A reggeli fekete kortyolgatása közben időről-időre a „cibet cica haj, hová lett a ganaj?” saját átköltésű mondóka jut eszembe, pontosabban a cibet-kávé (civet coffee), avagy a Kopi Luwak, a világ legritkább, legdrágább – és egyben legbizarrabb – kávéja. Egyesek szerint a legfinomabb is, de kétlem, hogy egyesek ezt hajlandóak elhinni. Receptje sem kutya, lévén azzal kéne kezdeni, hogy: végy egy macskát, etesd meg friss kávébogyóval, aztán lesd, mikor megy „hátra”!
Kinek és hogyan jutott eszébe, rejtély, a lényeg, hogy a Szumátra szigetén honos maláji pálmasodró (Paradoxurus hermaphroditus) – amelyet a helyiek csak Luwaknak hívnak –, ürülékéből nyerik hozzá az alapanyagot. A házi macskánál kissé testesebb cibet gyakran megfordul a kávéfákon és falatozik a cseresznyeszerű, érett kávébogyókból. Gyomor- és bélnedvei csak a kávé gyümölcshúsát emésztik meg, a babszemek csak enyhén „fermentálódnak”. Emésztése során állítólag olyan enzimek „őrlik a kávét”, melyek oldják, tompítják a kesernyés ízt, „megtörik” a fehérjéket, és ezzel csökkentik a majdani kávé savasságát.
Az sem semmi, hogy a nagyjából emésztetlen kávészemeket főállású „macskakaka-vadászok” gyűjtik be, majd viszik a kis helyi üzembe, ahol többször gondosan átmossák, válogatják, majd szárítják, enyhén megpörkölik, hogy aztán kilójáért ezer dolláros áron exportálják.
Világvárosok elit kávézóiban e kávé csészéje 30–70 eurónyiba kerül, bár Milánóban vagy Bécsben már 10-12 eurónyiért is található. Nem árt tudni azonban, hogy világviszonylatban 5000 százalékkal több cibet-kávét értékesítenek, mint amennyit „termelnek”. Hogyan lehetséges?
Heh, ha profitról van szó, a macskaszart is meghamisítják.
