz József kalocsai érsek 1945. július 25-i, 1483/45 sz. Körlevelében a szabadkai helynökségben történt változásokban Haug Antalt is említi a bebörtönzött papok között.
A csonoplyai plébánia halotti anyakönyvében Haug Antal halálával kapcsolatos bejegyzésből megtudjuk, hogy felvette az utolsó kenetet. Halálának okaként vérhas (dizentéria) van feltüntetve, ami mindent elmond a táborban uralkodó állapotokról.
A bejegyzésben megjegyzésként a többi között az áll, hogy a faluból hurcolták el, és Zomborban állították bíróság elé.
Csonoplyai származású, 1944-ben meghurcolt papok névsora:
Bohnert Péter (Csonoplya, 1886. 06. 08. – Németország, ?). Tovarisevói plébános. A háború szörnyűségei miatt kellett elmenekülnie. 1945. július 25-én keltezett Körlevelében Grősz József kalocsai érsek említi az eltűnt, ill. az ismeretlen helyen tartózkodó papok között.
Kandler Mihály (Csonoplya, 1912. 12. 07. – Vaskút, 1976. 03. 26.). Bajmoki káplán, majd katymári plébános. A megtorlások ideje alatt Grősz érsek mentette meg, magával vitte Kalocsára.
Kopping Gáspár (Csonoplya, 1888. 01. 06. – Temerin, 1950. 01. 15.). Temerini plébános. Csonoplyáról hurcolták el. 1949-ben szabadult a járeki táborból, de megrokkant.
Kopping Jakab (Csonoplya, 1872. 08. 08. – Őrszállás, 1949. 08. 03.). Őrszállási plébános. A helyi láger lakóit élelmezte, ezért internálták.
Weinert Péter (Csonoplya, 1874. 03. 19. – Újvidék, 1945.). Palánkai esperesplébános. 1944 őszén a palánkai bíróságra, majd 1945 tavaszán Újvidékre, ott is az egyik legkegyetlenebb lágerbe hurcolták. Kiszabadulása előtt a karanténban hunyt el.
