Amikor 2018-ban a Virtuózok akkori korcsoportgyőztese lett a horgosi származású Balázs-Piri Soma, az egész délvidéki régió egy emberként összekapaszkodva volt rá büszke. Nem csoda, hiszen a kisfiú, aki nyolc és fél évesen ült először zongorához, a magyarkanizsai Zeneiskolában kezdte tanulmányait. Azóta felfelé ívelő pályáját követhetjük nyomon. Most már Szegeden él családjával és ott is tanul. A Király König Péter Zeneiskolában folytat zongoratanulmányokat, de joggal érezhetjük a mi művészünknek, akiről bármerre is vigye az élet és a karrierlehetőség, mindig örömmel hallunk. És bizony azóta is van mit olvasni és hallani, látni róla. Csupa-csupa jó híreket! 2019-ben miniszteri dicséretben részesült és ő lett Szeged Ifjú Tehetsége, 2020-ban pedig Boros Misi oldalán a Magyar Klasszikus Zene Ifjú Nagykövetévé választották. És ez nem minden! Az MVM Zrt. minden évben a tíz legkiemelkedőbb, harminc év alatti fiatalt részesíti támogatásban mintegy kétmillió forintos díjazással és hatalmas elismeréssel. Soma novemberben vehette át a Junior Prima Díjat a magyar zeneművészet kategóriában.
Gratulálunk a legújabb díjhoz! Van innen még hova fejlődni, sikereket elérni?
– Köszönöm szépen, nagyon jólesik, hogy otthonról figyelik a pályámat és továbbra is velem együtt örülnek a sikereimnek. Igen, még a pályám elején vagyok és van hová fejlődni, remélem, nem állok meg itt. Az igazi, nagy világversenyek majd csak ezután következnek, melyeket felnőtt zongoristák számára rendeznek.
Ez a díj, de az összes többi is nagy elégedettségre és örömre ad okot, ünnepek az életedben. Mennyire szereted az ünnepeket? Előttünk a karácsony, hogy ünnepel egy már világhírű zongoravirtuóz?
– A karácsonyban az a legjobb, hogy ilyenkor együtt van a család. A szentestét általában szűk családi körben, szüleimmel és testvéreimmel töltjük, ez az este nagyon bensőségesen, meghitten telik. Másnap a karácsony napi ebédre már csatlakoznak hozzánk a nagyszülők Horgosról, a nagynéni és a nagybácsi pedig Bécsből. Ebben az a szép, hogy mindannyian együtt vagyunk, ez így nem sokszor fordul elő egy évben. Ebéd után estig beszélgetünk, zenélgetünk – már a 7 éves húgom is bekapcsolódik a hárfával, társasjátékozunk.
Mi volt a legkedvesebb ajándék, amit valaha kaptál?
– Kettőt emelnék ki: még Horgoson laktunk, amikor a bátyámmal közös ajándékot kaptunk, egy elektromos Yamaha zongorát, a másik pedig, nem meglepő módon, az első nagy zongorám, amit négy évvel később kaptam karácsonyra, már Szegeden. Persze, ha nem lett volna éppen karácsony, akkor is be kellett volna szerezni, mert már nagyon megérett az idő, hogy „igazi” zongorán játsszak. De így a szüleim egyben a karácsonyi ajándékot is megoldották.
Mindennap kell gyakorolni, nem kivételek ez alól az ünnepek sem, vagy ilyenkor az is pihenőpályán van? Egyáltalán az munka számodra vagy kikapcsolódás?
– Nem tudom, mikor volt olyan napom utoljára, hogy ne ültem volna le a zongora mellé. Az persze nagyon változó, hogy mennyit gyakorlok, de az évek alatt a napi átlagos óraszám folyamatosan nőtt: a kezdetek kezdetén talán 10–20 perc volt a napi „adag”, de akkoriban még az is előfordult, hogy napokig hozzá sem nyúltam a hangszerhez. Mára a napi penzum 4–5 óra, de egy-egy nagyobb koncert után engedélyezek magamnak egy lazább napot. Ha meg éppen egy új darabot tanulok, akkor annyira hajt a vágy, hogy megtanuljam, hogy szinte fel sem kelek a zongora mellől. Karácsonykor is fogok játszani, bár az nem a gyakorlásról fog szólni, ilyenkor inkább olyan kívánságműsor jelleggel zongorázom. Hogy munka-e vagy kikapcsolódás? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy néha nem esik nehezemre leülni a hangszer elé, de ez együtt jár a zongorázással. Van, amikor nagy kedvem van hozzá, van, amikor nem sok, de gyakorolni kell, másképpen nem lesz jó a darab. Ezt igazából magam miatt is teszem, mert utána nekem jó érzés, ha tudom, hogy felkészülten állok a színpadra.
