Nehéz eldönteni a TSC labdarúgócsapata kapcsán, hogy az idei eredményei vagy a szervezettsége, vezetése a jobb. A gépezet olajozottan működik, por nem kerülhet bele, s míg a szakmai részben Palágyi Szabolcs igazgató és Szabó Zoltán vezetőedző a karmester, a háttérben Zsemberi János elnök a legfőbb dirigens, aki a „zenekar” minden egyes rezdülését kíséri, ráadásul olyan jól, hogy a társaság már a nemzetközi porondon is bemutatkozhat. A múlt héten a vezetőedző mondta el meglátásait, most pedig lássuk, Zsemberi miként tekint a mögöttünk álló idényre és az előttük álló feladatokra.
Nem győzzük azt hangoztatni, hogy a TSC történelmi idényt jegyzett, mert Szerbia focitörténetében biztos nem, de még a Nagy-Jugoszláviában sem volt olyan, hogy egy újonc megszorongatja a „nagyokat”. A közvélemény maradéktalanul elégedett a teljesítményetekkel. Elnökként hogyan ítéled meg a szezont?
– Ha már a nagy klubokat emlegeted, régebben Árok Feri bácsi csinált érdekes táblázatokat. Én nem csináltam ilyet, de ha az előttünk végzett klubokkal játszott mérkőzéseket elemeznénk, nyilván mi lennénk az elsők. A C. zvezdával egy győzelem és egy döntetlen, a Partizannal két döntetlen, a Vojvodinával pedig szintén egy győzelem és egy döntetlen a mérlegünk. A körbeveréseket tekintetbe véve nagyon valószínű, hogy nem negyedikek lennénk. Az idénnyel tehát én is maximálisan elégedett vagyok, szerintem nagyszerű eredményt értünk el, még akkor is, ha egy kicsit magasra tettük a lécet. Attól egy kicsit félek, hogy ez a fajta teljesítmény már elvárás lesz tőlünk a jövőben, de nem lehet garanciát adni arra vonatkozóan, hogy minden évünk ilyen jól sikerül majd. Persze, igyekezni fogunk, mert az összeállt csapat egy igazán családias, jó hangulatú gárda, minden szinten kiváló csapatmunkával. Ezek a dolgok a jövőben is biztosan harmóniában működnek majd, már ami a klubvezetést illeti. Ami a csapatot illeti, nos, az változni fog, lesznek olyan játékosok, akik elmennek, s érkezők is lesznek. Most komoly fiatalítást tervezünk, de nem feltétlenül azért, mert kiárusítást tervezünk. Egyszerűen fiatalítani akarunk, lehetőség szerint válogatott játékosoknak esélyt adni, s egyre ütőképesebb csapatot kialakítani.
Ennek és az Európa-ligának is van anyagi vonzata. Feltételezem, hogy nincsenek azért megalomán ötletek, de errefelé kevesen tudják, mit is jelent egy szuperligás szint. Van rá keret?
– Ami a terheket illeti, itt is meg kell találni az egyensúlyt. Az idős játékosok többe kerülnek, nagyobb fizetést kell nekik adni, viszont kellő tapasztalatuk van, s már nem akarnak sehova se menni, mert nem piacképesek, nehezen tudjuk őket eladni. Nyugodtságukkal ugyanakkor kellő stabilitást adnak a csapatnak, tehát mindenképp szükségünk van rájuk. A fiatalabbak kisebb fizetéssel vannak, de nagyobb a piaci értékük, ezért nehezebben megtarthatóak. Őket kell tehát a csapatba összekomponálni, a fiataloknak lehetőség szerint minél több teret adni, s végül pénzt csinálni ebből.
A TSC is tehát arra törekszik, hogy olyan vállalkozás legyen, amely pénzt hoz.
– Klubelnökként úgy nézek az egészre, mint egy vállalkozásra, mert ezen a téren is van tapasztalatom. Az igazgatónknak és az edzőnknek kell erre másként néznie, a szakma felügyelete az ő dolguk. Nekem az a feladatom, hogy ezt a „vállalkozást” pár éven belül pozitív nullára hozzam.
Topolyán, sőt Vajdaság egész magyarlakta területén már nagyon várják a TSC európai bemutatkozását. Ezzel kapcsolatban azonban vannak kérdőjelek, például az, hogy szerencsés esetben hol játsszátok majd ezeket a meccseket, a zentai stadion alkalmas-e erre?
