Boldog-büszke elérzékenyüléssel hallgatom a Picasso -, Matisse -, Miró -, Chagall- és Salvador Dali-kiállításról szóló lelkes beszámolót, nézem a gondosan kiválasztott reprodukció-képeslapokat, és örvendezem a szintén nagy gonddal és szeretettel átadott ajándék ing és egy üvegcse francia parfüm felett. Érettségi előtt álló lányom a napokban tért haza arról a kirándulásról, mellyel lezárta középiskolai tanulmányait. A katalán főváros, Gaudi Barcelonája volt az utazás végcélja, az ott eltöltött felejthetetetlen napokon kívül Verona, Nizza, Velence és Milánó nevezetességeit is láthatták.
Ma már azonban más irányban gondolkodunk, az utolsó középiskolai tanítási nap után elkezdődtek az érettségi előkészítők. Az utolsó szülői értekezleten megkaptuk a programtervet, mikor mi vár rájuk ebben a nehéz, de szép május végi, június eleji időszakban. Az érettségi vizsgák mellett az egyetemi felvételi „rémsége” is a fejünk felett köröz.
Az érettségi hajrában, a felvételi előtti utolsó hetekben, egyre nagyobb nyomás nehezedik a végzős diákokra (szülőkre, tanárokra is), hogy megtalálják a „helyes” utat.
Most a tanulással vannak elfoglalva, de a sok tanulás, feladat mellett időt kell(ene) találni arra is, hogy végleg eldöntsék, milyen pályát választanának szívesen, mit szeretnének csinálni hosszú éveken, évtizedeken keresztül.
A lányom nagyon is határozott célokat tűzött ki maga elé, csak az a kérdés, hogy sikerül-e bejutni a kiválasztott szakra.
Ő csupán egy a sok ezer fiatal közül, akik kétségekkel, bizonyítási vággyal, bizakodással néznek a következő hetek elé. Egy új generáció az Élet kapujában...
