Ezen a héten zajlik a 83. újvidéki Nemzetközi Mezőgazdasági Kiállítás. A térség legnagyobb és legrangosabb ilyen nemű rendezvénye, mondták, mondogatták évtizedeken keresztül a vásári elöljárók. Az Újvidéki Vásárra eljönni különös élmény volt a szorgalmas termelők számára, akik az egész évet, életüket munkában töltik el. Mert a jószágot, a gazdaságot, nem lehet olyan könnyen otthagyni, bezárni az ajtót és – elutazni. Ezért hát az az egy nap, amelyen látogatást tettek Újvidékre, egyfajta pihenőnek is, meg ünnepnek is számított. Termelők, pontosabban kistermelők nélkül tehát nincs vásár. De mi a helyzet manapság? A vásárnak már nincs meg a régi fénye. Egész csarnokok maradtak üresen, sőt egyeseket ledöntöttek, másokat pedig bútorgyártóknak adtak ki bérbe. A hazai traktorgyárakat tönkretették, nincs már IMT, IMR. Helyettük kínai meg indiai gyártók gépei ékesednek a kiállításon. Persze, ezek már jóval drágábbak, mint az egykori hazai traktorok, mert az exportból származó traktorokat vámilletékek, és az importőrök külön kereskedelmi haszonkulcsa, meg ki tudja még milyen rejtett „importkiadások” terhelik. Lehet, hogy ez a nyitás ára!
