Szeretem a fű illatát. Élvezem, ahogyan újjáéled a pázsit, frissen nyírva illatozik, és gyönyörű zöld. Amikor kinyitom a kaput, elém tárul az otthonnak szépséget, eleganciát adó zöld szőnyeg. Napokig csodáltam a természet újjáéledését, mígnem egyszer csak azt láttam, mintha száradna ki fű. Nem akartam hinni a szememnek. Talán csak nem kell már áprilisban locsolni?
Közelebbről is megnéztem, hát bizony, kellett. Alig múlt el néhány nap, kora reggel, mielőtt elindultam volna, mint télen, le kellett kaparni az autó szélvédőjéről a ráfagyott nedvességet.
Micsoda őrület! Hát nem április van?
Be kellett kapcsolni újra a fűtést, előszedni a vastagabb ruhákat és belenyugodni, hogy a szeszélyes április már nem csupán változékony, hanem szélsőséges időjárást is jelenthet.
Ehhez is hozzá kell szokni, mint annyi minden máshoz.
