Nagy a reménységem a választás kapcsán. Nem azért, mert naiv módon azt gondolnám, hogy egy új nemzedék, fiatalabb politikusgárda új löketet ad ennek az országnak, hiszen itt évtizedekig ugyanazokat az arcokat látjuk, ugyanazokat a hangzatos ígéreteket halljuk, s már nem az a tét, hogy újabb lyuk lesz a gatyánkon, hanem az, hogy teljesen elnéptelenednek a településeink, mert már mindenki megelégelte a szélmalomharcot, és inkább elmegy nyugatra gazdag(abb) rabszolgának.
A remény abban van, hogy így, választás előtt csak kiaszfaltoznak egy-egy utcát, rendbe raknak egy-két közterületet, s egy-két olyan intézkedést foganatosítanak, amelyek legalább ideig-óráig elviselhetővé teszik a polgárok életét.
A gyenge tél kínos hozadéka, hogy nem döglöttek meg azok a fránya szúnyogok és kullancsok. Máskor május végére vált elviselhetetlenné ezen élősködők jelenléte, de az idén ez egy hónappal előbb kezdődött, s már nem lehet kiülni, sétálni esténként, a kutyáinkat nem sétáltatjuk.
Abban reménykedek tehát, hogy vasárnapig a Tisza mentén megpermetezik ezeket az átkokat. Ugye, nincs már nagy elvárása az embernek?!