– A zentai stadionban igen komoly beruházások történtek, aminek az értéke meghaladja az 1 millió eurót. Eleinte ez egy kicsit túlzásnak tűnt, de a helyzet megkövetelte, mert például amikor az öltözőket kezdtük el renoválni, kiderült, hogy új csatornahálózat, vízvezeték és kábelezés kell. Illemhelyeket, új lelátót építettünk, reflektorokat szereltünk fel, és a parkolókat is kialakítottuk. Sok minden nélkül tudtunk volna Szuperligát játszani, de ezekkel a feltételekkel ezen a szinten is már a jobb csapatok közé tartozunk. A befektetés viszont bejött, mert például a Spartacus is játszott Európa-ligás selejtezőt, de egyet sem tudott megtartani a szabadkai stadionban, hanem Újvidékre kellett menniük. Zentán itt volt az UEFA bizottsága, s két fordulót jóváhagyott a zentai stadionban. A beruházás máris megérte, de tudni kell, hogy a koronavírus miatt az első három kör egyfordulós lesz, s a helyszínről sorsolással döntenek. Lehet tehát, hogy az első két forduló Zentán lesz, de az is megtörténhet, hogy vendégek leszünk.
Ezek után logikus kérdés: hogy áll a topolyai stadion építése, hol lesznek a ligás meccsek?
– Épül, de a következő bajnokságra nem készül el. Az átadást a következő idény végére tervezzük, s akkor már átköltözik a csapat. Nagyon modern létesítmény lesz, messze a legmodernebb Szerbiában. Ezzel egy kicsit távolabb kerülünk a Tisza mentétől, de érdemes lesz Topolyára látogatni, mert hasonlót a közelben nem lehet majd látni. A zentai stadiont sem kell félteni, mert a magyarkanizsai női csapat is felkerült a Szuperligába, s Zentán játsszák majd a meccseket, de a szabadkai stadiont is le akarják bontani, így azt is el tudom képzelni, hogy a Spartacus férfi- és női csapata is Zentán szerepel majd. Zenta mindenképpen megmarad a B bázisunknak.
Egy kicsit visszakanyarodva az Európa-ligához. Gyengébb vagy erősebb csapat lenne a jobb?
– Az 1. fordulóban gyengébb csapatot szeretnénk, tovább akarunk jutni, s ha már ki kell esni, akkor inkább egy erősebb csapat ellen. Én azonban hiszek a fiúkban, venni szeretnénk az első akadályt, aztán meg akár a Milan, a Villarreal vagy épp a Tottenham is jöhet!
A Szuperligában a zentai stadion bevehetetlen bástyának bizonyult a lezajlott idényben. Az új játékosokkal is így lesz ez?
– Úgy válogatjuk a játékosokat, hogy azok jönnek majd, akikre szükségünk van, nem azok, akiket kínálnak. Pontosan tudjuk, mit szeretnénk, ezért olyan játékosokat verbuválunk, akiket be tudunk építeni a csapatba. Balázs Bojan már szinte biztos, hogy kezdő lesz, de a többiek is kóstolgatják a felnőttmezőnyt.
A csapat végigdübörgött a ligán, épül az új stadion… Milyen szemmel néznek minderre Belgrádban?
– Számomra meglepetés és kellemes tény, hogy jól fogadták. Sokan úgy tartják, hogy a TSC valamilyen szinten a szerb labdarúgás megmentője, hiszen újdonságot hoztunk, s megmutattuk, hogy ilyen hozzáállással és jólszervezettséggel példamutatók lehetünk. Sok olyan csapat van – akár fővárosi is –, amely bejutott a Szuperligába, de ott csak vegetál. Agilis hozzáállásunknak köszönhetően mi viszont jó eredményt értünk el, így már sok belgrádi kolléga nekünk szurkol.
Néhány szót az akadémiáról. Rendezettek a viszonyok, az út ki van jelölve, kéttucatnyi alközponttal dolgoztok Vajdaságban. Mikorra várható, hogy ezekből a közegekből jó, komoly szintű fiatalok kerüljenek ki, akik a TSC-nek legalább a felét képeznék?
– Ehhez 5–10 év szükséges, bár nehéz ezt megmondani. Egy biztos: emelkedett a környékbeli foci szintje, s az is biztos, hosszú távon valóban az lenne a jó, hogy a TSC gerincét itteni játékosok képeznék. Ha viszont mi minden évben Európa-ligát szeretnénk játszani, az nem biztos, hogy kompromisszumokat tűr majd meg. A feltételek javulásával viszont egyre több fiatal kap majd lehetőséget, a csapatok szintet léphetnek. Erre nagyon odafigyelünk, aminek bizonyítéka az is, hogy az akadémiára új koordinátort szerződtettünk, aki előtte a Diósgyőrben és a Székelyföldön dolgozott, s a feladata az lesz, hogy az alközpontokra, az ott folyó munkára figyeljen, mert megalkuvás nélkül akarjuk még az edzőket is képezni.
