Ha december eleje, akkor menetrendváltozás hőn szeretett vasúti társaságunknál. Az első néhány alkalommal az ember, a mindenkori utasjelölt még felháborodik, hogy nem a korábban megszokott menetrend szerint közlekednek a vonatok, hogy félórát vagy ne adj' isten órákat vár egy olyan járatra, amelyik éppen azon a napon szűnt meg, de a tapasztalt vonatozó ezt már fel sem veszi. Neki ez természetes. Az előző év decembere óta kialakítja a napi, heti rutinját, de mindig észben tartja, hogy rohamosan közeleg a december, amikor nagyon oda kell figyelni a váltásra, hisz az minden előzetes bejelentés nélkül egyik napról a másikra megjön. És ha már jön, csinál is egy kis kavarodást, hisz leginkább a vasúti társaságot éri váratlanul. Ez az évnek azon időszaka, amikor biztosan késnek a vonatok, mintha a számtalan kisebb és nagyobb településen dolgozó vasutasnak, kalauznak, és ki tudja még milyen tevékenységet folytató munkásoknak is rögtönözniük kellene. „Szólj a Józsinak, hogy fél órával tovább tart az ebédideje, de utána negyven perccel majd tovább kell bent maradnia, hogy megvárja a 4028-ast!”, vagy így köszöntik a masinisztát: „Mi örülünk, hogy itt vagy, de a vonatod csak egy óra múlva indul. Addig igyál meg valamit.” A többit már tudjuk... Még nem történelem, de egyszer az lesz...