A zenészek számára az ünnepek a legnagyobb munkalehetőségek. Amint láthatjuk, a te koncertjeid is sorjáznak még az évben. Hol lépsz még fel, az újév se lesz az önfeledt szórakozásé?
– Pár nap múlva utazom Dubaiba, nagy lehetőséget kaptunk zenésztársaimmal, hogy a világkiállítás legnagyobb szabadtéri színpadán léphetünk majd fel, onnan december 21-én jövök haza, és ezzel zárom az idei „évadot”. Szilveszterkor baráti társaságban, bulizással várjuk együtt az újévet.
Mennyire érzed magadon szakmai téren a változást? Ez hogy mutatkozik meg a repertoárban?
– Ez a kérdés nagyon tetszik, elgondolkodtató. A változás, a fejlődés több síkon, egymással szinte párhuzamosan történik. Érezhető módon rövidül pl. a tanulási idő, egyre jobban megy a blattolás (ismeretlen kottából azonnali lejátszás), virtuóz részleteket egyre könnyedebben játszok le. Zeneelméleti tanulmányokból kifolyólag mélyebben átlátom a mű zenei szerkezetét, ezzel, mint egy megoldó kulccsal könnyebben „nyitom fel” a darabokat. Minél több művet játszom egy bizonyos szerzőtől, pl. Chopintől vagy Liszttől, annál közelebb érzem magam egy-egy új darabjukhoz, ezáltal még jobban tudom tolmácsolni, amit sok-sok évvel ezelőtt belekódoltak a kottába. Természetesen a repertoárom folyamatosan bővül, a nagy zongoraversenyek mellett sok Chopin-, Liszt-, Beethoven-, Mozart-, Debussy- és Bach-szólódarabom is van. De szerencsére a zeneirodalom olyan óriási, hogy még be sem fejezem az aktuálisan tanult darabot, már vágyakozom a következőre.
Az utóbb egy-két évben merre volt jelentős koncerted? Itthon, otthon, külföldön?
– Londonban meghatározó élmény volt az Egyesült Királyság legrégebbi és legismertebb kamarazenekarával koncertet adni, Dohában Boros Misivel adhattunk koncertet egy álomszép operaházban, de az idei győri Hálakoncertet nehéz lenne felülmúlni: Győr főterén, több ezer ember előtt, Plácido Domingo meghívására vendégfellépőként játszhattam a jótékonysági koncerten, mellyel az egészségügyi dolgozóknak mondtunk köszönetet az áldozatos munkájukért ebben a nehéz időszakban.
Mi az itthon és az otthon számodra? Horgos, Magyarkanizsa milyen szerepet töltenek be az életedben?
– A közismert párbeszéd a határőr és az utas között: „Hol volt?” „Otthon.” „Hova megy?” „Haza.” nekem is megvan. De becsületesen bevallom, mostanában ritkán jutok „haza”, azaz Horgosra. Leginkább a nagyszülőkhöz megyek, nincs is annál jobb, mint egy ebéd a mamáéknál. De bármikor megyek végig a falu központján, mindig belesek a zeneiskola kapuján, megsimogatom a szememmel a régi házunkat és a régi iskolámat. Ilyenkor mindig elborítanak a gyönyörű gyerekkor emlékei.
Milyen híreségekkel találkoztál, milyen hatással voltak rád?
Hihetetlen élmény volt minden egyes találkozás! Nagyon sok ismert emberrel volt szerencsém találkozni, zenészekkel, színészekkel, műsorvezetőkkel. Voltak, akikkel csak egy-egy fellépés kapcsán a backstage-ben, az öltözőben találkoztam, beszélgettem. És van, akikkel már barátsággá szövődött az ismeretség. Miklósa Erika operaénekesnőt emelném ki, aki a kezdetektől fogva támogatott és azóta is jó barátságot ápolunk, és persze a mentoromat, a Liszt- és Kossuth-díjas zongoraművészt, Bogányi Gergelyt. Egy koncertnek köszönhetően 2019-ben, szűk körben együtt vacsorázhattam Orbán Viktor miniszterelnök úrral, akivel pl. a zenéről, sportról, külhoni magyarságról beszélgethettem barátságos légkörben. Ha külföldi ismert embert kell megneveznem, az természetesen Maestro Plácido Domingo. Vele New Yorkban találkoztam először, azóta már többször léphettem fel vele együtt, ami pedig még most is hihetetlen, eljött hozzánk és itt gyakoroltunk a nappalinkban, ő vezényelt és énekelte a zenekari részt, én zongoráztam. Általa ismertem meg és dolgoztam többször együtt Eugene Kohnnal, a Grammy díjas karmesterrel. A legtöbb általam ismert híres embernek nagyon jól érzékelhető karizmája van, nagyon jó a társaságukban lenni, feltöltik a körülöttük lévőket.
