A Dobó Tihamér Képtárban csütörtökön este megnyílt Szalai Attila karikatúráiból az a kiállítás, melyre oly sokan voltak kíváncsiak. Egészen február 8-áig meg is tekinthető a megannyi hazai és külföldi közéleti személyről, hírességről készült rajza, melyek ha nem is lennének a karikaturista nevével ellátva, akkor is tudni lehetne a jellegzetes vonásokból, hogy ő készítette. Azt, hogy mitől Szalai Attilá-s egy karikatúra, szerényen és mosolyogva nem válaszolta meg, de nem is kell, hiszen a felismerhetőség épp elég jellemző.
– Gyerekként már rajzoltam, de a „professzionális időszámítást” 1995-ben kezdtem. Éreztem, hogy ki kell bontakoznom, és volt némi rajzkészségem, ami talán fejlődött azóta, meg ahogy egyik barátom mondta: szükség van némi élettapasztalatra. Harmincévesen úgy éreztem, ez meg is van, ami persze nem teljesen igaz – mesélte viccesen a karikaturista. – A mostani tárlat egészen más képi világ, mint amit akkoriban rajzoltam, de ez is egy folyamat része. A tárlaton olyan személyeket állítottam ki, akik igazán hatottak a pályafutásomra. Ezekre az emberekre mindig fölnéztem, igazi hősök számomra, attól függetlenül, hogy valaki író, rockzenész vagy olimpiai bajnok, nekik állítottam egy kis emlékművet a mostani kiállítással – magyarázta a művész, akitől azt is megérdeklődtük, hogy manapság milyen rajzokat készít. – Portréval foglalkozom leginkább, ebben találtam meg az igazi örömömet – tudtuk meg, mint ahogy azt is, hogy a nyomtatásban, hetilapokban megjelent rajzainak száma öt–hatezerre tehető. – Van egy pár igazi kedvenc: Puskás Ferenc, például, akivel személyesen is találkoztam, vagy épp Prince, akihez szintén eljutott a karikatúrám, és pozitív volt a visszajelzés, ebben is látok valamit, hogy vissza tudok valamit ajándékozni azoknak az embereknek, akiktől az egész életem folyamán kaptam valamit – mondta a kötettel rendelkező karikaturista, akinek legutóbbi kötete a Hét Nap gondozásában jelent meg, ahol elsődlegesen dolgozik, de például a Fricska galériájába is rajzol minden héten, melyekből két–háromszáz portré már ismét összegyűlt, amelyek talán kiadásra várnak. Kérdésünkre, hogy mely visszajelzésre emlékszik szívesen vissza, a következő választ kaptuk:
– Karácsony James Jánosnál, az LGT gitárosánál a mai napig a zongorája felett áll a nappalijában a rajz, amit neki ajándékoztam. Amikor gyakorol, vagy a barátainak játszik a zongoráján, velem néz farkasszemet. Mivel gyerekkorom óta nagy kedvencem, hatalmas megtiszteltetés, hogy a nappalijában van a rajzom, ami nagyon jólesik a szívemnek – mondta Szalai Attila, majd elárulta, hogy a portréknál a szemre koncentrál, hogy az legyen jó, és utána szépen kialakul a többi. De hogy mitől Szalai Attilá-s egy rajz?
– Nehéz ezt megmondani, mert akkor saját magam kellene dicsérni. Próbálom a karikatúrát és a művészi akvarelles portrékészítést ötvözni. A párvonalashoz is rakni még egy kis színezéket, egy kis lazaságot – nem mindig sikerül, de ez irányba próbálok fejlődni.
A kiállítást Agárdi Gábor nyitotta meg, aki elmondta többek között, hogy Szalai esetében nincs szükség kép alatti magyarázatra, semmilyen szövegre. Ez mindent elmond.
Aki pedig gyönyörködni szeretne a kiállításban, Magyarkanizsán a galériában megteheti minden munkanapon február 8-ig, hétfőn, kedden, szerdán délelőtt, csütörtökön és pénteken délután.
Nyitókép: A megnyitón személyes történetek is elhangzottak (Fotó: Puskás Károly)
