Szép időben ott sütkéreznek a gyíkok a hídon. Előbújnak a fűből és jólesően elterülnek a járda meleg betonján. Óvatosan haladok el mellettük, nem akarom megzavarni a sziesztát, ugyanakkor mindig eszembe jut egy gondolat: ha rálépnék a farkukra, valóban leszakadna és nőne másik? Persze nem teszem meg, de azért mindig felidéződik bennem gyerekkorom egyik kedvenc meséje a kakasról és a gyíkról. A kakas folyton lecsípte a gyík farkát, azután mindig elcsodálkozott, hogy a következő találkozáskor már újra kinőtt farokkal kerül elébe a gyík. Emlékszem, azt gondoltam akkor, hogy jaj, de buta és gonosz ez a kakas, s íme, évekkel ezek után most magam is hasonlóan érzem magam, már a gondolatért is, hogy mi lenne, ha rálépnék arra a kis farokra...
