A technika fejlődik megállíthatatlanul. Kérdés, hogy az ember ugyanilyen gyorsan fejlődik-e. Míg újabbnál-újabb dolgokat vezetnek be azzal a céllal, hogy megkönnyítsék az emberek mindennapjait, meg kell állnunk egy pillanatra, és szót kell ejtenünk azokról az újításokról is, amelyek éppen ellenkezőleg, bizonyos fennakadásokat idéznek elő, szerencsére csak ideig-óráig. Ilyen volt például, amikor az egyetemen bevezették az internetes vizsgabejelentést. Kezdetben mindenki ódzkodott, bizonytalanul kattintgatott, a rendszer sem tudta elég gyorsan feldolgozni a nagy számú beérkező adatot, de azután valahogy helyreálltak a dolgok. Szabadka és Újvidék között utazgatva biztos mindenkinek a szeme megakadt az új, piros színű vonatokon. Az ajtók gombnyomással nyílnak, automatikusan csukódnak, a hangszóróból halljuk, hogy melyik állomáshoz közeledünk, melyik állomásra gördültünk éppen be, és ugyanez a hangszóró figyelmeztet arra is, hogy tilos a dohányzás. Mindezek elméletileg kényelmesebbé teszik az utazást. Erről csak az a szerencsétlen tudna mást mesélni, aki valamilyen úton-módon sikeresen bezárta magát a mosdóba, és utána keservesen dübörgött segítségért, egészen addig, míg a kintről jövő jó tanácsok rá nem vezették, hogy mit is kell megnyomnia. Úgy tűnik, a vécéajtó nyitását is meg kell tanulni, pont mint azt, hogy hogyan kell jegyet lyukasztani... Mert néha az sem egyszerű...
