Visszatért a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ csütörtök esti filmklubja. Ezúttal két eseményre is sor került, mindkettőre a Mozdulj! Petőfi! programsorozat részeként. Az est vendége Deák-Sárosi László Herczeg Ferenc-díjas költő, filmesztéta volt, aki a 80 huszár című filmet elemezte, majd pedig az érdeklődők meg is tekinthették az alkotást. A 80 huszár az 1848/49-es eseményeket dolgozza fel, a Lenkey János kapitány által vezette huszárszázad történetét kísérve. A film 1978-ban jelent meg, Sára Sándor rendezte, főbb szerepekben pedig Dózsa Lászlót, Tordy Gézát, Madaras Józsefet, Cserhalmi Györgyöt, Juhász Jácintot és Oszter Sándort láthattuk.
Deák-Sárosi László a történelmi eseményekről, a film cselekményéről, illetve a fikciós feldolgozásáról, valamint az alkotás fogadtatásáról tartott előadást. Érdekességként azt is megtudhattuk, hogy Lenkeyről utcát neveztek el Szabadkán, amely mára az Ivan Goran Kovačić nevet viseli.
– A filmnek délvidéki vonatkozásai is vannak, hiszen a Lenkey huszárszázad itt harcolt 1848 nyarán, ezért is neveztek el róla utcát. A Petőfi-évhez is kapcsolódik, hiszen Petőfi Sándor igencsak lelkesen, versben üdvözölte Lenkey kapitányt és Württemberg huszárlegényeit, amikor hazatértek, illetve hazaszöktek Galíciából. A történészek közt viszonylag egyetértés van abban, hogy mi is történt. 1848 tavaszán, a márciusi sikeres forradalom után nem sokkal, érkezett egy levél a Galíciában állomásozó huszárokhoz. Elküldték nekik Petőfi Nemzeti dalát, és a 12 pontot is, amelyben az is áll, hogy rendeljék haza a külföldön (még ha a birodalom része is) állomásozó magyar katonákat. A levél és egyéb események hatására lázadás tört ki, elszabadultak az indulatok, a Lenkey huszárszázada pedig hazaszökött. A huszárlegények a tiszteket nem avatták be a szökési tervbe. Amikor a főhadnagy megtudta, megpróbálta őket lebeszélni, ezért megkötözték. Lenkeyt később utánuk küldték, hogy visszahívja őket, de nem így történt. A huszárok a két tiszttel együtt hazatértek, a lakosság pedig örömmel fogadta őket.
Deák-Sárosi László a VM4K-ban (Fotó: Lukács Melinda)
A film ettől eltér. A filmben a huszároknak nem sikerül hazatérniük, csak néhányuknak. A többiek életüket vesztik, köztük Lenkey is. A tragikus véget azzal magyarázzák, hogy később más területekről is voltak hazatérési kísérletek, amelyek sikertelenül végződtek. A másik ok az, hogy a Kádár-korszakban nem igazán lehetett a magyar katonákat hősiesen ábrázolni, ezt nem engedték meg. Ha meg is jelent a hősiesség, azt szinte kötelezően példamutató megtorlással kellett ellensúlyozni. A nézőkben, az emberekben mégis a hősiesség maradt meg. Ilyen szempontból melléfogott a régi rezsim. Ráadásul heroikus tett volt ez a huszárok részéről, akkor is az lett volna, ha a végén kivégzik őket.
A film forgatókönyvírói, Csoóri Sándor és Sára Sándor, megpróbáltak kompromisszumot kötni és úgy elmesélni ezt a története. Úgymond fél igazság lett belőle. Egyrészt nem szerencsés, hogy egy sikeres szökésnek bukás lett a végeredménye, de a film ennek ellenére sem szolgálta ki a pártot. Sára Sándorral kétszer is találkoztam, ő is azt mondta, hogy ez a hősiesség és cselekvés filmje, ez volt vele a szándékuk. Mindenképp izgalmas megtekinteni, kiváltképp történelmi és filmtörténeti szempontból, megfigyelve azt is, hogy mikor, milyen körülmények közt, milyen szabályok mentén készült – hallottuk Deák-Sárosi Lászlótól.
Jövő héten, csütörtökön, ismét várja a VM4K filmklubja az érdeklődőket, 19 órától a Lugossy László rendezésében készült Szirmok, virágok, koszorúk című 1985-ös filmet vetítik.
Nyitókép: Deák-Sárosi László a VM4K-ban (Fotó: Lukács Melinda)
