Negyvenévnyi tapasztalattal és kitartó munkával a háta mögött jelenleg nem derűlátó Bábinszki József adorjáni zöldségtermesztő.
Bábinszki József negyven éve termeli a zöldségféléket (Jenei Klementina felvétele)
Azt meséli, a múlt hónapban vissza kellett dolgozni a salátát a földbe, mert nem volt kinek eladni. A hatalmas befektetéssel járó ágazat nem mindig a legszebb arcát mutatja, mert bár az időjárás viszontagságainak nincsenek kitéve, mivel melegágyban nőnek a palánták, az értékesítés azonban nem egyszerű feladat. A járványhelyzet ideje alatt pedig még inkább érezhető volt, hogy semmit sem szabad készpénznek venni, mert akármikor jöhet egy váratlan fordulat, ami áthúzza a számításokat. A tapasztalt gazda évtizedek óta ismerős a környékbelieknek, sőt már nemcsak ő, hanem a lánya is, aki szintén kiveszi részét a munkából, és a piacokon is régi, megbízható árusokként tartják őket számon. Utánpótlásból sincs hiány, hiszen adorjáni látogatásunkkor a két fiúunoka is serényen tevékenykedett a melegágy mellett. Dániel és Igor fiatal koruk ellenére felnőtteket megszégyenítő módon ügyeskedtek, amihez a nagytatától kezdve az egész család szolgáltatta a jó példát, ami ebben az esetben ragadós is volt.
A magyarkanizsai piacon Mónika mutatta meg, hogy mi mindent árulnak: paprikát, paradicsomot, uborkát, salátát, hagymát, krumplit, a zöldségfélék sokaságát. Emellett paradicsomlevet, savanyúságot és palántákat is láttunk a standjukon, a környéken a legszebbeket, amelyek egészen biztosan bő termést hoznak majd.
– Az árak a megszokottakhoz hasonlóan alakulnak, viszont a piaci forgalom most kezd fellendülni, és a múlt évhez viszonyítva talán kicsit jobb is. A palánták közül a paprika és a paradicsom fogy most a leginkább – mondta Mónika, aki nemcsak a községben értékesít, hanem távolabbra is elmegy, mert keresik is őket. Persze azért is termelnek, hogy minél több fogyjon, ennek pedig a piacozás régi szokásokhoz visszanyúló formája az egyik legjobb és legcélravezetőbb, hiszen így első kézből juthat el a friss áru a termelőtől a vásárlóhoz. Természetesen nagyban is szállítanak üzletláncoknak és éttermeknek, mégis ragaszkodnak a piacozáshoz is, hiszen a kettő kiválóan kiegészíti egymást, mivel nyilvánvalóan az örökölt és jól bejáródott rendszer és gondolkodás továbbvitele is mérvadó tényező.
Adorjáni házuknál már messziről jelzik a nagy fóliák, a banános dobozok és a gépek meg az ott serénykedők jelenléte, hogy itt bizony kemény munka folyik. József már negyven éve töretlenül dolgozik, adja át tudását – most már az unokáknak is. A mezőgazdaságban tevékenykedőknek nem mindig fenékig tejfel az életük, sokféle tényezőnek ki vannak szolgáltatva, emellett igen nehéz munka is az övéké, akik nélkül valamennyiünknek felkopna az álla. József most nem a legelégedettebb, mégis dolgozik, annak ellenére is, hogy a körülmények nem a legjobbak.
– Negyven éve hobbiszinten kezdtem el kertészkedni, a munkahelyem mellett ezt is csináltam. Akkoriban nagyon jövedelmező volt, így szépen, lassan fejlesztettük a gazdaságunkat. Most azonban már tíz éve, hogy egy helyben topogunk. Fenn tudjuk tartani magunkat, mínuszba nem mentünk, de nem is volt hasznunk. Az idei év és a vírus nagyon padlóra küldött minket, mert a fóliáink nagy része salátával volt beültetve. A harmincötezerből ötezer fej salátát tudtunk eladni, harmincezret vissza kellett dolgozni a földbe. Rengeteg munkaóra ment kárba, a többiről nem is beszélve. Már május van, és jövedelmünk szinte semmi, csak kiadás. Késtünk a primőráruval is. De minden termelő ilyen helyzetben van – magyarázta a gazda.
A háromhajós, három méter magas, nyitott oldalfalú fóliák mintegy egyholdnyi termőterületet foglalnak el. Most paprika, paradicsom, káposzta meg uborka növekszik bennük, ugyanakkor szabadföldön is termelnek. A korszerű berendezésnek és a minőségi magoknak köszönhetően a terméssel nincs különösebb baj, az értékesítéssel viszont annál inkább.
– A vevőkörünk már kialakult, a községbeli falvakban mindenhol jelen vagyunk, sőt Adára, Szabadkára is megyünk, mindemellett nagyban is szoktunk eladni. Nagyon nagy hátrányunk lett abból, hogy késleltetett bennünket a kialakult helyzet a primőráru értékesítésében. Amit jó áron el tudtunk volna adni, abból most szinte kiestünk. Mire nálam rendesen lesz paprika, az árak le fognak esni, de félek attól is, ha újra visszatérne a vírus, akkor az aztán semmi jót nem hozna magával – mondta Bábinszki József, aki dolgos ember lévén nem panaszkodik, csak feketén-fehéren elmondja, milyen is jelenleg a helyzet. Attól függetlenül mindannyian teszik a dolgukat, azt hangsúlyozva, hogy az évtizedek alatt kialakult vevőkör azért tér vissza hozzájuk, mert tudják, hogy jó minőségű, hibridpalántát vehetnek náluk. A nyáron megmaradt felesleget, amit végképp nem tudnak értékesíteni, leleményes emberek lévén hűtőkamrába teszik, savanyúságot, paradicsomlevet főznek belőle, így télen-nyáron van munka és eladnivaló, csak legyen rá kereslet!
