Szomorú dolog borongós gondolatokkal kezdeni a reggelt. Vége van a választásoknak, de az indulatok még forrnak. Veszélyes jelenség, mondhatni betegség jellemzi közéletünk egy részét: a megosztottság. Egykori jó barátok nem köszönnek egymásnak, elfordítják az ismerősök a fejüket az utcán, a hibát keresik az emberek egymásban, összesúgnak a másik háta mögött, egymást hibáztatják minden valós és vélt vétekért. Turáni átok.
Nem voltak illúzióim, tudtam jól, hogy a gyűlölet nem apad el egy éjszaka alatt. Alexander Sutherland Neill mondta azt egykor, hogy a szeretet és a gyűlölet nem ellentétesek egymással: „A szeretet ellentéte a közönyösség. A gyűlölet szeretet, amely akadályokba ütközött, s ezért az ellentétes oldalára fordult”. Úgy érzem, hogy a gyűlölet rossz ajtón kopogtat, és messze még a reggel, amelyen valóban felébredünk. Félek, ekkor már késő lesz, és az átok beteljesül.
