A Zentai Művésztelep szervezőinek fejében tavaly született meg az az elképzelés, hogy visszanyúlnak az 1952 óta működő rendezvény egyes jelentős mozzanataihoz. Akkor az 1969–1971 között működő Erőt Kölcsönző csoport tagjait hívták meg, azzal, hogy ők is invitáljanak meg egy-egy fiatal művészt, és a közös alkotás jegyében próbálják felidézni Ács József egykori elképzelését a művészet lényegéről. Az ezen a műhelyen, illetve régebben született munkákból idén augusztusban a Zentai Alkotóházban kiállítás nyílt Erőt Kölcsönzők címmel.
Ebből mutatunk most egy kis ízelítőt, egyúttal felkerestük Szarka Mándity Krisztinát, a zentai Városi Múzeum művészettörténészét és muzeológusát, a művésztelep egyik ötletgazdáját és szervezőjét, hogy meséljen nekünk az eredeti csoport jelentőségéről, illetve a tavalyi műhelymunka sikerességéről.
Mesélj a Zentai Művésztelepen belül működő Erőt Kölcsönző csoport megalakulásáról és működéséről!
– Ahogyan a Zentai Művésztelep megalapításának ötlete, úgy az ott alkotók Erőt Kölcsönző nevű csoportosulásának gondolata is Ács József nevéhez fűződik. Elképzelése szerint a művésznek az „élet jelenségeire” kell reflektálnia, amely reagálásnak legtökéletesebb formája szerinte a közös alkotás. A csoport 1969-től működött Ács József, Baráth Ferenc, Benes József, Kapitány László, Maurits Ferenc, Markulik József és Petrik Pál társulásával. Később néhányan kiváltak, Csernik Attila pedig bekapcsolódott a közös alkotói folyamatokba. Az Erőt Kölcsönző csoport elnevezés az 1971-es művésztelepi kiállításon jelenik meg először, de a következő évben már meg is szűnik ez a kezdeményezés.
Hogyan sikerült tavaly feleleveníteni a csoport munkáját a művésztelepen? Miért tartod ezt fontosnak?
– A művésztelep történetét kutatva érdekes megfigyelni, hogy miféle kezdeményezések, milyen csúcs- vagy mélypontok voltak a kezdetektől egészen máig. Az Erőt Kölcsönző csoportról viszonylag keveset olvashatunk, és előfordulnak pontatlanságok, már az elnevezést illetően is. Fontosnak tartottam tehát, hogy a leginkább érintetteket kérdezzem meg erről, hiszen az ő visszaemlékezéseik – akkor is, ha szubjektív gondolatok – bizonyosan segíteni tudják az 1969–1971 között működő csoport pontosabb és alaposabb megismerését.
Az elkészült munkákról mit fontos tudni? Különös tekintettel az idén nyáron az alkotóházban kiállított anyagra.
– Az Erőt Kölcsönzők című tárlaton látható alkotások közül nem mindegyik a tavalyi művésztelepen készült, és nem is kizárólag az EK csoportot bemutató kiállításról van szó. A címben szereplő többes szám is ezzel magyarázható. A 2017-es művésztelepre Baráth Ferenc, Benes József, Csernik Attila és Maurits Ferenc kapott meghívót, ugyanakkor arra kértük őket, hogy hívjanak el magukkal egy-egy alkotótársat, akinek vagy akitől örömmel kölcsönöznének erőt. Sagmeister Laura Benes József, Tóth Klaudia Csernik Attila, Dancsó Andrea pedig Maurits Ferenc meghívását elfogadva érkezett Zentára. Az EK csoportot a művésztelepen végül egyedül Csernik Attila képviselte, az elkészített munkájáról pedig szó szerint leolvasható annak története, hiszen a dátum, a helyszín mellett a tagok neve is megjelenik a képen. Izgalmas és jelentős mozzanat a tárlatból, hogy az említett mű születésének pillanatát is láthattuk Dancsó Andrea fotóján. Maurits Ferenc Finis című digitális nyomatai szerepeltek a kiállításon, amelyeket Böndör Pál 2017-ben megjelent azonos című kötetéhez készített. A korábbi alkotásoknak is fontos szerepük van a tárlaton, ilyen például a Tisza című monumentális grafika. Ez a mű jeleníti meg leginkább a csoport alkotásról vallott gondolatát, fentebb említett célkitűzéseit, mivel ez a több részletből álló, mégis egységes, közös mű az 1970-es árvízre reagál. Benes József 1960-as Mákos című képét Sagmeister Laura Erőt Kölcsönzők – Forrás című triptichonja mellett láthatta a közönség. Ez a mozzanat, illetve analógia pedig a 2017-es művésztelep egyik gondolatát tükrözi, mégpedig hogy az alkotói erő kölcsönzése megvalósulhat közös térben és időben, de azon túl is.