A visszajelzés mindig kell. Ha nagy művészektől kapom meg, az igazán értékes dolog, hitet ad, hogy jó úton vagyok és hatalmas motivációt ad a folytatáshoz.
Plácido Domingo világhírű operaénekessel együtt léptél színpadra, de az ő nevéhez köthető még valami, ami talán nagyon jelentős lehet az életedben, igaz?
– Igen, előbb említettem, hogy a Maestróval többször is volt szerencsém fellépni. Az egyik közös koncert alkalmával nem kértem fellépési díjat, mondván, nekem óriási lehetőség Plácido Domingoval egy színpadon állni. A koncert után kaptam egy levelet tőle, hogy nagyon hisz a tehetségemben és hogy átutalt a bankszámlámra egy jelentős összeget, amivel a karrieremet szeretné támogatni. Ebből és a Virtuózok tehetségkutató verseny díjából sikerült egy komoly és értékes hangszert vásárolni, amin egyszerűen álom zongorázni.
Hogyan érintett a Junior Prima díj? Milyen volt a díjátadó? Mivel jár ez a díj?
– Nem tudtam róla, hogy jelöltek a díjra, ezért őszintén meglepődtem, amikor megtudtam. Strasbourgban pont egy próbán ültem, amikor a szüleim felhívtak, hogy óriási hírük van: megkaptam a Junior Prima díjat. Ez Magyarország legnagyobb presztízsű díja, amit fiatal zenész kaphat 30 éves kor alatt, ezért 17 évesen megkapni nagyon megtisztelő és hatalmas felelősség. A díj elsősorban egy szakmai elismerés. A Junior Prima díjas művész megnevezés már magában is sok új lehetőséget nyit meg, de pénzjutalommal is jár. Minden díjazott 2-2 millió forintot kapott a díj mellé. Mindenki választhatott egy kedvenc kottarészletet, amit egy üvegművész belegravírozott a névre szóló üvegtáblákba. A díjátadó elegáns és felemelő volt, méltó a díjhoz. Nagy fehér, kör alakú terített asztaloknál ültünk, rajta mindenféle finomsággal. Még a névkártyára is kottasort nyomtattak, minden apró részlet az eseményre utalt. Minden díjazott két kísérőt hívhatott magával, a zsűri tagjai is jelen voltak, nagyszerű érzés volt találkozni velük, tudván azt, hogy ők szavazták meg a díjazottakat. A hivatalos díjátadó után kötetlenül beszélgettünk és meg is fogalmazódott egy ötlet: tartsunk majd a közeljövőben egy ún. after Junior Primát, azaz találkozzunk csak mi, a 10 díjazott valahol, ismerjük meg jobban egymást, beszélgessünk, bulizzunk együtt.
Követed-e a Virtuózok jelenlegi műsorát?
– Természetesen, pénteken közös családi program. A múltkori adásban közreműködőként is jelen voltam, mentorommal, Bogányi Gergellyel játszottunk 4 kezest.
Szerinted mi a jó zongorista ismérve?
– Sok jó zongoristát ismerünk, különbözőbbek már nem is lehetnének. De egy dolgot ki tudok emelni: az alázatot és ebből már majdnem minden következik. Persze a tehetség, a munkabírás és a szorgalom is elengedhetetlen.
Mikor láthatunk itthon a színpadon?
– Alakul egy szabadkai koncert, de nem ismerem még a részleteket. A Covid miatt minden bizonytalan.
Mik a terveid?
– Jövőre a salzburgi Mozarteum Zeneművészeti Egyetem zongora szakára felvételizem. Ha sikerül, akkor a gimnázium fennmaradó negyedik évét az egyetem első évével párhuzamosan, magántanulóként végzem majd el, így a mostani osztálytársaimmal együtt érettségizhetek és ballaghatok el.
