Hat művész alkotásaiból nyílt kiállítás szombaton este Magyarkanizsán, ahol a képzőművészet, építészet és zene mellett mondhatni, egy komplett kulturális csemegét kaphatott az ellátogató. A Dobó Tihamér Képtárban megnyitott kiállításon Bicskei Zoltán szavai után Mezei Szilárd, Bogdan Ranković és Ivan Burka adtak kiskoncertet. A Magyar Művészeti Akadémia tagjai május 27-e és 31-e között tartózkodnak Vajdaságban, és első megállójuk Magyarkanizsa volt. A mintegy hatvan művész a négy nap alatt Vajdaság értékeivel is megismerkedik, remélve, hogy tájunk inspirálni fogja őket a további alkotásban, lélektáplálék alkotásában.
Bicskei Zoltán szervezőként elmondta, hogy olyan válogatást próbált összehozni, ami az ő szempontja szerint fontos ebben a pillanatban a délvidéki magyar képzőművészetben.
Mezei Erzsébet képeiről elmondta, nincs még egy ilyen furcsa oltás a délvidéki-alföldi képzőművészetben, mint a székely és az erdélyi szemlélet furcsa találkozása.
– Nem véletlen, hogy a háborús időszakban az egyetlen képzőművészünk volt, akinek sikerült a helyzet tragikusságát egyfajta tömör jelben megjeleníteni, s véleményem szerint ez az erdélyi örökségnek is része.
A másik kiállító, Miroslav Jovančić korai képeiben a furcsa napfény és fényszűrés színei is benne vannak. A figuratív, alakoskodó világnak egy olyan mesemondása, ami nálunk egyedülálló.
Léphaft Pál karikaturista portréit is a falra függesztve láthattuk, a tőle megszokott fanyar humor, mint minden jó karikatúrában benne van, és az öniróniától sem ijedt meg, sőt!
Ózsvár Péter keramikus munkái egy új sorozat részei, amiken szintén el lehetett mélázni és hagyni az asszociációk és érzések felbukkanását magunkban.
Maurits Ferenc Pilinszky-ihletésű grafikai sorozata is helyet kapott a művészek alkotásai között. A lélek belső remegésének nevezte Bicskei Maurits vonalait egyre sűrűsödő idegszálakkal és egyre rikítóbb színekkel. Mindig az irodalomhoz kötődött, onnan merítette ihletét.
A legfiatalabb kiállító Dodony Anikó, kinek sötét képeiben a rejtőzködő fény sűrűsödése és ritkulása benne testesül meg.
Valkay Zoltán és Tóth Vilmos vetítéssel egybekötött bemutatkozása és a kortárs vajdasági építészet bemutatása követte a tartalmas programot. A magyarkanizsai építészekről tudni kell, a lélek szintjén is építkeznek, sokszor beletéve mitikát és ősi szokásrendszereket követve, hagyománytisztelő, ugyanakkor innovatív is munkásságuk.
A megmutatkozás mellett minden bizonnyal az akadémia tagjai belülről is építettek és építkeztek Magyarkanizsán, majd ezt követik a szabadkai, újvidéki, aracsi, törökbecsei, becsei, eleméri és bácsi megállók.
