A Hagyományok Háza vajdasági hálózata a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel karöltve népi kézművestábort tart Horgoson. A tábor elsődleges célja az alkotás, a népi mesterségek tudásátadása, az alapok elsajátítása és a meglévő tudás bővítése. A jelenlévők a tábori foglalkozásokon megismerkedhetnek a szövéssel, a gyékényfonással és -szövéssel, a nemezeléssel, a növényi festéssel, a kovácsmesterséggel, a bőrművességgel, valamint a viseletkészítéssel és ruhatervezéssel is. A tábornak a horgosi Domus Pacis lelkigyakorlatos és közösségi ház ad otthont július 30-tól augusztus 6-ig.
Kovács Nádi Karolina szervező elmondta, hogy a Hagyományok Háza vajdasági hálózata és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet közösen már második alkalommal szervezte meg ezt a népi kézművestábort.
– Ide mindenki azért jön, hogy elmélyüljön az alkotási folyamatban, és hogy csodásabbnál csodásabb tárgyakkal térjen haza. A résztvevők elleshetnek egy-egy régi mesterséget. Jelenleg a kovácsmesterség, a bőrművesség és a viseletkészítés zajlik. A tábor első része július 30-án kezdődött és augusztus 2-ig tartott. Az első turnusban az oktatók Nagy Mari textilművész, a népművészet mestere, Szuhankó Ruzsena szövő, Szuhankó Sándor gyékényfonó, Vidák István textilművész, a népművészet mestere voltak. A tábor második része augusztus 2-án kezdődött, itt Berényi Mihály kovácsmester, Borbásné Budai Valéria viseletkészítő, népi iparművész, Dobai Ágnes bőrműves, Donkóné Birkás Tünde viseletkészítő, népi iparművész és Tajti Erzsébet viseletkészítő, népi iparművész foglalkoznak a jelenlévőkkel. Emellett egy friss diplomás textiles szakember is eljött hozzánk, Maldrik Laura, aki már a diplomadolgozatául is egy vajdasági témát választott. A tavalyi gombosi gyűjtésünk inspirálta a szakdolgozatát, és úgy tűnik, hogy kedveli Vajdaságot. Főleg a tervezésben segít a viseletkészítőknek. A két táborban összesen 70 résztvevő van. Tavaly többnapos volt a program, de az a tapasztalat, hogy a rövidebb jobban beválik. A jelenlévők főként hobbiként művelik a kézművességet, és nem tudnak elszakadni egy teljes hétre, ezért gondoltuk úgy, hogy jobb lenne két rövidebb tábor. Az állandó foglalkozásokon kívül délutáni és esti programokkal is készültünk a résztvevőknek, Német Bálint Eszter és családja bemutatta nekünk a kovászos kenyér sütésének rejtelmeit, szombaton pedig sajtkóstoló lesz, valamint esténként az oktatók is bemutatkoznak, mindemellett népdalokat is tanultunk – mondta Kovács Nádi Karolina.
Tajti Erzsébet viseletkészítő és a Hagyományok Háza ruhaipari szakoktatója elmondta, hogy a szakmáját gyerekkora óta műveli, még a nagymamájától tanult varrni.
– A táncházmozgalom révén kerültem a népviseletekkel fizikai közelségbe, és utána kezdtem el a néprajzi hátterével is foglalkozni. Ruhaipari műszaki oktatóként végeztem, és ebben az oktatási feladatokat ellátó szegmensben dolgoztam 15 évet, utána a Hagyományok Háza indított egy olyan 120 órás viseletkészítő tanfolyamot, ahol szükség volt erre az összesített tudásra. Elsősorban ruharekonstrukciókat hozok létre, amelyeket régi fotókról vagy eredeti tárgyakról rekonstruálunk, így egyenes az út, és múzeumoknak is tudunk dolgozni. A 120 órás viseletkészítő tanfolyam oktatása először Budapesten zajlott, aztán a következő évben terjedt ki a határon túlra, elsősorban Vajdaságra, a második körben pedig Kárpátaljára. Ezekből az oktatásokból jöttek össze olyan varrócsapatok, lelkes lányok és asszonyok, akikhez bárki bármikor tud még csatlakozni. Már hat éve együtt dolgozunk, igaz, változnak néha a csapattagok, de vannak állandóak is, akik nagyon kitartóak. Azért jönnek össze a résztvevők, mert szeretik a szakmát, és tiszteletben tartják a saját hagyományaikat és a saját területük viseletét, ami a legfontosabb. Most már inkább alkotó kreatív munkát végzünk. A hiányát láttuk annak, hogy a szakmában töltött sok év alatt keveset foglalkoznak az emberek a tervezéssel. Molnár Madarász Melinda tartott egy tervezői kurzust, amelyen részt vettünk a hallgatókkal, így a tervezésre is tudunk most már koncentrálni, ami alkotói szabadságot ad. Ebben a táborban feldolgozzuk a hertelendyfalvi gyűjtést, amit a tavasszal végeztünk el. Vajdaságban célkitűzés az, hogy újabb területeket ismerjünk meg és helyszíni kutatásokat végezzünk. Most itt a táborban kivételesen az alkotók maguknak készítenek ruhát, tudatosan maguknak terveznek. Az az elvárás, hogy természetes anyagokat használjanak, illetve olyan díszítést alkalmazzanak, amelyhez feltétlen szükséges a kézimunka. A ruhát nagyjából másfél hónap múlva kell leadni, amikor az újabb találkozás alkalmával fotózással zárjuk a programot – mondta az oktató.
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
