Kedden délelőtt az oromi helyi közösséghez tartozó, Velebithez közeli Bicskei útra látogatott a magyarkanizsai polgármester, hogy támogatásáról biztosítsa az ott élőket, akik a kőolajfuratok között élnek.
Fotó: Puskás Károly
Közel két hete, hogy az egyik helyi termelő, Bicskei Péter 3000 négyzetméteres földterületén a kellő időben nem kiürített olajkádak megteltek, és a kőolaj a földre ömlött. A károsult elmondta, az ivóvizüket is féltették, azonfelül, hogy a földet szennyezés érte, továbbá zavaró a zaj, amit a munkagépek okoznak, meg a tönkretett utak is gondot okoznak.
Fejsztámer Róbert polgármester, miután hosszasan elbeszélgetett a környékbeli gazdákkal, lapunknak nyilatkozva elmondta:
– Március 16-án kértük a tartományi szerveket, hogy készítsenek talaj- és vízvizsgálatot, hogy megbizonyosodjunk arról, meddig szivárgott le az a kőolaj, ami kiömlött a szántóföldre. A vízanalízis már megérkezett, és kimutatták, hogy szerencsére az ivóvizet nem szennyezte a kőolaj. A földanalízis kapcsán még nem érkeztek meg az eredmények, ám látható szabad szemmel is, hogy a talaj felszínén még mindig van olaj, amit a NIS munkásainak még nem sikerült teljes mértékben eltávolítaniuk. Pénteken találkozom a regionális igazgatóval, és nagyon remélem, hogy miként eddig, most is sikerül szót értenünk, és meg tudjuk vizsgálni, hogy milyen feladatot kell a NIS-nek elvégeznie. A környéken lakók tudják, hogy a NIS milyen rohammunkában végzi a kőolaj-kitermelést és a kutak építését, ami látszódik az infrastruktúrán, nemcsak a földes, hanem az aszfaltutakon is. Ez is téma lesz a találkozónkon, amikor remélhetően választ is kapunk arra, hogy milyen formában és főleg mikor tervezik az utak rendbetételét.
A polgármester kiemelte, hogy azt szeretné, ha a tanyavilágban élőknek is nyugodt életkörülményeik lennének, és nem azon kellene izgulniuk, hogy a föld, amiben élelmiszert termelnek, vagy a víz, amit ők vagy az állataik isznak, tiszta-e, vagy fertőzött. Éppen ezért tartja fontosnak egy olyan korrekt megállapodás megkötését, mely hosszú távon tudja rendezni ezeket a problémákat.
– Remélem, hogy a mostani esetben sikerül teljesen megtisztítani a földterületet, hosszú távon pedig az úthálózati munkákra gondolok, hiszen a NIS a nagy munkagépeivel tönkreteszi az utakat. Érthető, hogy ők nem akarják minden hónapban vagy háromhavonta fölújítani ezeket az utakat, miközben rohamtempóban újabb kutakat fúrnak, a munkagépeik pedig újra és újra tönkreteszik az úthálózatot, azoknak azonban, akik ezen a környéken laknak, nem mindegy, hogy mikor történik meg a felújítás. A laboratóriumi vizsgálat során kiderült, hogy kőolajjal nem, de baktériumokkal szennyezett a víz. A vízművek segítségével a tanyavilág embereinek ebben is a segítségére leszünk, hogy fúrott kútjaikat a megfelelő módon karbantartsák és kitisztítsák.
A kőolajjáradék a községben öt évvel ezelőtt 320 millió dinárt tett ki, most a 100 milliót alig éri el ez az összeg.
– Hogy az önkormányzat mit szeretne, az egyik oldala az éremnek, amit pedig az országos szerződések és a kőolajárak diktálnak, az már egy másik kérdés. Kijelenthetem azonban, hogy mindenképp harcolni fogunk a kőolajjáradék növeléséért, sajnos akár a kormányhoz, akár a minisztériumhoz fordulunk, falakba ütközünk. Ezért más módon próbálkozunk: ha nem tudunk közvetlen támogatáshoz jutni, akkor legalább megpróbálunk egyezkedni a kőolajtársasággal, hogy végezzék el ők azokat a beruházásokat, amelyeket egyébként a kőolajjáradékból mi tudnánk megcsinálni – hangsúlyozta Fejsztámer Róbert magyarkanizsai polgármester.
A környéken élők azt szeretnék, ha a vállalat dolgozói a köztársasági munka- és természetvédelmi törvényeket betartva dolgoznának, ha már muszáj ráengedni őket a földjeikre. Azt az ígéretet pedig kielégítőnek tartják, miszerint a vízművek dolgozói segítenek a csővezetékek kitisztításában.
