Piros
Piros Újvidéktől északnyugati irányban 8 kilométerre található falu. Rohamosan kezdett terebélyesedni a múlt század kilencvenes éveiben. Akkortájt ugyanis azok, akik a városban már nem vehettek lakást, kijöttek falura, s itt raktak családi fészket. Szép számban jöttek azonban azok is, akik menekültek a balkáni háború elől, új hazát keresve, éppen Pirost találták letelepedésük legmegfelelőbb színhelyének.
A hatalmas emberáradatot azonban nem kísérte infrastrukturális fejlődés, így például a szennyvízhálózatot csupán a falu egy részében adták át tavaly rendeltetésének. A kapitális objektumok közül a faluban van 1 (egy) jelzőlámpa, amely olyan rövid ideig mutat zöldet, hogy az ember nem ér át az út másik felére, máris átvált... pirosra. Ja, meg majdnem elfelejtettem: van egy aszfaltbázisa is, amely kitartóan mérgezi rákkeltő füsttel immár több mint két évtizede őshonos és újonnan érkező lakosait egyaránt.
És ez még nem minden. Van egy aránylag új ambulanciája is, amelyben 1 (egy) gyermekorvos tevékenykedik. Persze csak akkor, amikor nincs szabadságon vagy betegszabadságon. Az év elejétől, azaz január 4-étől az említett orvos évi szabadságát töltötte egészen január 17-éig. Legalábbis ez volt kiírva a rendelő ajtajára, no meg az, hogy betegség esetén tessék a gyerkőcöket Kiszácsra vagy Újvidékre „cipelni”. Amikor azonban elérkezett a január 17-e, az orvos már nem Piroson, hanem Újvidéken fogadta a segítségére szoruló lurkókat, így hát továbbra is maradt a „cipekedés” az egyetlen opció. Mert valaki „fentről” így rendelkezett: könnyebb a gyerekeket utaztatni, úgy, betegen, mint a faluba helyettesítést találni.
