Háromnapos tanácskozásnak adott otthont Magyarkanizsa szerdán, csütörtökön és pénteken: az idősek életminőségének javításáról folyt a diskurzus, azon belül a közösségben, de az egyedül élők napjainak megszépítéséről is.
A magyarkanizsai idősek otthona (Jenei Klementina felvétele)
Az első ízben megtartott szakmai eszmecsere résztvevői mind a szociális szférában dolgozó szakemberek, akik komoly témákat boncolgatva, saját tapasztalataikat és intézményeik munkáját bemutatva próbáltak meg a szociális védelem labirintusában utat mutatni egymásnak.
A csütörtöki megnyitón jelen volt többek között Fejsztámer Róbert, Magyarkanizsa polgármestere is, aki lapunknak a városban fennálló helyzetről nyilatkozott, miután kifejezte örömét, hogy ilyen szépszámú és rangos küldöttség van jelen.
– Az idősgondozás nem intézményesített formája megjelenik nálunk is, sajnos, gondolok itt arra a problematikára, amit az elvándorlás okoz. Egyre többen hagyják itt a szülőket, nagyszülőket, s ez aztán mind nagyobb gondot okoz a közösségnek és az intézményrendszernek. Az, hogy egyre kevesebb gyermek születik, nemcsak nálunk gond, az elvándorlás viszont hatványozottabban érezteti hatását. Remélem, hogy ha nem is megállítható, de legalább lassítható ez a folyamat. Ennek érdekében mindent megteszünk a háttér-infrastruktúra és a szolgáltatások fejlesztésével.
A tanácskozást Zorica Vučković nyitotta meg, aki emlékeztetett, hogy október az idősek hónapja, ezúttal pedig alkalmunk nyílik arra, hogy a környezetünkben lévő, velük foglalkozó intézmények és szakemberek információt és tapasztalatot cseréljenek.
Hogy a Tisza-parti városban mi a helyzet, milyen jövő vár az itt maradt idősekre, arról Csikós László, a szociális és egészségvédelemmel megbízott községi tanácstag a következőket nyilatkozta:
– Amennyiben magukra maradnak az idősek, akkor valamilyen módon meg kell oldani a házi segítségnyújtást, a házi ápolást számukra, és nem utolsósorban az intézményben való elhelyezést. Magyarkanizsán ez évek óta működik, falugondnoki szolgálattal is rendelkezünk. Úgy látom, az elmúlt időszakban nem növekedett azoknak a száma, akik intézménybe szeretnének költözni. Minden évben történik az országban három-négy ilyen tematikai tanácskozás, és mivel itt jelen van a tartományi és köztársasági politikum bizonyos hányada, okot ad a bizakodásra, hogy arra törekszenek majd, hogy minél több anyagi juttatást lobbizzanak ki az idősgondozásra.
A konferencián jelen volt többek között Predrag Vuletić tartományi szociálpolitikai, demográfiai és nemi egyenjogúsági titkár, Tatijana Grnčarski, a Tartományi Szociális Védelmi Intézet igazgatónője, Brankica Janković jogegyenlőség-védelmi biztos, valamint magyarországi, moholi, szabadkai, montenegrói, belgrádi, Banja Luka-i, kruševaci, verseci és niši szakemberek is, akik ez alkalommal mind-mind arról tanácskoztak, hogyan lehetne még többet tenni az idősekért. Az intézmények vezetői bemutatták az általuk irányított idősotthont, míg a többiek komoly szakmai kérdések kifejtésével előadásaikban talán hozzásegítették egymást a még jobb munkavégzéshez, ami az idősek javát szolgálhatja.
